A Balatontól alig tíz kilométerre, Veszprém és Balatonalmádi között, Szentkirályszabadján bújik meg az az egykori szovjet katonaváros, melyet sokan magyar Csernobilként emlegeteknek – nem véletlenül. Ide már csak a madár jár – no és olykor kíváncsiskodó turisták és fotósok -, az épületegyüttes lepusztult. A természet visszavette a területet: bokrok, bozótok, fák és gaz borítja az egykor szebb napokat megélt objektumot.
A hatvanas–hetvenes években épült katonavárosban 1989-ig orosz katonák ezrei teljesítettek szolgálatot, területén egykor tankok, a szomszédos repülőtér hangárjaiban katonai harci gépek várakoztak bevetésre.
A támaszponton külön iskola, óvoda, mozi, színház és bolt is működött, ma ezeknek csak halvány nyomai azonosíthatók be.
A lakónegyed 1996 óta árválkodik őrizetlenül, jó magyar szokás szerint gyakorlatilag teljesen szétlopták. Ma már egy szellemvároshoz hasonlít, melyet sajtóhírek szerint 2017-ben egy cégcsoport vásárolt meg. Az új tulajdonos érkezése óta sem történt semmi, ha csak az nem, hogy elviekben a magánterület csak engedéllyel látogatható.
Engedély ide vagy oda, a területen sok teherautó áthalad, mert szomszédságában ipari terület van, és sok fotós látogat el a néhai katonavárosba, hogy az utókornak megörökítse a múlt egy kicsinyke darabját. Így tett a napokban Bódi Katalin is, aki tökéletesen visszadta felvételeivel azt, amit egy szellemvárosról lehet.
Már egy éve készültem ide. Végre találtam megfelelő társakat is, mert egyedül… De még így is féltem. Az egykori iskola, óvoda, mozi és boltok közül volt, amit megtaláltunk és be is tudtuk azonosítani. A színházat például, mely romjaiban is gyönyörű. Bolyongtunk kísérteties folyosókon, másztunk az 5. emeletre, ahonnan pazar kilátás nyílt a Balatonra. Láttunk a gyerekszobákat eredeti rajzokkal és a graffitisek hol ötletes, hol obszcén alkotásait
– fűzte a fotókhoz a tapasztaltakat Bódi Katalin.
Fotók: Bódi Katalin
