A hideg idő beköszöntével nemcsak a táj változik meg, hanem új, különleges téli vendégek is érkeznek a pusztákra. A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai–Ecsegi puszták részterületén ilyenkor rendszeresen feltűnnek a vándorsólymok, amelyek a korábbi évekhez hasonlóan idén is nagyjából tíz példánnyal képviseltetik magukat a térségben, írja a Körös-Maros nemzeti Park Igazgatósága oldalán.
A vándorsólyom alapvetően nem költöző madár, ám a téli időszakban ő is nagyobb távolságokat jár be, élelem után kutatva. A Dévaványai-Ecsegi puszták kiváló telelőhelyet biztosít számukra: a hatalmas, nyílt puszták, a bőséges apróvad-állomány, valamint a Hortobágy-Berettyó mentén időző récék ideális vadászterepet jelentenek.
Vadászat közben gyakran az ártéri fák magasabb ágairól figyelik kiszemelt áldozatukat. Éles szemmel választják ki a sérült vagy legyengült madarakat, majd villámgyorsan lecsapnak rájuk. Zuhanórepülés során akár a 360 km/órás sebességet is elérhetik, amit különleges anatómiai adottságaik tesznek lehetővé: az orrukban található úgynevezett orrcsap megakadályozza, hogy a nagy sebességnél fellépő légnyomás károsítsa a tüdejüket. Közben arra is figyelniük kell, nehogy a náluk erősebb ragadozók észrevegyék őket, mert azok könnyen elrabolhatják a frissen szerzett zsákmányt.
Dévaványa térségében telente általában 5–10, ritkábban akár 15 vándorsólyom is megjelenhet. Többségük november végén, december elején érkezik az orosz tundrák, valamint Svédország és Norvégia vidékeiről. Február elején már vissza is indulnak költőhelyeikre, ahol megkezdik a területek elfoglalását
– írják az oldalon.
Érdekesség, hogy a vándorsólymok nemcsak a pusztákon, hanem időnként városi környezetben is feltűnnek. Magas épületek tetejéről figyelik a galambokat, kihasználva a mesterséges „sziklákat”. Orosházán a víztorony, Békéscsabán pedig a református templom tornya szolgált már megfigyelési pontként számukra.
Korábban írtunk róla, hogy ritka vendégek is megfigyelhetők olykor a területen, és rejtélyes gömbök vándorolnak az alföldi pusztaságban.
