A tartós aszály miatt a folyók mentén megjelenő, hosszú időre szárazon maradó partszakaszok első látásra új természeti élőhelyeknek tűnhetnek. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló alacsony vízállás azonban az idegenhonos növényfajok terjedésének is kedvezhet. Egyes jövevényfajok már most jelentősen visszaszorítják az őshonos növényzetet, és további új fajok megjelenésére is számítani lehet – olvasható a WWF Magyarország honlapján.
A folyók vízjárásának változása természetes módon alakítja az árterek élővilágát. A probléma akkor jelentkezhet, amikor a korábban vízzel borított területek hónapokon át szárazon maradnak. Ilyenkor összefüggő növényzet telepedhet meg itt, amelynek részei idegenhonos, akár meleg égövi fajok számára is megfelelő élőhelyet kínálnak. Az idei évben a tartósan alacsony vízállás miatt különösen nagy területeken jelentek meg az új növénytársulások.
Az őshonos növényeket is kiszoríthatják
A változásra jó példa a feketéllő farkasfog, amely egyre nagyobb területeket foglal el az ártereken. Terjedése miatt két hazai rokona, a bókoló és a subás farkasfog is visszaszorult. A rövidkocsányú iszapfű szintén jelentős területeken terjedt el a Duna, a Dráva és a Mura mentén, ahol sok helyen már szinte teljesen kiszorította a védett heverő iszapfüvet.
A kutatók az idei évben több új növényfaj jelenlétére is felfigyeltek a Mura-Dráva-Duna Bioszféra-rezervátum területén. A LIFE Restore for MDD projekt keretében két trópusi palkafaj, a Cyperus odoratus és a Cyperus eragrostis első hazai előfordulásait is kimutatták. Emellett a Duna mentén egyre több helyen jelenik meg az Észak-Amerikából származó Eclipta prostrata is.
Az új fajok hosszú távú hatása egyelőre kérdéses, de a szakemberek szerint érdemes figyelemmel kísérni a terjedésüket. A korai felismeréssel lehetőség van arra, hogy még kis állományok esetén beavatkozzanak, és megakadályozzák a tömeges elterjedést.
Korábbi cikkeinkben beszámoltunk a tartós aszály különböző következményeiről: megrepedtek a házfalak és éheztek a méhek.
Krzysztof Žiarnek
