Karácsony közeledtével a legfontosabb az ünnepre való készülés, ne hagyjuk hogy az ünnepbe csak úgy „beleessünk”. A felkészülés lényege lelki jellegű, és a jó készülethez szorosan hozzátartozik, hogy minden nap tegyünk valami jót. És persze nem csak karácsony környékén.
Benkő Erika az év számtalan időszakában segít, vele beszélgettünk.
Sokszínű Vidék: Hogyan fogalmazódott meg benned, mi motivált arra, hogy önkéntes legyél?
Három gyermekes főállású anyaként mindig is fontosnak tartottam a rendelkezésre álló idő hasznos és értelmes eltöltését, ami nálam semmiképpen sem merülhet ki a házimunka napi szintű elvégzésében. Kb. 2 éve, legkisebb csemeténk óvodába kerülésekor fogalmazódott meg bennem az önkéntesség gondolata. Mindig is érdekelt a hospice intézménye, annak ellenére, hogy személyes kapcsolatom még nem volt egyik területtel sem, talán pont ezért keltette fel az érdeklődésemet. A legnagyobb motiváló tényező természetesen a beteg, kilátástalan embereken való segítség volt.
Sokszínű Vidék: Hogyan esett a választás a Thábita házra?
Először felvettem a kapcsolatot a Magyar Hospice Alapítvánnyal, ahol azonban legnagyobb meglepetésemre köszönettel tudatták, hogy túljelentkezés van önkéntesekből, így egyelőre nem nem tudják fogadni ezirányú segítségemet. Ezen akkor nagyon meglepődtem, de nem adtam fel, és hamarosan – némi internetes kutakodás után – rá is bukkantam a törökbálinti Tábitha Házra, amely ráadásul néhány kilométerre van lakóhelyünktől.
Családom maximális támogatása mellett sikeresen elvégeztem a kötelező önkéntes tanfolyamot és így – immáron másfél éve – hivatalosan is gyermekhospice önkéntes vagyok. Tudom, hogy sok ember számára “sokkoló” és erőpróbáló a hospice, különösen, ha gyermekekről van szó.
Sokszínű Vidék: Milyen feladatokat lehet vállalni Thábita Házban?
Itt nemcsak életvégi ellátás folyik, hanem a tartósan beteg, ápolásra szoruló, mentálisan és/vagy testileg sérült gyermekek mentesítő ellátása is. Bármilyen teendőről legyen is szó, akár ház körüli teendőkről, takarításról, pakolásról, kertészkedésről, vasalásról, főzésről vagy természetesen a gyerekekkel való foglalkozásról, etetésről, beszélgetésről, játékról, mindenhol elkel a segítség. Személy szerint én már sokféle munkát kipróbáltam, bár sajnos mostanában nem volt lehetőségem rendszeresen látogatni a Házat. Ha tudok, akkor 2-3 órára is elmegyek, ha kell, vasalok, szendvicseket készítek a tanfolyamok résztvevőinek, dekorálok vagy éppen a gyerekek mellett vagyok. Mesélek, etetek, segítek a pelenkázásban, öltöztetésben, sétálok a gyerekekkel, mesélek nekik, vagy csak állok az ágyuk mellett, ha éppen arra van szükség.
Nagyobb ünnepekkor jól jönnek a házi készítésű sütemények is, szívesen veszek részt ebben is: egy doboznyi mézeskaláccsal vagy pogácsával. Anyák napjára kézzel festett egyedi dísztárgyakkal készültem, amelyet a helyi vásárban nagy sikerrel értékesítettek – így is támogatva őket.
Sokszínű Vidék: Ha jól tudjuk, karácsonyi meglepetésekkel is készültél.
Igen, most a karácsony közeledtével ismét megkerestek, hogy az adventi vásárra is fel tudnék-e ajánlani valamilyen kézműves tárgyat. Számomra nagy megtiszteltetés volt ez, hiszen semmilyen képzettségem nincs e téren. Kizárólag önerőből, autodidakta módon, mások munkáit figyelve és ellesve sajátítottam el a technikákat, így egy ideje már a családot és barátokat is meglepem egy –egy saját készítésű ajándéktárggyal.
Szerencsés vagyok, mert a családom is maximálisan támogató kezet nyújt, így a segítségnyújtás számukra már nem áldozat, hanem kötelesség. Talán ez is volt önkéntességem egyik fontos motivációs tényezője: pozitív példát mutatni gyermekeinknek és felhívni a figyelmüket arra, hogy az önkéntes segítségnyújtás nemcsak hasznos, hanem felemelő érzés is.