A sándorfalvi iskolások napról-napra olyan ebédet ehetnek, ami elnyeri a tetszésüket, hiszen többféle ételből van módjuk választani. Az iskolai étkeztetés áráért annyiszor pakolják meg a tányérjukat a gyerekek ahányszor akarják, és abból választanak ami éppen jólesik nekik. Ez a rendszer pedig kiválóan működik.
Kísérleti jelleggel vezették be tavaly tavasszal a sándorfalvi Pallavicini Sándor Általános Iskolában egy országos pilot program részeként a svédasztalos menzát. A szolgáltató Hungast az addigi árakon nem változtatva 24 intézményben beindította a szabadszedéses, önkiszolgáló ebédeltetést – köztük a sándorfalvi iskolában is. A gyerekek kétfajta menüből és egy hidegpultból választhatnak maguknak ételt, mindenből annyit esznek, amennyit akarnak, írta honlapján a Délmagyar.
Nagyon bevált ez a program. Mivel a gyerekek maguk dönthetnek arról, mit és mennyit esznek, nem marad éhes senki. Ha pedig valami elfogy, azt azonnal tudják pótolni, mert helyi étteremben készülnek az ételek
– nyilatkozott a lapnak tapasztalatairól Czibuláné Arany Szabó Ágnes igazgató.
Hozzátette:
a gyerekek így nem csak önállóságot tanulhatnak, de azt is, hogy ne szedjenek ki feleslegesen semmit, hiszen bármennyi repetát vehetnek. Ezzel pedig az élelmiszerhulladák mennyisége csökken. A programnak pedig éppen ez volt a lényege.
Enyedi Csaba, a Hungast csoport kommunikációs igazgatója úgy fogalmazott:
a hagyományos menzai étkeztetésben meghatározott adagot kell minden gyereknek kiadni, függetlenül az igényeiktől. Ennek következtében a levesek 80 százaléka például kukába kerül, illetve sok olyan étel, ami nem ízlik. Az élelmiszerhulladék megsemmisítése évente több mint 100 millió forintba kerül, az új rendszernek köszönhetően azonban – mivel minden gyerek csak akkor szed valamiből, ha azt valóban meg is akarja enni – a tavalyi tanév végén vizsgált 7 hét alatt 18 tálalókonyhán összesen 9,3 tonnával kevesebb termelődött ebből.
A projekt sikerét látva a svédasztalos menza programot az idei tanévben is folytatják, országosan immár 40 intézményben.
