Egyszer volt, hol nem volt… hangzott el a bűvös mondat minden este édesanyám vagy édesapám szájából gyerekkoromban. A nap egyik legkellemesebb pillanata volt, mikor kényelmesen bekuckózva hallgattunk történeteket királylányokról, sárkányokról, hős vitézekről, vagy szegénylegényekről, kiskondásról, kanászról, és számos egyéb népi szereplőről is, ha a szüleink Magyar népmesékből meséltek.
Egy kapocs volt a mese köztem és a szüleim között, és most, hogy én is édesanya vagyok, a mese egy plusz kapocs köztem és a gyerekeim között, így sokat és szívesen olvasok én is nekik, és bizony gyakran forgatjuk az új kiadványok mellett a régi, talán retronak számító klasszikus mesekönyveket is, amiken én magam felnőttem.
Melyek is voltak ezek?
Számomra fontos könyv volt a Kippkopp karácsonya. A gesztenyegyerek történetét hallgatva ,,másztam fel” életemben először egy karácsonyfára, és tudtam meg, ki lakik a csúcson, de nagy kedvencem volt a kipikopikról szóló rész is, a Kippkopp gyerekei, amit a mai napig hetente elolvasunk a kisfiammal.
![Mert olvasni jó: régi mesék és retro mesekönyvek nyomában 1](https://s.24.hu/app/uploads/sites/11/2019/10/75323246_503214067190170_5539372166652362752_n.jpg)
Hasonlóan népszerű és minden családban forgatott mesekönyv volt a Gőgös Gúnár Gedeon és Mosó Masa Mosodája is. Sőt, ezeket még iskolában is olvastuk. Máig emlékezetemben van egy nagy alapú zöld színű könyv, rajta a peckesen lépdelő gúnárral, épp úgy, mint egy másik könyvecske, a Mesebolt.
Gazdag Erzsi könyve is sok édes pillanatot szerzett nekem kislányként. Bevallom, még a versre is emlékszem, annyiszor hallottam:
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.
Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.
A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.
Ismerős, ha azt mondom, Vidám mesék?
A három kiscica, a Kispipi és kisréce, A gomba, vagy az Okoska botocska? Vlagyimir Szutyejev mesegyűjteménye meghatározó volt számomra a ’80-as években, nagy becsben tartjuk most is a gyerekeimmel, akik kórusban tudják: Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret….
![Mert olvasni jó: régi mesék és retro mesekönyvek nyomában 2](https://s.24.hu/app/uploads/sites/11/2019/10/75501038_431313010903018_5735909822872682496_n-e1572523735321.jpg)
![Mert olvasni jó: régi mesék és retro mesekönyvek nyomában 3](https://s.24.hu/app/uploads/sites/11/2019/10/74349036_583594372383549_9157703228144484352_n.jpg)
Hoztam egy újabb idézetet, egy másik klasszikusból. Lefogadom, hogy ezt is mindenki tudja folytatni, ha elkezdem….
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét…
Igen, ez Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című vers kezdő versszaka, a könyv pedig szintén azok közül a könyvek közül való, amely ott lapult minden gyerekszoba polcán. S úgy hiszem, a kislányok és kisfiúk velem együtt szívesen elmentek volna vendégségbe Őzanyókához oda, a falu végére.
![Mert olvasni jó: régi mesék és retro mesekönyvek nyomában 4](https://s.24.hu/app/uploads/sites/11/2019/10/73047033_1439580276193516_5072031118702673920_n.jpg)
A 77 magyar népmese is gyerekkorom egyik fontos mesekönyve volt, borítóján a furcsa, kékes-zöldes színű madárral, és a fényesen ragyogó nappal. A kis gömböc, Kacor király, A kiskondás, Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj vagy a Rózsavitéz mind-mind maradandó emlékként maradtak meg bennem felnőttként is.
Még egy könyvet szeretnék kiemelni, már csak azért is, mert a maga korában nagyon fontos témát feszegetett, olyan kérdésre adott gyereknyelven választ, ami minden kicsit érdekelt, mégpedig arra, hogy hogyan születik a kisbaba?
Mindez gyönyörűen meg volt fogalmazva és csodálatosan megrajzolva. Talán ennek köszönhető, hogy mélyen belevésődött a szívembe minden sora a Sehány éves kislánynak.
![Mert olvasni jó: régi mesék és retro mesekönyvek nyomában 5](https://s.24.hu/app/uploads/sites/11/2019/10/75289354_538560150209363_6799691682137767936_n.jpg)
Természetesen volt még számos könyv a polcokon, amiket érdemes lenne megemlíteni. A 366 mesét tartalmazó napocskás Minden napra egy mese, vagy a bolondos cicáról szóló Sicc, esetleg Kormos István óvodába, majd iskolába járó lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackóról szóló története, a Vackor, mind olyan mesekönyvek voltak, amelyek megörvendeztették a kíváncsi gyerekszíveket.
A mese természetesen nem csak szórakozás és remek közös kikapcsolódás. Rengeteg egyéb előnye is van annak, ha a gyermek mesét hall.
A mesék, a mesélés sok szempontból hasznos dolog a gyerekek számára. Tartalmas és nyugodt közös időtöltés a felnőtt és a gyermek között, mialatt a kicsi érezheti, hogy fontos a felnőttnek. A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyerekeket, ugyanakkor a mesét hallgatva bővül a szókincsük is, a gazdag szókincs pedig segít személyiségük kibontakoztatásában
– mondta el a Sokszínű Vidék kérdésére Pataki Zsuzsanna óvónő, aki hozzátette, amellett, hogy a mese pihentet, szórakoztat, és emberi kapcsolatokra tanít, segít a világban eligazodni is, és az élmények feldolgozásával oldja a szorongást, ami a gyerekeknél nagyon fontos.
Az élőszavas mesélés egyik előnye, hogy a gyerekeknek lehetősége van feldolgozni a hallottakat, rákérdezni a mesében történtekre. A félelmetes mesefigurák, illetve történések csak átmenetileg nyugtalanítják a gyermeket, hiszen egyrészt mellette vagyunk, másrészt a történetben is bekövetkezik a feloldás. Idővel pedig megtanulják különválasztani a valóságot a mesevilágtól. A mesét hallgatva saját fantáziájukra van bízva, hogyan képzelik el a történetet.
Az irodalmi élmény nyújtásával a mesék elősegítik a gyerekek érzelmi-, értelmi, esztétikai, szociális fejlődését, fejlesztik a gyerekek képzelőerejét
– mondta még el a pedagógus, akitől azt is megtudtuk, hogy már akkor mesélhetünk a gyerekeknek, amikor még nem is beszélnek. Elmondhatjuk este, hogyan telt a nap, később mondhatunk nekik állatmeséket vagy olyan történeteket is, amelyek a gyerekek mindennapjairól szólnak.
Más-más korú gyermeknek más típusú mesék valók, hiszen például 2-3 éves korban a gyerekek még nem tudnak éles különbséget tenni a valóság és a vágyak, a fantázia között, míg 5-6-7 éves korra már kialakul a gyerekekben a mesére való beállítódás, a kettős tudat. Így számukra már a klasszikus tündérmesék, cselekmény dús állatmesék, népmesék, tréfás mesék, meseregények kerülnek előtérbe.
Az óvodában azonban a pihenés előtt mindegyik korosztálynak mindennapos a mese. Ez megnyugtatja a gyerekeket, és nem utolsó szempont az sem, hogy így megszerettetjük velük a könyveket és az olvasást is
– összegzett Zsuzsanna.
Olvasni, mesét olvasni tehát jó. És hogy ez egy régi klasszikus, vagy egy újabb kedvenc, tulajdonképpen mindegy. A lényeg a kaland, a könyvek szeretete és az együtt töltött idő.
Kiemelt kép: Sokszínű Vidék