A falu, ahonnan minden út másik országba vezet

Büsingen am Hochrhein földrajzi szempontból kétség kívül Európa egyik legkülönlegesebb faluja, hiszen minden oldaláról Svájc határolja, a település így enklávé és exklávé is egyben, írja riportjában a BBC.

Az exklávé valamely terület (ország, közigazgatási egység, etnikai közösség által lakott terület) térben elszakított, különálló területdarabja, az enklávé pedig olyan terület, melyet teljes egészében egy másik terület vesz körbe. Erre a legismertebb példa Lesotho, az országot ugyanis mindenhonnan Dél-Afrika határolja.

A két fogalom pedig egyaránt illik Büsingen am Hochrheinre. A falu a legszűkebb északi határán is 700 méteres szárazföldi terület választja el Németországtól, és bár az 1450 fős helység földrajzilag  a németekhez tartozik, gazdaságilag Svájc részét képezi.

Sajátos státusz

Ahogy Svájc egésze, úgy Büsingen sem tartozik az Európai Unióhoz, a falu működési modellje pedig példaként szolgált már a brexittel kapcsolatban is. Három évvel ezelőtt ugyanis egy belfasti politikus felvetette, hogy Észak-Írországnak is olyan speciális státuszt kellene kapnia az EU-ból való kiválást követően, mint a pici falunak van.

Büsingen kettőssége leginkább egy helyi étteremben mutatkozik meg. A vendéglátóhely szabadtéri teraszát egy vonal választja ketté, ezzel szimbolizálva a nemzetközi határt. Míg az egyik oldalon svájci ínyencségeket szolgálnak fel, úgy a másikon csak a német specialitásokat kérhetjük a pincérektől.

A kétlaki élet ugyanakkor sok furcsasággal is jár a helyieknek. Bár a kereskedelem jellemzően svájci frankban zajlik és a legtöbben nagyobb svájci városokban dolgoznak, mégis magasabb német adókat kell fizetniük. A gyerekek a helyi német általános iskolába járnak, de a szüleik döntik el, hogy melyik országban tanulnak tovább.

A büsingeni lakosoknak német és svájci postacíme és telefonszáma is van. Akár a +49-es, akár a +41-es előjellel hívják őket, a telefonjuk kicsöng. És nem elhanyagolható, hogy a falu futballcsapata az egyetlen német együttes, ami játszhat a svájci bajnokságban.

Csak azért sem adták vissza

Mint a világ legtöbb enklávéjának és exklávéjának, úgy Büsingen indentitásbeli hovatartozásának is évszázados története van.

A falu problémája 1693-ban kezdődött, jóval azelőtt, hogy Németország létezett. Büsingen az osztrákoké volt, amikor egy családi viszály következtében az unokatestvérei elrabolták a település hűbérurát, majd Schaffhausenbe vitték, ahol börtönre ítélték. Több mint hat évbe telt, mire Ausztriának sikerült őt kiszabadítania a rács mögül a protestáns város megszállásával.

Néhány évtizeddel később, amikor Ausztria eladta a helyi gazdaságait Zürich kantonnak, a történészek szerint szimpla rosszindulatból ragaszkodtak Büsingenhez.

Azt mondták, hogy a falu soha nem kerül vissza Svájchoz. Soha, soha soha

– magyarázta a BBC-nek Roland Güntert polgármester-helyettes.

Mindez azt jelentette, hogy amikor a XIX. században Németország átvette a hatalmat az Osztrák Birodalom egyes részei felett, Büsingen a németeké lett.

Svájc próbálta rendezni ezt a nézeteltérést, 1919-ben helyi népszavazást írtak ki, ahol a lakosok 96 százaléka arra szavazott, hogy elszakadnának Németországtól. Berlinnek viszont nem állt érdekében megtenni ezt, mert Svájc nem ajánlott fel semmit cserében.

A helyzet még a második világháború káoszában is fenn maradt. Amikor a német katonák haza akartak térni Büsingenbe, a határon átvizsgálták a fegyvereiket. A háború végét követően egyre többen jártak át német területre vásárolni, de ahhoz is papírhalmot kellett kitölteniük, ha csak húshoz szerettek volna hozzájutni a szomszédos országban.

Németország és Svájc végül 1967-ben nyilvánította ki hivatalosan is exklávénak Büsingent, így a határellenőrzés megszűnt a településen.

Paradicsom, de nem adóparadicsom

A gondot ma már sokkal inkább az adózás jelenti. Mivel Svájcban jóval drágább az élet, mint Németországban, a büsingeni lakosok jóval többet is keresnek, mint honfitársaik. Csakhogy mivel Németországban magasabb az adózási ráta, a dolgozók végül kevesebbet vihetnek haza, mint a svájci szomszédaik.

Az éremnek ugyanakkor van egy másik oldala is. Caroline Major taxisofőr a lapnak arról beszélt, hogy nagyjából fele annyit fizet az albérletéért Büsingenben, mintha pár kilométerrel arrébb lakna Svájcban.

Erre pedig mások is rájöttek. Németország adókedvezményt nyújt a nyugdíjasoknak, ezért egyre több idős svájci költözik a faluba. Az eredmény az, hogy a fiatalok Svájcba mennek dolgozni, az idősek pedig jönnek a helyükre, így a falu napról napra öregszik el. 

A polgármester-helyettes szerint a település elhelyezkedése jobb nem is lehetne, hiszen egy órás vonatúttal elérhető a zürichi reptér, Schaffhausen pedig csak tíz percre van busszal. Ahogy a kávéját itta, a Rajna folyóra pillantott, ahol gyerekként játszott az erdő szélén, ami ma természetvédelmi területnek számít.

A falu olyan, mint a paradicsom, még akkor is, ha a határait soha nem határozták meg pontosan.

Kiemelt kép: Felix Kästle/dpa/Europress