Az országos főútvonalak és vasutak által nem érintett Bugyi nagyközség Budapesttől délre, a fővárostól jó 30 kilométerre terül el. A településről küldött üzenetet a világhálón keresztül családja nevében Rozgics-Kiss Anita, akinek a Facebookon olvasható bemutatkozása még inkább felkeltette szerkesztőségünk érdeklődését. Ezt írja magáról:
Azok közé tartozom, akik komolyan vették, hogy az álmokat meg kell valósítani, talán nem is a célért, inkább az út miatt… A Világkezdetére költözöm erdőben élni, patakban fürdeni, földet sírni, medvét ölelni. Megmutatni, hogy lehet másként is élni, hogy igazibb valóságok is léteznek, mint ahogy azt a gazdaságpolitika, a szociológia, vagy a marketing látja.
Anita férje Rozgics Pál, három gyermekük az 5 éves Bendegúz, a 3 éves Réka és a másfél éves Boróka. A család öt éve él Bugyi nagyközségben, gondozva életterüket, azt a kis földet, amit rájuk bíztak, megtermelve, amire a családnak szüksége van. Egyszerű körülmények között, egyszerű szemlélettel, kevés szükséglettel élnek boldogságban és szeretetben, és ebben az irányban nevelik gyermekeiket is. Mindketten otthoni munkára rendezkedtek be. Táplálékukról, a tüzelőről, tisztálkodási és tisztító szereikről, eszközökről, otthonuk építéséről maguk gondoskodnak, s ahogy vallják, másra nem igazán van szükségük.
Mi motiválta, hogy a legnagyobb közösségi portálon forduljon „minden kedves emberhez, ismerőshöz és ismeretlenhez”? – kérdeztük a háromgyermekes édesanyát.
Úgy érezzük, itt az ideje a továbblépésnek, mert jelenlegi életterünket fizikailag, és szellemileg is kezdjük kinőni – mondta Anita. – Szeretnénk innen tovább költözni, közvetlenül a természetbe. Sokáig vártuk a csodát, hogy a nagyközségben lévő telkeinket eladjuk, de eddig ez nem sikerült. Mi pedig szellemiségünknek megfelelően szeretnénk élni, mert hiszünk abban, hogy mi alakítjuk az életünket, minden csak rajtunk múlik. Ezért fordultam mindenkihez, aki tudna segíteni olyan megoldásban, melyben megőrizhetjük szabadságunkat.
Mire gondoltak konkrétan?
Keresünk olyan 5-8 hektáros területet, melyen nem végeznek mezőgazdasági művelést – elsősorban erdőt, rétet. Szeretnénk, ha mindez kisebb patak, forrás, vagy mocsaras vidék közelében lenne, hegyvidéken, dombos tájon, és az sem akadály, ha elvadult, bozótos a terület. Fontos szempont, hogy ne legyen a közelben villanyvezeték, aszfaltos út. Nem szeretnénk házat, elbontandó melléképületeket, kizárólag a természetet, ahol tájba illő otthont emelhetünk magunknak.
Azt hiszem, ilyen terület bizonyára akad Magyarországon, de van-e esély a megszerzésére?
Hiszünk abban, hogy találunk olyan embert, aki mindezek birtokában van, de nem tud, vagy nem akar vele mit kezdeni, azt szívesen felajánlaná, elcserélné, bérbe adná. Olyat, akinek fontos, hogy a magyar föld magyar kézben maradjon olyan családnál, aki nem élősködni akar rajta, hanem békességben élni az anyafölddel. Minden megoldás érdekel, melyben megtartható a szabadságunk.
S ha egyik lehetőség sem jön össze?
Mint említettem, Bugyiban vannak eladó telkeink azon a 7,5 hektáros belterületi részen, mely velünk együtt több tulajdonossal rendelkezik, akik mind szeretnének megválni az ingatlanjuktól, és szándékukat magánokiratban is rögzítették. A jelenlegi rendezési terv szerint ezen a 7,5 hektáros területen 70 db építési telek alakítható ki, de természetesen az új tulajdonosnak lehetősége van egészen más koncepció kidolgozására is. A férjem fogja össze a tulajdonosokat, hogy közösen keressünk befektetőt rá, ő a meghatalmazott értékesítési koordinátor. Nemrégiben a Facebookon is létrehoztunk egy oldalt erre, hátha így több érdeklődőhöz eljut. Ha találnánk vevőt, az nagyon sokat könnyítene az életünkön, meggyorsítaná a természetbe költözésünket.
Milyen fogadtatása volt az Ön Facebookon közzétett felhívásának?
Olyan, amire álmainkban sem számítottunk. Nagyon sok megerősítő, buzdító, elismerő véleményt kaptunk, ami újabb impulzusokkal töltött fel bennünket. De továbbra is keressük a hozzánk hasonlóan gondolkodó családokat, közösségeket, akik a természet lágy ölén élnek, vagy a közelükben tudnak ilyenről, és örülnének az ismeretségnek, barátságnak. Addig is üdvözlet és köszönet mindenkinek!
Fotók:Facebook/Rozgics-Kiss Anita
