Az idősebb korosztály bizonyára nosztalgiázva emlékezik az 50-60 évvel ezelőtti úttörőtáborokra, sítáborokra, a hosszú téli esték vagy nyaralások családi együttlétére, melyeken nagy kedvenc volt a zsíros kenyér.
Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a zsíros kenyér jó fél évszázada még a nép hamburgere volt, bár nem gyorsétteremben, hanem saját kezűleg készült, de szinte mindenki rendszeresen fogyasztotta.
Történelmét tekintve még régebbre tekinthetünk vissza, hiszen a zsíros kenyeret ükanyáink is szerették, sőt a magyarok már évszázadokkal ezelőtt is kedvelték. Fazekas Mihály költő(1766-1828) Hortobágyi dal című versében például így írt róla:
Óh én édes Istenem! / Adj jó békességet, / Fordíts el országunkról / Döghalált, inséget, / Hogy ehessük békével / Zsíros kenyerünket, / Áldj meg uram, teremtőm! / Jó borral is minket.
Régi időkben a zsíros kenyeret, mint a szegény ember egyik legfenségesebb eledelét lilahagymával és pirospaprikával fogyasztották, s ennek hagyománya máig megmaradt.
Manapság sem ritka, amikor zsíros kenyeret fogyasztunk baráti összejöveteleken, turistaházakban, otthon vagy egy stílusos romkocsmában. Mindezt összevetve a zsíros kenyérrel kapcsolatban idősnek és fiatalnak is lehet élménye, akkor is, ha nosztalgiázik róla, és akkor is, ha aktuálisan megkívánja.
A zsíros kenyér szerelmesei állítják, hogy a finomság friss, puha fehér kenyérrel az igazi, így érdemes fogyasztani. Ha a kedves olvasó megkívánta, akkor irány zsírért, kenyérért és lilahagymáért az ABC, utána pedig következhet a falatozás.
Jó étvágyat hozzá!
