Egyszer volt, hol nem volt… hangzott el a bűvös mondat minden este édesanyám vagy édesapám szájából gyerekkoromban. A nap egyik legkellemesebb pillanata volt, mikor kényelmesen bekuckózva hallgattunk történeteket királylányokról, sárkányokról, hős vitézekről, vagy szegénylegényekről, kiskondásról, kanászról, és számos egyéb népi szereplőről is, ha a szüleink Magyar népmesékből meséltek.
Egy kapocs volt a mese köztem és a szüleim között, és most, hogy én is édesanya vagyok, a mese egy plusz kapocs köztem és a gyerekeim között, így sokat és szívesen olvasok én is nekik, és bizony gyakran forgatjuk az új kiadványok mellett a régi, talán retronak számító klasszikus mesekönyveket is, amiken én magam felnőttem.
Melyek is voltak ezek?
Számomra fontos könyv volt a Kippkopp karácsonya. A gesztenyegyerek történetét hallgatva ,,másztam fel” életemben először egy karácsonyfára, és tudtam meg, ki lakik a csúcson, de nagy kedvencem volt a kipikopikról szóló rész is, a Kippkopp gyerekei, amit a mai napig hetente elolvasunk a kisfiammal.
Hasonlóan népszerű és minden családban forgatott mesekönyv volt a Gőgös Gúnár Gedeon és Mosó Masa Mosodája is. Sőt, ezeket még iskolában is olvastuk. Máig emlékezetemben van egy nagy alapú zöld színű könyv, rajta a peckesen lépdelő gúnárral, épp úgy, mint egy másik könyvecske, a Mesebolt.
Gazdag Erzsi könyve is sok édes pillanatot szerzett nekem kislányként. Bevallom, még a versre is emlékszem, annyiszor hallottam:
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.
Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.
A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.
Ismerős, ha azt mondom, Vidám mesék?
A három kiscica, a Kispipi és kisréce, A gomba, vagy az Okoska botocska? Vlagyimir Szutyejev mesegyűjteménye meghatározó volt számomra a ’80-as években, nagy becsben tartjuk most is a gyerekeimmel, akik kórusban tudják: Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret….
Hoztam egy újabb idézetet, egy másik klasszikusból. Lefogadom, hogy ezt is mindenki tudja folytatni, ha elkezdem….
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét…
Igen, ez Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című vers kezdő versszaka, a könyv pedig szintén azok közül a könyvek közül való, amely ott lapult minden gyerekszoba polcán. S úgy hiszem, a kislányok és kisfiúk velem együtt szívesen elmentek volna vendégségbe Őzanyókához oda, a falu végére.
A 77 magyar népmese is gyerekkorom egyik fontos mesekönyve volt, borítóján a furcsa, kékes-zöldes színű madárral, és a fényesen ragyogó nappal. A kis gömböc, Kacor király, A kiskondás, Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj vagy a Rózsavitéz mind-mind maradandó emlékként maradtak meg bennem felnőttként is.
Még egy könyvet szeretnék kiemelni, már csak azért is, mert a maga korában nagyon fontos témát feszegetett, olyan kérdésre adott gyereknyelven választ, ami minden kicsit érdekelt, mégpedig arra, hogy hogyan születik a kisbaba?
Mindez gyönyörűen meg volt fogalmazva és csodálatosan megrajzolva. Talán ennek köszönhető, hogy mélyen belevésődött a szívembe minden sora a Sehány éves kislánynak.
Természetesen volt még számos könyv a polcokon, amiket érdemes lenne megemlíteni. A 366 mesét tartalmazó napocskás Minden napra egy mese, vagy a bolondos cicáról szóló Sicc, esetleg Kormos István óvodába, majd iskolába járó lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackóról szóló története, a Vackor, mind olyan mesekönyvek voltak, amelyek megörvendeztették a kíváncsi gyerekszíveket.
A mese természetesen nem csak szórakozás és remek közös kikapcsolódás. Rengeteg egyéb előnye is van annak, ha a gyermek mesét hall.
A mesék, a mesélés sok szempontból hasznos dolog a gyerekek számára. Tartalmas és nyugodt közös időtöltés a felnőtt és a gyermek között, mialatt a kicsi érezheti, hogy fontos a felnőttnek. A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyerekeket, ugyanakkor a mesét hallgatva bővül a szókincsük is, a gazdag szókincs pedig segít személyiségük kibontakoztatásában
– mondta el a Sokszínű Vidék kérdésére Pataki Zsuzsanna óvónő, aki hozzátette, amellett, hogy a mese pihentet, szórakoztat, és emberi kapcsolatokra tanít, segít a világban eligazodni is, és az élmények feldolgozásával oldja a szorongást, ami a gyerekeknél nagyon fontos.
Az élőszavas mesélés egyik előnye, hogy a gyerekeknek lehetősége van feldolgozni a hallottakat, rákérdezni a mesében történtekre. A félelmetes mesefigurák, illetve történések csak átmenetileg nyugtalanítják a gyermeket, hiszen egyrészt mellette vagyunk, másrészt a történetben is bekövetkezik a feloldás. Idővel pedig megtanulják különválasztani a valóságot a mesevilágtól. A mesét hallgatva saját fantáziájukra van bízva, hogyan képzelik el a történetet.
Az irodalmi élmény nyújtásával a mesék elősegítik a gyerekek érzelmi-, értelmi, esztétikai, szociális fejlődését, fejlesztik a gyerekek képzelőerejét
– mondta még el a pedagógus, akitől azt is megtudtuk, hogy már akkor mesélhetünk a gyerekeknek, amikor még nem is beszélnek. Elmondhatjuk este, hogyan telt a nap, később mondhatunk nekik állatmeséket vagy olyan történeteket is, amelyek a gyerekek mindennapjairól szólnak.
Más-más korú gyermeknek más típusú mesék valók, hiszen például 2-3 éves korban a gyerekek még nem tudnak éles különbséget tenni a valóság és a vágyak, a fantázia között, míg 5-6-7 éves korra már kialakul a gyerekekben a mesére való beállítódás, a kettős tudat. Így számukra már a klasszikus tündérmesék, cselekmény dús állatmesék, népmesék, tréfás mesék, meseregények kerülnek előtérbe.
Az óvodában azonban a pihenés előtt mindegyik korosztálynak mindennapos a mese. Ez megnyugtatja a gyerekeket, és nem utolsó szempont az sem, hogy így megszerettetjük velük a könyveket és az olvasást is
– összegzett Zsuzsanna.
Olvasni, mesét olvasni tehát jó. És hogy ez egy régi klasszikus, vagy egy újabb kedvenc, tulajdonképpen mindegy. A lényeg a kaland, a könyvek szeretete és az együtt töltött idő.
Kiemelt kép: Sokszínű Vidék
