A húsvét ünnepe után sem állt meg az élet a hagyományos falusi közösségekben – sőt, a tavaszi újjászületés öröme újabb közösségi eseményeknek adott teret. A locsoló hétfő után következtek a hét napjai, melyekhez különféle népszokások, babonák és közösségi rítusok kapcsolódtak – írja a Naptárak.com. Ezek nemcsak a közösség összetartozását erősítették, hanem az ismerkedésnek és a kapcsolatok elmélyítésének is fontos alkalmai voltak.
Húsvétkedd – amikor a lányok locsolnak
Húsvét másnapjának párja, a húsvétkedd – más néven Vizeskedd – a fiúkra hozta a vödör vizet. Ekkor ugyanis a lányok vették át a locsolás szerepét, és nem finomkodtak: ugyanúgy vödörrel öntötték nyakon a fiúkat, ahogyan előző nap ők magukat kapták a vízből. A hagyomány célja az volt, hogy ezzel a “viszonzással” kiegyenlítődjenek az előző napi tréfák és figyelmességek.
Egyes vidékeken különleges szokás volt, hogy az özvegy vagy házasságra vágyó férfiak húsvétkedd reggelén ellátogattak egy kiszemelt özvegy vagy hajadon nőhöz. Becsöngettek, mintha csak udvariasan érdeklődnének: „Hogy telt a húsvét?” – ha az asszony beengedte, sőt még meg is kínálta őket, az egyfajta csendes, de egyértelmű jelzés volt: szívesen látják újra, és lehet remény a kapcsolatra.
Száraz szerda – a csendes megpihenés ideje
A húsvétot követő szerda a nyugalom napja volt. Forgószerdának vagy Száraz szerdának hívták, és szinte mindenféle munkától tartózkodtak: nem mostak, nem sütöttek, sőt, még az állatokat sem hajtották ki a legelőre. A családok a húsvéti maradékot fogyasztották, és ezen a napon alkoholfogyasztás sem volt ildomos – a testi és lelki megtisztulás, a pihenés kapta a főszerepet.
Fehérvasárnap – a komaság születése
A húsvét utáni első vasárnap különleges jelentőségű volt: Fehérvasárnapként, Komázó- vagy Mátkálóvasárnapként is ismerték. Ezen a napon választottak a fiatal párok gyermekeinek koma-szülőt, aki ha tragédia történne, a gyermek nevelését vállalná magára. Fontos volt, hogy a komaság ne rokonok között jöjjön létre, így elkerülték az öröklési vitákat is.
A fiatal fiúk gyakran a barátaik közül választották ki “komájukat”, ez pedig egy életre szóló fogadott testvérséget jelentett. A lányoknál a hasonló kapcsolat neve a mátkálás volt – ők is szoros, sokszor házasságig tartó barátságokat kötöttek, amelyeket gyakran apró ajándékokkal, mátka-koszorúval pecsételtek meg.
Fehérhétfő – a komák áldomása
A Fehérvasárnapot követő nap, a Fehérhétfő vagy Komázó hétfő, a férfi-komák ünnepe volt. Ezen a napon az új és régi koma-kapcsolatokat áldomással erősítették meg – sokszor közös étkezéssel, borozással. A lányok szintén összegyűltek, ám ők a fonóban találkoztak, ahová férfiaknak nem volt bejárásuk.
Bújóvasárnapok – az udvarlás vasárnapjai
A húsvét utáni vasárnapokat egészen pünkösdig a népnyelv “Bújóvasárnapoknak” vagy “Zöldjáró vasárnapoknak” nevezte. Ezek a tavasz lassú kiteljesedését kísérő, bensőségesebb hangulatú hétvégék voltak. A fiatalok délutánonként kivonultak a természetbe, ahol újraindult az ismerkedés, az udvarlás időszaka. A komák, rokonok is gyakran látogatták egymást – a közösség élt, mozgott, kapcsolódott.
Szekérrobbantás és fazékdobálás – ilyen különleges húsvéti szokások vannak a nagyvilágban. Magyarországon pedig a havajgatás, cucázás, sejberolás volt népszerű húsvéti játék. A sonka, torma, kalács ezért lett hagyományos húsvéti étel.
