A vénasszonyok nyarának csalhatatlan jele az ökörnyál, ami nem más, mint vékony szálú pókváladék, amellyel új életterek felé repül a nyolclábúak több fajtája.
A fiatal pókok ilyenkor valamilyen magasabb pontra felmásznak és ott a szövőmirigyeikből fonalat bocsátanak ki. Ha ez már elég hosszú, akkor a szél felkapja és indulhat az „utazás”. Természetesen, arra nincs befolyásuk, hogy merre, meddig jussanak el, de 10 métertől akár több ezer kilométeres utat is megtehetnek, így kerülhetnek másik kontinensre is.
Az új élőhely új tápláléklelőhelyet is jelent. Ha egy adott területen túlzottan elszaporodnak a pókok és nincs elegendő élelem számukra, akkor egymást is megehetik. Viszont az utazást sem éli túl minden egyed, amelyiknek nincs szerencséje, azt például a tenger felett „engedi el” a szél. A szántásokon nagy mennyiségű ökörnyál jelzi, hogy útra keltek az állatok – írja a Körös-Maros Nemzeti Park a honlapján.
Érdekesség, hogy például a német nyelvterületen a hazánkban ökörnyálnak nevezett pókszálakat régen idős nők kihullott hajának tartották, s a német nyelvészek innen eredeztetik a vénasszonyok nyara kifejezést, amely a magyar nyelvben is használatos.
