Bakony. Az érintetlen természet szépségének tárháza, a természetkedvelő turisták magyarországi zarándokhelye. Bakonybél hosszú idő óta az erdőbe burkolódzó lankák között megbúvó csodavilág. Egy hangulatos település, ahol rend, tisztaság és csend honol. Nem véletlenül halad át rajta a Mária zarándokút és az országos Kéktúra. A meseszép falu környezetébe feltöltődni jár a test és a lélek, bár a túrázás szerelmeseinek számos eszményi célpont nyújt aktív pihenésre lehetőséget.
Bakonybélbe nyáron is számos szépség csalogat, szentkút forrásvízzel és tüneményes kápolnával, meseszép panoráma, titokzatos barlang a falu határában, különleges kiállítások egy patinás tájház hűvösében, vagy akár a bencésrendi szerzetesek mintagazdasága. Néhány nap nagyon kevés arra, hogy mindezt bebarangoljuk, mi mégis megpróbáltunk utánajárni a bakonyi falucska titkainak.
Szent remeték otthona
A Borostyán-kút és a hozzá kapcsolódó Szent-kút kápolna a Bakony egyik legszebb természeti és szakrális helye. A Szent-kút, más néven Borostyán-kút környékét évszázadok óta zarándokok ezrei keresik fel, hogy lelki és testi megnyugvásra találjanak. Ahogy a település oldalán említik, a kedvelt kirándulóhely két, a magyar történelemben fontos szerepet betöltő szent emlékét őrzi. A hagyomány úgy tartja, hogy a béli monostort alapító Szent Günther és a később vértanúhalált halt Szent Gellért is ezen a helyen élt remeteségben.
Az első kápolnát 1826-ban emelték az emlékhelyen, amelyet a 19. század végén átépítettek. Ekkor készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária. Három forrás fakad a kápolna előtt, az épület mellett pedig egy meredek lépcsősor vezet Lourdes-i Mária szobrához. A Borostyán-kút kápolnájának környékét Veszprém vármegye hét természeti csodája között jegyzik.
Szorgalmas bencés szerzetesek
Bakonybélnek manapság egyik fő látnivalója a bencések Szent Mauríciusz Monostora, ahol Magyarország legfiatalabb szerzetesi közössége él. Itt egy maroknyi szerzetes a hétköznapokon az évezredes kézműves hagyományokat modern technológiákkal ötvözve építi önellátó gazdaságát. Korábban a Sokszínű vidék már írt az itt élő bencésekről, akik hosszú szünet 1998-ban tértek vissza a völgybe, és azóta fejlesztik a monostor gazdaságát.
A bencés szerzetesek szállást adnak zarándokoknak és turistáknak, egyházi rendezvényeket szerveznek, és egyedülálló gasztronómiai termékeket kínálnak. Takaros gyógynövénykertjükben kakukkfű, körömvirág, zsálya és citromfű bokrai mellett illatos levendulát nevelnek. Mindezek mellett többféle gyümölcsfa terméséből ízletes termékeket (többek között lekvárokat és szörpöket) készítenek. Leghíresebb, évszázados gasztronómiai különlegességük a bencés sör, melynek receptjét még a monostor szakácsa, János testvér sem ismerheti.
Tájház bakonyi indiánokkal
A népi építészet egyik ékes példája a bakonybéli tájház, mely két lakóházból és a hagyományostól eltérő, úgynevezett torkospajtából áll. A hagyományos hajlékot a faszerszámok kereskedő Hasprai család építette az 1800-as évek derekán. A két lakóházat boltíves kapuzat köti össze, ez adja jellegzetes utcai homlokzatát.
Az utcára néző nagyobb szoba 1920-as évekbeli polgárosodó hangulatát idéző berendezésével szemben, a kisebbik szobában a 19. század miliőjébe csöppenünk. A hagyományos faszerszám készítés történetével és eszközeivel ismerkedhetünk meg a hajdani istálló falai között, a kisebbik ház konyhájában pedig egy korabeli kemence és egy szabadkémény látványa tárul a látogató elé.
Az 1960-as élekben az érettségire készülő Cseh Tamás legjobb barátaival a falu környékének erdeibe „menekült”, hogy az indiánokhoz hasonlóan éljen. Karl May és Cooper indiánregényeiből eredő érdeklődésük nyomán az indiánokat természetszerető, jellemes, bátor embereknek tartották, ezért is szolgálhattak a fiatalok számára példaképként.
Cseh Tamás és társai egy különös indián játékot gyakoroltak, mely az évek alatt annyira népszerűvé vált, hogy a közösség aktív taglétszáma napjainkra nagyjából 200 körülire duzzadt. A kisebbik ház egyik szobájában rendezték be a Bakonyi indián játék története című kiállítást, amely a páratlan játék történetét mutatja be.
Taki „retrós” játékmúzeuma
A pápai magángyűjtő, Takács János anyagának látványos darabjai tekinthetők meg a porta hátulsó részén álló régi torkospajtában. Egy varázslatos időutazás részesei lehetünk, ha besétálunk a magas épület falai közé. A szocialista években népszerű keletnémet motorcsodák mellett elhaladva színes világba érkezünk.
A többezres gyűjtemény olyan ritkaságai fekszenek a vitrinekben, mint a hatvanas évek lemezből préselt űrjárművei, „klasszikus” fajátékok és a pedálos játékautók. Egy-egy ilyen színpompás darabért súlyos ezreket is leszurkolnak a gyűjtők. A játékok mellett hangulatos „bakelit-fal” és korabeli rádiók színesítik a múltidéző tárlatot.
Ameddig a szem ellát
A falu mindkét végén aránylag könnyedén feljuthatunk a környező hegyekre, ahonnan bámulatos kilátás nyílik a falura. Bakonybél egyetlen „hivatalos” kilátója a Köves-hegyi Terasz Kilátó mindössze bő fél kilométeres sétával elérhető a falu központjától. A puritán építményt rönkfából készítették, de a célnak kiválóan megfelel, hiszen lebilincselő látvány tárul szemünk elé a magasból. A takaros házsorok közül kimagasló templomtoronynak pompás hátteret adnak a környező hegyek, a Szőlőgyöp, az Öreg-Gáthegy, a Gát-hegy és a Tönkölös.
A falu másik végén is egyszerűen felkapaszkodhatunk egy dűlőúton keresztül. Egy különleges építmény itt a mészégetőknek állít emléket. Bakonybél környékén évszázadokon át mészégetéssel is foglalkoztak, utolsók között Sekk István, Másli Károly és Pék Ferenc égettek meszet az 1990-es években.
A helyiek 2008-ban készítették el a Sekk-féle kemence mását, körülötte szalonnasütő helyet alakítottak ki. A tőle karnyújtásnyira elhelyezkedő magasles létráján felkapaszkodva ismét megcsodálhatjuk Bakonybél szépségét.
Betyárok búvóhelye
Bakonybél közelében temérdek szebbnél szebb turistaút hívogatja a természetjárókat. A községtől mindössze 4 kilométerre egy érdekes barlang nyílik, melynek neve már a monostor alapítólevelében is szerepel. Az Odvaskői-barlang egy dolomitból álló tömb rejtekében húzódik, melyhez egy a hegyoldalban kialakított, meredek lépcsősoron felkapaszkodva juthatunk.
A közel 30 méter hosszú barlang fokozottan védett, és amellett, hogy ritka élőlények otthona, más meglepetésekkel is szolgál. A helyi néphagyomány szerint az üregben gyakran húzták meg magukat hajdanán a hírhedt betyárok.
A cikkben szereplő fotókat Tóth A. Péter készítette.
