Az 1969 óta működő Orvos- és Gyógyszertörténeti Gyűjtemény a 18. és a 20. század közötti időszakból származó relikviái az orvosok és gyógyszerészek egészségért vívott örök küzdelmének állít emléket Kecskeméten, írja a baon.hu.
Körülbelül 3000 fajta ismert gyógyszer készült a 18. századi Európában, ennek 10 százaléka megvolt a kecskeméti patikában, ami nagyon jó arány.
A 19. század második felétől a szegények ingyenes gyógyszerekben részesülhettek, mivel az akkoriban igazán hatásosnak hitt csodaszerek különösen drágák voltak
– mondta el Mészáros Ágnes, a gyűjtemény vezetője.
Igazi kuriózumok az állati eredetű gyógyszerek, melyek főleg az emberek tudatlanságát és babonás hiedelmeit kihasználva „hatottak”. Kétszáz fajta állati részt használtak, a pókot vagy a skorpiót pedig egyben. Idegbetegségekre és női betegségekre a hódtetemet és a hód ivarnyílása melletti páros mirigyzacskót ajánlották. Van itt mósusz, a pézsmaszarvas mirigyzacskó-váladéka, ami ma is jó illatú parfümalapanyag.
A bíbortetű lázcsillapító hatású és szívbajok elleni gyógykészítmény volt, de vörös festéket is készítettek belőle. A szárított kecskevér úgy készült, hogy a kis kecskéket illatos anyagokkal etették, majd leölték őket és vérüket kemencében megszárították, amit kőbántalmak ellen használtak fel.
Szárított bikacsökkel kezelték a bőrbajokat, pestis és rák ellen szárított varasbékát, vagyis varangyot használtak az 1600-as évek óta. A vipera húsa látáserősítő, mérge reuma elleni szer, ez utóbbi ma is használatos.
A 18. századi gyógyszereket bemutató vitrinben 440 fajta növényből készített 640-féle „varázsszer” látható. Csillagánizs, édesgyökér, sáfrány, szerecsendió, mind gyomorerősítő gyógyszerek, a máig használt szenna hashajtó, a mályvavirágot légcsőhurutra adták. A nem túl költői nevű „ördögszart” (Asafoetida) idegbetegségre és hörghurut ellen alkalmazták. Nevét rendkívül erős, fokhagymás szagáról kapta.
Kiemelt kép: Pixabay
