Már-már csodával határos módon maradt életben egy év elején született kis üsző a Tiszatáj Közalapítvány Szamárhát tanyáján.
Őzi életerős és akaratos volt már a születése utáni első órákban, szépen szopott is, de másnap reggel Lenner Ádám telepvezető, természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzser fülét egy éhes borjú bőgése ütötte meg, amint hátratett kézzel teheneik között bandukolt.
Tudni kell, hogy egy borjú máshogy bőg, ha fájdalmai vannak, máshogy, ha az anyját keresi és máshogy, ha éhes. Utóbbi esetben erőtlenebb, elnyújtottabb és szakaszos a bőgésük. Gyorsan meg is kerestem a hang forrását, és kiderült, hogy az azt megelőző nap született kis üsző volt az
– mesélte a Sokszínű Vidék megkeresésére.
A boci görnyedten állt beesett hassal. Egyértelmű volt, hogy az ő hasában nincsen tej. Anyját megkeresték, nyakfogóba tették, majd megpróbálták megfejni, de egy csepp tej sem jött ki belőle.
A gazdák gondolkodóba estek, mit tehetnének. Szerencsére 2018 tavaszán lefagyasztottak egy adag föcstejet, melyet felolvasztva megkapott a boci.
Ez a fajta tej számukra életmentő és csak az első pár órában áll rendelkezésükre. A tej elfogyasztás után tejport kapott, mely minden jóval rendelkezik, ami számára fontos.
Telt-múlt az idő, és két hét elteltével egy tehénnél ellési nehézségek mutatkoztak. Kifogták, belenyúltak vállig, amikor érezték, hogy a borja feje hátramaradt és ezért akadt el a szülőcsatornában. Hiába húzták ki hamar, az állat már nem élt.
És ekkor gyúlt fel ismét az ötlet lángja Lenner Ádámék fejében: mi lenne, ha összetennék Őzivel, a kis törékeny, tejporos, de annál akaratosabb üszővel?
Szinte rögtön elkezdtük az összeszoktatást. Ilyenkor nagyon fontos a kölcsönös ragaszkodás és a borjú szopási képessége. Szerencsére az utóbbival nem volt gond, Őzi tudta a dolgát. A tehén középkorú, így reménykedtünk abban, hogy hamar megszereti mostohagyermekét. Összesen két napon keresztül, naponta háromszor elég volt nyakfogózni és a tehén harmadnap már hagyta szopni Őzit az elkülönítőben is. Hat nap után kiengedtük őket a többiek közé, melyet Őzi nagy futással nyugtázott utána az aggódó pótmamával, aki próbálta a lépést tartani.
Lenner Ádám elmondta, vidéken, az állatokkal foglalkozó ember hamar megtanulja, mit jelent élet és halál, mit jelent egyik halála, ezáltal másik élete, így talán saját múlandóságát, öregedését is könnyebben elfogadja. Nem ragaszkodik ahhoz, ami már nincs.
Őzi sikere mindenkinek öröm volt, a jószág pedig üsző révén hosszú életre számíthat.
Lenner Ádám a történetről elsőként Kobold, az emberekért rajongó házi bivaly Facebook-oldalán számolt be, ahol a követők folyamatosan részesei lehetnek a Szamárhát tanya mindennapjainak és marháskodásainak. A telepvezető rendkívüli szorgalommal kezeli Kobold oldalát, és az a célja, hogy mindenki lássa: az agrárium nagyon sokrétű tudást igényel, és hogy a sztereotípiákkal ellentétben értelmes emberek végzik a munkát.
A Tiszatáj Közalapítvány agrár-környezetgazdálkodással, természetvédelemmel, génmegőrzéssel és környezeti neveléssel foglalkozik a Kesznyéteni tájvédelmi körzetben.
