Nagyszüleink étkezési szokásaiban az éghajlatnak megfelelő táplálkozási forma és a szezonalitás volt a jellemző. Sok gabonafélét ettek – s nem csupán búzát, hanem az általunk szinte teljesen elfelejtett kölest, babot, hajdinát, sárga és zöldborsót, lencsét. Emellett napi étrendjük nagy részét a zöldségek és hüvelyesek, illetve kis mértékben a húsból készült ételek tették ki.
Az alábbiakban terítékre kerülnek a száraz hüvelyesek, a fejtett tarkabab, a lencse, a zöldborsó és sárgaborsó, valamint az árpa (gersli).
hogy a gabonafélék (pl. köles, hajdina, barnarizs ) és a hüvelyesek (pl. bab, borsó, lencse) együttes fogyasztásával, teljes értékű fehérjéhez jutunk. Emellett a legtöbb hüvelyes nagyrészt keményítőből áll: a vesebab, a pinto bab, az adzuki bab, a feketebab, a fehérbab (száraz fehér bab), a csicseriborsó, és a feles-borsó. Két fajtájuk főként fehérjét tartalmaz, ezért ezeket gyakrabban lehet fogyasztani: ez a lencse és a szójabab (különösen a friss egész bab, az edamame).
Kapcsolódó anyag >>> Régimódi, de hasznos! 12 háztartási praktika a nagyiktól
Száraz hüvelyesek
A száraz hüvelyesek közül hazánkban a sárgaborsó, a lencse és szárazbab a legkedveltebb zöldségféle. Ezek különösen a vegetáriánusok számára jelentenek fontos táplálékot, hiszen fehérje összetételük igen hasonló az állati eredetű komplett fehérjékéhez, így kiváló húspótló ételek készülhetnek belőlük. A sárgaborsó jelentős mennyiségű B1-, B2-, és E-vitamint, pantoténsavat, biotint és folsavat tartalmaz. Ezen kívül található benne kálium-, kalcium-, foszfor, magnézium, vas, cink és mangán. A szárazbab és a lencse pedig magas A- és B1-vitamin, valamint szeléntartalma miatt fontos táplálék. Érdemes legalább hetente egyszer fogyasztani ezeket valamilyen formában, a diétázók azonban számoljanak magas energia- és szénhidráttartalmukkal!
Bab, lencse, sárgaborsó
A hús előtt a hüvelyesek jelentik a legfontosabb fehérjeforrást: a babban, lencsében, sárgaborsóban rengeteg, már fentebb említett fontos tápanyag található. Ezekből nem csak levest és főzeléket, hanem megfőzve, fűszerezve és összeturmixolva finom – kenyérre kenhető – pástétomot is készíthetünk. Ezek jó alternatívának bizonyulnak a felvágottak mellett és helyet.
Sárgaborsó
Száraz, hántolt, felezett kerti zöldborsó, a hüvelyesek legegészségesebb fajtája. Sárga és zöld színű változata létezik. Nem csupán magas a fehérje-, B vitamin- és rost tartalmuk, de szinte teljesen zsírmentesek. A száraz sárgaborsóban nyilván kevesebb a víz, 20-25 % fehérjét, 1-3 % zsírt, 60 % szénhidrátot tartalmaz, 0,4 g zsír és 10-14 g szénhidrát található. További értékes tápanyagai a karotin, a B1- és B2- vitamin. Ugyancsak nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, ásványi anyagai közül pedig a foszfor és a kálium van nagyobb, 1 mg fölötti mennyiségben. A felesborsó vagy sárgaborsó főzelék egy nagyon egészséges étel, amelyet érdemes rendszeresen fogyasztani. Többnyire leves és főzelék készül belőle.
Kapcsolódó anyag >>> Így étkeztünk régen, avagy amikor még aludttejet ettünk joghurt helyett
Árpa (gersli)
A gabonafélék géniuszának is szokták nevezni. Több faját emberemlékezet óta termesztik. Az árpa Plinius szerint a görögök legrégibb termesztett gabona-neme. Már a rómaiak lovat abrakoltattak vele, s az árpa azóta is inkább abrak maradt Dél-Európában a zabszem helyett; de kenyeret itt is sütöttek belőle, s büntetésből a katonáknak adták.
Rizs
A rizs a világ második legfontosabb gabonafajtája, hiszen több millió ember alapvető tápláléka.
A rizs biztosítja az egész emberiség kalória-bevételének több mint egy-ötödét! Azonban csakis a barnarizsnek magas a tápértéke, mert a hántolás és fényesítés során a rizs elveszti a B vitaminok mintegy 70%-át, és a vastartalmának 60%-át. Továbbá a hántolt rizs magas Glikémiás indexe miatt nem ajánlott diabetikusoknak, de azoknak sem, akik túlsúlyosok. Bár manapság lehet kapni B1, B3 vitaminokkal dúsított hántolt rizst is.
Nagyszüleink további fontos táplálékairól a tellér oldalán olvashattok.
