Betlehemezés, csobánolás, regölés – Karácsonyi hagyományok nyomában

Meglepő, de karácsonyhoz közeledve egyre több és több évkezdő jellegű népszokással találkozhatunk, elég csak a Katalin, András, Borbála vagy Luca napi hagyományokat említeni. Ennek oka és eredete egészen a honfoglaló magyarságig megy vissza.

Az akkori emberek ismerték a földművelést, de leginkább állattenyésztéssel foglalkoztak, így az időszámításuk eltért a földművelőkétől. Évkezdésük kialakulása a nyári legelőre és a téli szállásra vonulástól függött, ezért ünnepelték az újévet karácsonykor Magyarországon egészen a 16. századig.

Betlehemezés

A karácsonyi népszokások középpontjában természetesen a betlehemezés áll, aminek több változata is van.

Leggyakoribb formája, a legtöbbünknek ismert előadás, amiben általában gyerekek játsszák el a megszokott, mókás pásztorjátékot kifordított állatbőr bundában.

Dunántúlon és a Felső-Tisza vidékén a betlehemezés egy másik változata él, ahol ugyanezt az előadást bábukkal játsszák el.

Tolna megyében a Bukovinából betelepült székelyek egy úgynevezett csobánolással ünnepelnek. Ilyen alkalmakkor felnőtt férfiak adják elő a karácsonyi misztériumot állatbőrből készült ijesztő maszkokkal. Szintén ide kapcsolható, bár vallásos eredete vitatható, mikor a pásztorok különböző zajkeltő eszközökkel körbejárják a templomot, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és boszorkányokat.

Nagyszüleink 10 jó tanácsa: így lehet boldog karácsonyunk

Nem is nehéz megvalósítani nagyszüleink karácsonyát. Csak egy kis odafigyelés, figyelmesség és tudatosság kell hozzá.

Vesszőköteg, regölés

Nem egyházi jellegű népszokásaink egyike az Ipolyság településein, hogy karácsony böjtjén egy csordás vesszőköteggel a kezében kopogtat be azokba a házakba, ahol tehenet tartanak. A hagyomány szerint a gazdasszony annyi vesszőszálat vesz ki a kötegből, ahány tehenet tartanak és ezzel megcsapkodja a csordás lába szárát, ezzel biztosítva a jó tej- vagy húshozamot a jövő évre.

Egy másik, az előzőnél ismertebb szokás december 26-ához, karácsony másnapjához kapcsolódik, a regölés. Ebből az alkalomból gyerekek, legények és felnőtt férfiak házról házra járnak és bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Egyes nyelvészek szerint a regölés kifejezés ősmagyar eredetű, kántálásuk és énekük ezért visszavezethető az egykori sámánok révülésére.

A Dunántúlon és Udvarhelyen, Erdélyben a legények láncos bottal és köcsögdudával járnak regölni, az eladósorban lévő leányok házánál énekelni varázséneküket. A termékenység-varázslattól jó egészséget és vagyont remélhet a gazda. Más esetben egy leányt és egy legényt regölnek össze, ami azt jelenti, hogy szerelmi varázslattal kötik össze őket. Mindenfajta regölést megelőz egy bemutatkozó rész, mikor elmondják, hogy ők István király szolgái, nem tolvajok, csak varázsénekeikkel minden jót szeretnének kívánni.

December 26-án István vértanút ünnepeljük, de az István név olyannyira összekapcsolódott első királyunkkal, hogy ezért az ő szolgáiként mutatkoznak be a regösök.

Terített asztallal kapcsolatos hagyományok

Szenteste az asztalra egészséges diót és almát volt szokás tenni. Az egészséges dió az egészséget, az alma a termékenységet szimbolizálta. A dió esetében nagyon fontos volt, hogy egészséges legyen, mert a beteg dió betegséget hozhat az elkövetkezendő évben.

A karácsonyi vacsora végeztével az almát felvágták annyi szeletre, ahányan az asztalnál ültek, így mindenkinek jutott egy darab, amit aztán megettek, ezzel jelképezve, hogy amilyen kerek az alma, olyan összetartó legyen a család.

Kiemelt kép: MTI/Matusz Károly