Alexandriai Szent Katalin – aki a középkor legtiszteltebb és legnépszerűbb női szentje – napjához megannyi hagyomány, népszokás, mondás kötődik. Bár manapság többnyire az időjóslásban emlegetik a nevet, Alexandria Szent Katalin okosságánál fogva a diákok, tudósok, egyetemek, kerékkel kapcsolatos vértanúsága miatt pedig a bognárok, kerékgyártók, ugyanakkor a molnárok, fazekasok és szövőlányok védőszentje is. Mivel utolsó imádságában a betegeknek ígért segítséget, a kórházak támogatójaként is megjelenik, s mert a börtönben is megmaradt kitartása és ereje,a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért.
Katalin napja a néphagyományban megannyi szokást jelentett a karácsonytól a házasságig, a dologtiltástól a bálokig. Ezekből gyűjtöttünk össze egy csokornyit.
Ez az első téli nap
A Katalin-nap a régi időszámításban az első téli nap volt, s mindenképpen határnap. A közismert időjóslás szerint: “Ha Katalin kopog, a karácsony locsog” – azaz ha ezen a napon beáll a fagy, akkor a karácsony esős, sáros, enyhe lesz, de ez érvényes fordítva is. Ha Katalinkor az idő enyhe, akkor karácsonykor fagy lesz . Erre utal még az a mondás is, hogy “Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik”, és ezt bizonyítja a közmondás is: “Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz”.
Házasságjóslás
Katalin napja házasságjósló nap is! Akik régen biztosra mentek több ágat is vízbe tettek, és mindegyiknek legénynevet adtak. Amelyik ág kivirágzott karácsonyra, olyan nevű legény lehetett a lány jövendőbelije.
Lányos házaknál ezen a napon gyümölcsfáról ágat vágtak, vízbe tették, s úgy tartották, ha karácsonyra kizöldül a “Katalin-ág”, akkor farsangra férjhez megy a lány. Ez a szokás a távoli tavaszt is siettette! Gondoljunk csak bele, nem volt villanyvilágítás és központi fűtés, sötét és hideg volt a tél. Ha a Katalin-ág karácsonyra kizöldült, akkor már nem volt messze a férjhezmenetel ideje. A kivirágzott “Katalin-ágat ” jegyajándékként karácsony ünnepén a jövendőbelijének adta a lány, tehát így kérte meg a vőlegény kezét.
Ki lesz a férj?
A Katalin-naphoz férjjósló praktikák és hiedelmek kapcsolódtak. Az egyik szerint, ha az eladósorban lévő leány hajnalban feláll a házuk udvarán lévő dombra – akár szemétdombra is –, amelyik irányból hallja a kutyaugatást, onnan jön majd a vőlegénye. Férjjósló szokás volt az orgonaág virágoztatása is. Vizes edénybe néhány orgonaágat állítottak, és mindegyiknek legénynevet adtak. Úgy tartották, amelyik ág leghamarább kivirágzik karácsonyra, olyan nevű legény lesz a leány jövendőbelije. Csantavéren és Sárosfán például a legények azért böjtöltek, hogy megálmodják, ki lesz a feleségük.
Ezen a napon ne dolgozzanak a nők
A Katalin nap női dologtiltó nap is volt. Nem volt szabad például kenyeret sütni. Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon, ott nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit. Az volt benne a logika, hogy ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek. Ezért a malmosok is munka helyett a templomba mentek, mert védőszentjük Katalin volt.
Bálok
A Katalin-bálok népszerűsége máig töretlen. Régen Katalin napjával be is fejeződtek az őszi bálok, lakodalmak. Közelít az adventi csendes, böjti időszak, mikor már sem lagzikat, sem táncmulatságokat nem tartottak, bár egyes tájegységeken András napja ez a határ – de ez igen közel (november 30.) van a kalendáriumban.
Pásztorok
Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.
Forrás: Tánczos Erzsébet írása a Netfolkról