Bár a március 12-i Gergely napnak közel sincs olyan jelentősége a néphagyományban, mint a közelgő Sándor-József-Benedek hármasnak, Gergely napjához is számos időjóslás kapcsolódik.
Március 12-e a régi időszámításban tavaszkezdő napnak számított, nem véletlen hát, hogy különös szokások éltek ilyenkor vidéken. A legjelentősebbnek a gergelyjárást tartották, ami az iskolás gyermekek toborzó és adománygyűjtő színjátékának számított.
A diákok életének része volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. Később a tanulók tanítóik számára is gyűjtötték az adományt, melyet esetenként együtt fogyasztottak el az iskolában.
Gergely napja időjósló nap
- Úgy tartották, ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is havazhat.
- A nap rendszerint hideget hozott, ezért szólt így a mondás: Gergely uram nagy ravasz, hidegre vál’ a tavasz.
- A hűvös időre akadt más gondolat is. Úgy mondták, Mátyás, Gergely két rossz ember, mert mindkét napon lehűl az idő.
- Megfigyelték, hogy a Gergely-napi szél Szent Gyögy-napig él.
Zalaszentbalázs szőlősgazdái úgy vélték, hogy a Gergely napján metszett tőkékről ősszel sok bort szüretelnek. Hozzájuk hasonlóan sok helyen ekkor metszették szőlőjük sarkaiban lévő négy tőkét, a néphit szerint ugyanis a négy sarok védelmet nyújtott a kártevők ellen, így a Gergely napján metszett tökékről sok szőlőt lehet majd szüretelni.
Hideg ide vagy oda, sok helyen ezen a napon misét tartottak, majd megkezdődött a tavaszi munka. Ezen a napon egyes helyeken elvetették a tavaszi gabonát és a hüvelyes növényeket.
A nap ünneplését egyébként IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, az iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.
Nagy Szent Gergelyt jeles egyháztanítónak, a középkori kultúra egyik legnagyobb előkészítőjének tartják, ezért nem véletlen, hogy az ő névnapján kezdődött régi időkben az iskolai tanítás.
