Szombaton vette kezdetét az Ocean Cleanup projekt, amelynek keretében eltakarítják a Csendes-óceánon összegyűlt műanyaghulladék nagy részét.
A tisztítórendszer fő eleme egy 600 méter hosszú műanyag cső. Ez a vízfelszínen lebegő rész olyan, mint egy sorompó, míg a három méter mélyre lenyúló része egy szűrő, amely felfogja a műanyaghulladékot, de szabad áthaladást biztosít a tengeri élőlények számára. Az áramlatok lassan az U-alakú sorompóhoz sodorják a szemetet, amelyet aztán hajóval összegyűjtenek és kivisznek a szárazföldre újrahasznosítás céljából.
A sorompót eredetileg a tengerfenékhez akarták rögzíteni, ám rájöttek, hogy sokkal hatékonyabb, ha a szűrőberendezés a hulladékhoz hasonlóan szabadon lebeg a vízfelszínen, mert így automatikusan eljut a legszennyezettebb területekre.
Beérett a munka gyümölcse
A rendszer ötletgazdája a mindössze 24 éves Boyan Slat, aki azután szentelte életét az óceán kitakarításának, hogy 16 éves korában Görögországban búvárkodva több műanyagzacskót látott, mint halat.
A holland fiatal beiratkozott a Delfti Egyetemre, ahol repülőmérnöknek tanult. Idővel viszont döntenie kellett, hogy teljes erejével az egyetemre koncentrál, vagy az óceán kitakarítására.
Slat létrehozott egy 70 fős csapatot, és olyasvalamivel álltak elő, amivel korábban még soha. ”
Most hétvégén öt és fél év kemény munka után végignézte, ahogyan az általa megálmodott, System 001 névre keresztelt szerkezet útjára indult a San Francisco közelében lévő Alameda kikötőből. Ha minden a terv szerint halad, az elkövetkező időszakban 60 hasonló tisztítórendszer eresztenek az óceánba, a módszerrel pedig 2025-ig a szemétsziget 50 százalékát fel tudják számolni.
Remélem, hogy ez fordulópont lesz a műanyagszennyezés problémáját illetően. Az utóbbi 60 évben a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lett. Most talán fordíthatunk a tendencián
– nyilatkozott Slat a TIME című amerikai lapnak a projektindítást megelőzően.
Sürget az idő
2017 decemberében 193 ENSZ-tagállam tett ígéretet az óceánok szennyezésének megállítására, azóta pedig nagyobbnál nagyobb vállalatok, köztük a McDonald’s és a Starbucks is vállalta, hogy eltávolítja az egyszer használatos műanyagokat a vendéglátóiból. Slat szerint viszont a műanyagfüggésünk csökkentése csak az egyenlet egyik oldala.
Ezek a szemétszigetek nem fognak maguktól eltűnni. Ha mától nem kerülne műanyag az óceánokba, akkor is ott lennének 100 év múlva is.
A holland srác az idő elleni küzdelemnek tekinti a misszióját. A műanyag apróbbnál apróbb mikroműanyagokká bomlanak le a természetben, amelyek óhatatlanul bekerülhetnek a táplálékláncunkba. Bár az Ocean Cleanup által elvégzett tanulmány szerint a nagy csendes-óceáni szemétszigeten csupán a hulladék 8 százaléka mikroműanyag, a helyzet romlani fog.
A következő évtizedekben az fog történni, hogy a maradék 92 százalék műanyag is mikroműanyaggá bomlik le. Tehát minél hamarabb végzünk, annál jobb
– magyarázta Slat.
Mindenkit meghallgatnak
Egy másik interjúban arról is beszélt, hogy a szemétsziget mérete már kétszer akkora, mint az amerikai Texas állam.
Ha hajókkal és hálókkal próbálnánk megtisztítani a területet, az úgy 79 ezer évig tartana.
Egyelőre nyitott kérdés, hogy mi történik majd a felszínre hozott műanyagokkal. Slat szeretné újrahasznosítani azokat, de nem áll rendelkezésre információ a minőségükről. Mindenesetre az óceánokban megtalálható hulladék szinte kivétel nélkül egyszer használatos.
Ha nem egyszer használatos műanyagokat gyártanánk, akkor máris 99 százalékkal csökkenne az esélye, hogy ezek a termékek az óceánban végezzék.
Mint Slat mondja, a nagy problémákra nagy megoldást kell találni.
Ha valakinek van jobb ötlete, akkor szeretnénk meghallgatni.
Kiemelt kép: Barbara Munker/dpa/AFP/Europress
