Rendkívül igénytelen, jó fagytűrő, sövényként is telepíthető növény a fanyarka néven is ismert mézalmácska, amit számtalan előnye ellenére érdemtelenül kevesen ismernek. Pedig a maximum 10 méterig megnövő, nagy tűrőképességű, bármilyen talajba ültethető lombhullató sövénynövény nem hiányozhat egyetlen madárbarát kertből sem.
A dekoratív növény szemnek és szájnak is kínál előnyöket.
Szemünket gyönyörködteti gyönyörű, fürtös fehér virága, melyben nyílik, de nem tavasabb látványos csodás őszi, zöld, narancs, bordó, és sárga színekben pompázó lombkoronája sem, ami annál élénkebb, minél naposabb helyen nevelkedik. Szánk pedig imádni fogja bőven termő, kicsi, almaszerű bogyóit, melyek rendkívül finomak – egyesek szerint meggyre, mások szerint szilvás málnára hasonlító ízűek – és már igazán korán júniusban elárasztanak minket gyümölccsel.
A termésből, aminek vitamin és ásványi anyag tartalma egyedülálló, számtalan ízletes dolog készíthető, például lekvár is, melynek receptjét Czibor Rózsás Annamária bocsájtotta rendelkezésünkre.
Fahéjas mézalmácska lekvár
Hozzávalók:
- 1 kilogramm mézalmácska
- 1 citrom leve és héja
- 1/2 mokkáskanál fahéj
- 1 kilogramm befőző cukor
Elkészítés:
A mézalmácskát megtisztítjuk, megmossuk, majd összekeverjük a citromlével, a lereszelt citromhéjjal és a cukorral. Lefedjük, és körülbelül 3-4 órát állni hagyjuk. A masszát kevergetve felforraljuk, és néhány percig főzzük aztán kicsit szűrőn keresztül átpaszírozuk. Azonnal üvegekbe töltjük, lezárjuk. Az üvegeket fejtetőre állítva hagyjuk kihűlni.
