Skomarje a szlovéniai Pohorje hegyvidék szívében fekszik. A háziasszonnyal az ottani örömökről, gondokról, tervekről, megvalósult álmokról egy csodásan elrendezett kulináris gyönyöröket kínáló asztal mellett beszélgettünk.
Hogyan kezdődött?
Idegenforgalom és szálloda szakon diplomáztam Veszprémben, majd elmentem dolgozni a szlovén tengerpartra egy szállodához – meséli Judit. – Részévé váltam az ottani kultúrának is, hiszen néptáncoltam, és ez hozta a szerelmet is. Mindketten egy néptáncegyüttes tagjai voltunk és egy alkalommal együtt táncoltunk, és szépen kialakult a szerelem.
A szerelem hozott magával egy új életformát. Persze ahogyan ez lenni szokott, hiszen ha két fiatal összebútorozik, akkor új szokások alakulnak. Nálatok ez nem egészen így volt, hiszen életformát is váltottál.
Igen, megragadott Andrej életmódja, a természet közelsége, és az eddig hiányzó őszinte kapcsolat is meglett. Aztán elragadott és már mással nem is tudnék foglalkozni. Hiszen itt mi értéket teremtünk. Nincs annál jobb érzés, amikor tudod, hogy amit eszel, az honnan van, mi van benne, és ami benne van az valóban bele való és egészséges. Ezt nyugodtan adhatom a vendégeinknek és a vásárlóinknak is.
Hogyan működik Szlovéniában egy családi gazdaság 970 méterrel a tengerszint felett?
1982-ben vették át Andrej szülei a 400 éves hagyománnyal bíró gazdaságot a roglai sípálya és Zreče között, és 1987-ben pedig a család is felköltözött. 1990-ben került az első 30 dámszarvas a farmra és onnantól kezdve ez váltotta a hagyományos gazdálkodást. A szarvasok itt nevelkednek a nekik megfelelő élettérben, és ahogy egy sertéstenyésztő ismeri az állatait, mi is ismerjük őket, végigkövetjük életüket. 11 hektáron élnek a szarvasok, akik között a látogatóink sétálhatnak is.
Itt minden gazdálkodónak van erdeje, a fakitermelés is része a gazdaságnak. Odafönn a legközelebbi farm is 1 kilométerre van tőlünk, de léteznek olyan farmok, amelyek kapcsolódnak egymáshoz.
A helyi ízek, a helyi gasztronómia előtérbe került, ennek népszerűsítésére és a fogyasztók tudatosítására egy civil szervezetek által létrehozott kezdeményezés hivatott.
A szervezet saját emblémával rendelkezik, mellyel a régió hagyományos és kiemelkedően reprezentatív termékeit látja el. A minőségbiztosítás és ellenőrzés továbbra is az állam kezében van, így a kettő remek összhangban működik. Gondot fordítunk a minőségre, hiszen ahogy az előbb is mondtam, fontos, hogy mi kerül az emberek tányérjára.
Manapság sok fiatal a kényelmes irodai munkára, a gyors meggazdagodásra vágyik, ritka az olyan, aki tovább viszi a szülei gazdaságát tudva azt, hogy ezzel fizikai munka, illetve egy sajátságos életmód is jár. Andrejt mi tartotta meg ebben a közegben?
Kicsi korától itt élt. Gondolkodott rajta, hogy lehetne mást is kezdeni az életével, de ahogyan növekedett annál kevésbé látta értelmét, hogy más utat válasszon. Az is motiválta, hogy önállóan dönthet az életéről és saját maga készíti azt, ami a családja és más emberek asztalára kerül.
Hogyan látjátok magatokat 10 év múlva?
Sokat beszélgetünk a jövőről. Szeretnének, ha a vendégeink ugyan ebben a felállásban találnának minket. A farmon a látogatók a saját kezünk által megtermelt termékeket fogyasztanák és vinnék a nagyvilágba. Magasabb színvonalon, nagyobb, de még kezelhető mennyiségben szeretnénk addigra dolgozni, illetve a turizmust szeretnénk addigra intenzívebbé tenni. Itt megpihenve a vendégek maguk is részévé válhatnak a természetnek, megtalálhatják önmagukat. Egy valamit azonban nem szeretnénk. Nem szeretnénk elveszíteni a kontrollt. A mennyiség soha nem mehet a minőség rovására. A profit oltárán nem áldozzuk fel azt, amiért évek óta dolgozunk.
Fiatalok. Lelkesek és van céljuk. Közösen egymás kezét megfogva nem félve a munkától teszik a dolgukat nap-mint nap. Az Arbajter farmon az általuk készített pástétomok és szalámik íze magában hordozza a természet harmóniáját, a bennük lévő szeretetet, elszántságot. Mindez megfelelő fűszerezéssel párosítva méltán kerülhet bárki asztalára.
Kapcsolódó cikk: Huszonéves magyar farmerek, akiknek a jószág a mindenük
