Borneóban 1999 óta több, mint 100.000 orángután tűnt el nyomtalanul. Évente 2-3000 példány halálát követelte az emberek telhetetlen területfoglalása. A ma már pálmafa ültetvények területe két évtizeddel ezelőtt még az orángutánok otthona volt. Mikor elkezdődött a régióban a pálmák telepítése ezeket az állatokat már nem csak kártevőként irtották, hanem értékes húsukért is.
Mára megközelítőleg 50 ezer orángután él Borneóban, ami az 1950-es évekhez képest 80%-os csökkenést mutat. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az új mezőgazdasági területek a meglévő állatokat életét is veszélyezteti, lévén nem találnak ennivalót
– nyilatkozott Robert T. Ware, a Four Paws USA országos igazgatója.
Számtalan orángután anya veszítette már életét élelemszerző útján, akiket kegyetlenül megöltek, mert az ültetvények közelébe merészkedtek. Az árván maradt kicsik többnyire állatkereskedésbe vagy állatotthonba kerültek, de anyjuk gondozása és tanítása nélkül nem térhetnek vissza a vadonba, egyszerűen életképtelenekké válnak.
A legújabb iskola Indonézia Kelet-Kalimantan tartományában található, melyet a Four Paws állatjóléti szervezet finanszírozásával indítottak.
Nyolc “tanulóval” kezdték meg a munkát. Az iskolai „tantestületet” 15 orángután gondozó, 1 biológus, 2 állatorvos és a központ igazgatója, Dr. Signe Preuschoft alkotja.
A kezdő csapatban 1- 9 év közötti orángután kezdte meg a tanulást, melyhez több hektárnyi terület áll rendelkezésükre.
Bébi orángutánok: szoros kapcsolatban gondozzák a pótanyák, azaz az iskola gondozói. Fő feladatuk, hogy úgymond szocializálják más kis majmokkal, ezért az iskolában majomovi is működik.
Cseperedők: 2 éves kortól az orángutánok egyre kalandvágyóbbak és igénylik a függetlenséget, így szabadabb teret kapnak a mindennapi életükhöz. Természetesen az iskola kereti között.
Érett kor: ez az az időszak, amikor minden területen éretté vállnak és lehetőséget kapnak, hogy “levizsgázzanak” az Erdei Akadémián. Mivel mindegyikük külön egyéniség, így a vadonba visszakerülésük elbírálásánál figyelembe veszik az akadémia követelményein kívüli viselkedésüket is.
Nagy kihívás, hogy hogyan tanítsuk meg jól a fákon élő állatoknak, hogyan is kell a fán élni. Ebben nagy segítséget kapunk a helyi bennszülött lakóktól. A cél közös: megóvni az erdőket és fenntartani az egészséges ökoszisztémát, melybe az ember az utóbbi évtizedekben igen nagy kárt tett.
Csodálatra méltó, amit ezek az emberek tesznek, csupán a természet és az állatok iránti szeretetből. Rengeteg munka és erőfeszítés, ami ennek a 8 kis orángutánnak természetes. Nekik segítőik jelentik a családot, a mindent.
Az alábbi videóban Dr. Preuschoft beszél az iskoláról és arról, hogy az emberek, hogyan tanultak meg mászni. Továbbá megmutatja 4 pici orángután bébi első iskolai napját.
Szerző: Botos Dalma
Kövesd a Tree MOnkey projektet
Forrás: treehugger