Folyóink kétmilliárd ember számára nyújtanak ivóvizet, élelmiszertermelésünk 25 százalékát biztosítják, hazánkban pedig négymillió ember vízigényét elégítik ki. Mégsem kezeljük megfelelően őket, ez pedig komoly kockázatokkal jár. A WWF legújabb, a Víz Világhét alkalmából kiadott jelentése bemutatja, hogy az egészséges folyók hogyan járulhatnak hozzá a természeti katasztrófák mérsékléséhez, valamint arra is figyelmeztet, hogy a folyók „rejtett” értékei elveszhetnek, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk azokat.
A Valuing Rivers („A folyók értékelése”) című jelentés – amelyet az idei Víz Világhét első napján, augusztus 26-án hoztak nyilvánosságra – rámutat: az a gyakorlat, miszerint a folyókra leginkább víz- és energiaforrásként tekintünk, komoly kockázatokkal járhat. Ezáltal ugyanis a folyók további, rendkívül fontos „szolgáltatásainak” fennmaradását veszélyeztetjük – az édesvízi halászattól és horgászattól kezdve a természetes árvízvédelmen át az hordalékszállításig. Ezekből az ökoszisztéma-szolgáltatásokból több százmillió ember profitál, ennek ellenére a döntéshozók ezt továbbra sem veszik figyelembe. Azonban ha ezek megszűnnek, akkor hatalmas kríziseket okozhatnak.
Ivóvíz, öntözés és táplálékforrás
Számos kultúrában és vallásban betöltött központi szerepük mellett az egészséges – és különösen a szabad áramlású – folyók rendkívül értékes előnyökkel bírnak az emberek számára
– mutat rá a jelentés.
Világszerte kétmilliárd ember ivóvízkészlete származik közvetlenül a folyókból, valamint 500 millióan élnek olyan deltákon, amelyeket csak a folyók által szállított hordalék képes fenntartani. A Föld élelmiszertermelésének 25 százaléka függ a folyóvízzel történő öntözéstől, illetve évente legalább 12 millió tonna édesvízi halat fognak ki, ami több tízmillió embert lát el élelemmel, megélhetést nyújtva a halászoknak is.
A nem megfelelő kezelés aláássa a gazdaságot
A jelentés rávilágít arra, hogy a folyók szűk látókörű megközelítése mennyire költséges az egyes gazdaságok számára, valamint, hogy a jövőben még nagyobb veszteségeket eredményezhet a közösségek és országok gazdálkodásában. Már most a világ GDP-jének 19 százaléka a vízbiztonságot tekintve magas vagy nagyon magas kockázatú vízgyűjtőkhöz köthető. Miközben már a vízgyűjtők elfeledett területei, a világ folyótorkolatai – mint például a Gangesz, az Indus, a Mekong, a Nílus vagy Ázsia leghosszabb folyója, a Jangce deltája – is egyre süllyednek és zsugorodnak.
A halászat összeomlása és az eltűnő folyótorkolatok csak két példa arra, milyen hatalmas járulékos károkhoz vezet, ha alulértékeljük a folyók jótékony hatásait. Sürgősen át kell alakítani a folyók kezelésére irányuló nézeteinket, különben mind a gazdaságot, mind a fenntartható fejlődésre irányuló törekvéseket veszélybe sodorjuk
– mondta Stuart Orr, a WWF Vízvédelmi Programjának vezetője.
Zsugorodó hazai árterek
Hazánkban a természetes vizek legnagyobb mértékben az emberek vízigényét szolgálják ki: a folyóink által szállított és lerakott kavicsrétegekből kiváló állapotú és jó minőségű víz nyerhető ki. Magyarországon a folyók menti kavicsrétegek parti szűrésű vízbázisaiból a lakosság közel 40%-ának, mintegy 4 millió embernek napi vízigényét fedezik, távlati ivóvízbázisainknak pedig 75%-a parti szűrésű. A legtöbb ivóvizet a Duna mentén termelik ki, Budapest vízellátását pedig szinte teljes egészében a parti szűréssel kitermelt ivóvízzel oldják meg, ami évente nagyjából 200 millió köbmétert jelent. A legjelentősebb ilyen vízbázis a Szentendrei-sziget alatt, a legnagyobb távlati ivóvízbázis pedig a Szigetközben van.
A magyarországi folyók természetes árterei eredetileg az ország területének közel 23%-át, összesen több mint 21.000 km2-t érintettek. A folyószabályozások következtében azonban méretük alig 637 km2-re csökkent, ami 90% feletti pusztulást jelent. Ezzel egyidejűleg a természeti kincsek és adottságok is jelentősen zsugorodtak: drasztikusan csökkent például a halak és a folyókhoz kötődő madarak száma, a legeltetés, a kaszálás, az ártéri gyümölcsösök gazdasági jelentősége pedig szinte megszűnt
– mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország Élő Folyók Programjának vezetője.
A folyószabályozások, valamint a vízpartokon zajló, ember által végzett tájátalakítások miatt a folyók és ártereik állapota jelentősen leromlott. Sok helyen a holtágak és mellékágak sem kapnak elegendő vizet, az élőhelyek pedig egyre szárazabbak. Hiába érkezik hasonló vízhozam, mint pár évtizeddel ezelőtt, a süllyedő folyómedrek miatt a víz nem jut ki az ártérre, pedig a folyóvizek és vízpartok regenerálódó képessége rendkívül nagy.
Veszélyek és megoldások
A folyókra egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a töltésépítések, az éghajlatváltozás, az öntözővíz iránti egyre nagyobb kereslet, valamint a vízerőművek tározóinak növekvő vízigénye, illetve új vízerőművek építése. A jelentés éppen ezért új módokat javasol arra, hogy hogyan mérjük, értékeljük és népszerűsítsük a folyókból származó különböző előnyöket, emellett olyan megoldásokat kínál, amelyek a jobb döntéseket és a hatékonyabb vízkezelést támogatják.
A jelentés kiemeli az új technológiák szerepét is, mint például a mesterséges intelligencia vagy a távérzékelés, amelyek segítségével jelentősen javulhat a folyók és vízgyűjtőterületek vizsgálata, mérése. Ezek fejlesztése, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások számszerűsítése szintén új lehetőségeket teremt. Végezetül a jelentés a vízgazdálkodási intézmények és az irányítás fejlesztését is javasolja – a kormányok, vállalatok és pénzügyi intézmények kiemelt szerepével.
Forrás: WWF Magyarország – Kiemelt kép: Pixabay
