Ha más nem, templom és kocsma az apró településeken is van. Van, ahol kettő az egyben is.
Brennbergbánya, ahogy a neve is mutatja, bányásztelepülés, egykor szenet bányásztak itt. A templomot is a bányászok védőszentjéről, Szent Borbáláról nevezték el. Érdekessége, hogy itt található az ország egyedüli „kocsmatemploma”.
Közel kétszáz évig működött a szénbánya a soproni Brennbergbányán, míg az 1950-es években bezárt.
A templom helyén korábban állt már egy épület, amelyben iskola működött, alagsorában pedig üzlet. Ezt építették át gyűjtések és a bánya akkori bérlőjének, az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt.-nek a támogatásából.
Ezt az épületet 1930-ban Füredi Oszkár tervei alapján alakították át templommá. A 19 méter magas tornyában egy 138 kilogrammos harangot helyeztek el, rajta a felirat: Veszélyes a bányász munkája, gondolj erre, ha lemész a tárnába. A templom belseje fából készült, hosszanti irányban több csúcsívben záródó borda tagolja, mely hangulatában a föld alatti bányavágatokat biztosító ácsszerkezeteket idézi.
A templom mellett, a bányaigazgatóság irodaépületének földszintjén működött a „Bányász” falatozó, eszpresszó. Amikor az 1960-as évek elején ezt elbontották, a korábbi falatozónak új helyet kellett találni. Takarékossági, praktikussági okokból került a kocsma a templomépület legrégebbi helyiségébe. Ez a funkció persze az eredeti terveken nem szerepelt. De azóta is békességben megvan együtt a templom és a Bányász Pince.
A Szent Borbála-templomban minden vasárnap miséznek, a kocsma pedig kedd kivételével minden nap nyitva van.
