Rómában, a Szent Ignác jezsuita templomot eredetileg pompás kupolával akarták megépíteni, ám amikor 1642-ben elfogyott a pénz, a terveket elvetették.
Teljesen le is mondhattak volna a kupoláról, ám nem ez történt. Andrea Pozzo festő és jezsuita testvér ugyanis azt javasolta, hogy legyen a kupola egy festett, életnagyságú illúzió, amely látványával kupolát idéz, és így megtéveszti a látogatók szemét (amennyiben a megfelelő szögből néznek fel). 1685 és 1694 között meg is festette a remekművet, ami ma is megtéveszti a tekintetet, írja az Atlas Obscura.
Pozzo testvér tehát a megbeszéltek szerint illúziót festett Szent Ignác hordós mennyezetére.
A Szent Ignác életét és munkásságát ábrázoló hatalmas festmény az egyszerű épületet az ég felé emeli és kitágítja, erőltetett perspektívával mozgatja az alakokat a magasba. A technika quadratura néven ismert, a geometriailag pontos építészet erőltetett perspektívájában és a fantáziaelemek, például a kerubok és a lebegő szentek keveréke.
A kupola és a központi illusztráció is egyetlen 17 méteres vászonra van festve.
Az illúziót mindenki olyan jól fogadta, hogy az alkotó megbízást kapott a templom többi műalkotásának elkészítésére is.
1891 áprilisában egy hatalmas robbanás a város mellett megrázta Rómát, és megrongálta a mennyezetet, ám az 1961-es restaurálás során megjavították.
1703-ban Pozzo megismételte kupolaillúziót Bécsben, a ma Egyetemi templomnak nevezett jezsuita templomban és az olaszországi Frascatiban, a Gesù templomban is.
