Borbála napján tiltott volt a női munka

Borbála vagy Barbara életéről több változatban szólnak legendák.

Apja pogány volt és elég különös figura. Úgy akarta szépséges lányát megóvni a kérők zaklatásaitól, hogy egy toronyba záratva nevelte. Így sem tudta elzárni a világtól, valahogy Borbála kereszténnyé lett. Ez még a keresztényüldözések idején történt, s bevallotta apjának, hogy keresztény. Ez akkoriban életveszélyes vállalás volt, és nem kapott túl sok támogatást. Apja már kihúzta kardját, hogy megölje, de Borbála  csodás módon megmenekült. Apja mégis elfogta.

A törvény elé vitte lányát, akit megkínoztak, de Borbála hű maradt a hitéhez. Végül az apja fejezte le. Az ő büntetése sem maradt el különben, tette színhelyén villám sújtotta halálra.

Borbála a bányászok életét is megmentette. Egy alkalommal beomlott a bánya, de javaslatára egy bányász sem dolgozott éppen. Ezért a tüzérek és tűzoltók védőszentje. Számos bányászváros címerében szerepel az alakja. A középkori városok puskaporos tornyát gyakran nevezték el Szent Borbáláról, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól.

A Borbála-nap hiedelmei és szokásai

Ezek hasonlóak a Luca-napéhoz, bár nem mindenhol terjedtek el.

Szent Katalinnal együtt a hajadon lányok pártfogójuknak tekintették, s a Borbála napján vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette.

Más szerelmi jósló eljárás is fűződött e naphoz: a lányok András napján az eresz aljába dugott almát Borbála napján a másik felére fordították, s magukkal vitték karácsonykor az éjféli misére. Ott pedig várták, hogy ki szólítja meg őket először, mert annak a rokona lett a megszólított lány férje.

Másutt más-más ház 13 sarkáról vakolatot, meszet vakartak Borbála napjának estéjén. A vakolatot aztán a tyúkokkal etették meg, hogy sokat tojjanak.

Tiltott volt a női munka

Tüzet Borbálakor csakis férfiak rakhattak. E napon nem szabad fonni: azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának.

Söpörni sem szabad, mert elsöpörnék a szerencsét. Az egész téli ünnepkörben, tehát Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató, ha mégis odatévedne a női személy, akkor seprűvel vernék ki a kedves vendéget.

A boszorkányok rontása miatt tilos ezen a napon ruhadarabot kint hagyni. Az ajándékozás, kölcsönzés is elvinné a szerencsét a háztól. Nem szabad varrni, akárcsak Lucakor, mert bevarrnák a tyúkok fenekét.

Borbála-napkor is jártak kotyolni a fiúk. Mondókájuk végeztével leguggoltak a következő felkiáltással:

Igy üjje meg a kentek kotlósa a tojást!

Az alábbi kotyolóvers szövegében keverednek a lucázó, a farsangköszöntő és a regölés szövegtöredékei:

“Bara, Bara kity-kotty,
Gelegunya kettő,
Három,
A pálinkát várom.
Ha nem adnak pálinkát,
Letöröm a gerendát.
Adjon az uristen
Ennek a gazdának,
Két szép tehenet,
Tehén mellé szekeret,
Szekér mellé jármot,
Járom mellé vasszeget.
Adjon az uristen két szép malacot!
Egyik ólból kifusson,
Másik ólba befusson.”
(Eperjessy E. gy. 1959)

Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, így Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósol. Ugyancsak e napon is szoktak gyümölcságat vízbe tenni, hogy karácsonyra kizöldülve a leány férjhezmenetelére jósoljon.

A Középső-Ipoly mentén, Paláston gyümölcságat tettek vízbe, ha karácsonyra kivirágzott, a leány közeli férjhezmenetelére jósolt. Doroszlón ugyan virágoztattak borbálaágat, de nem kötötték hozzá a férjhezmenetelre való jóslást. Ha karácsonyig kihajtott, a következő év jó termésére jósolt.

Tánczos Erzsébet írása, kiemelt kép: MTI/Komka Péter