Életmód

Csend: engedd, hogy átjárjon, és ott maradjon veled!

Ideje belátni: a külső fények helyett a belső ragyogás a legfontosabb.
Korábban a témában:

A karácsonyi készülődés sokak számára a rohanásról, a kapkodásról és az idegességről szól. Mészáros Ivana coach és szeretetmentor ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy pont ilyenkor érdemes megteremteni magunkban és magunk körül azt a csendet, amiben meghallhatjuk azt, mire vágyik valójában a másik.

Van egy dal, amit a megjelenése óta sokszor meghallgattam már. Egyik kedvenc dalom. Ez a Margaret Island Csendje, amelynek szövegét Bródy János írta, zenéjét Gerendás Péter szerezte. De nem csak az én lelkemről tud mesélni, hanem a Tiédről is. Csak indítsd el, hunyd le a szemed és add át magad a dalnak.

“A csendre vágyom én, hogy hallható legyen, ki vigaszt küld felém”

A mindennapi rohanásban időről időre érdemes megállnunk, elcsendesednünk, befelé fordulnunk, hogy nyugalomra leljünk. Ezt hallod sokfelől. De mi az, hogy megállni, mikor rengeteg a feladat… És főleg miért kéne különválasztani a kettőt? Miért ne rohanhatnál nyugodtan? Attól, hogy gyors a zene és gyorsan kapkodod tánc közben a lában, közben nem kötelező idegesnek is lenni. Sőt, dönthetsz úgy is, hogy felezed a tempót. Persze egy estét végig gyors tempóban táncolni, elég kondizós dolog, ezért jó, ha közben van lassú és középtempó, na meg persze szünet. Szerintem a kulcs ott van, hogy te is dönts, hogy mikor állsz meg, ne „csak” akkor pihenj, ha a zenekar tart szünetet. Zárd ki a külvilágot és hallgasd a gondolataidat vagy a szél susogását akár 5 percet napközben, vagy éppen fókuszálj a társadra, a szeretetedre, hogy meghalld mindazt, ami benne zajlik, csak esetleg nem mondja ki hangosan. Figyeld, mit kér. Figyeld, hogy mit kér tőled a tested, az lelked.

“Valaki hang nélkül beszél”

Ezerféleképpen meg tudjuk értetni magunkat azzal, akit szeretünk. Sőt, tudod mit gondolok? Hogy a szavak a legutolsók ehhez. Ott vagy egyetlen pillantás, egyetlen érintés, egy ölelés. Ezekben sokszor több és mélyebb érzelmek vannak, mint amiket szóval kifejezhetnénk. Ha kinyitjuk a szívünket, némán is meghalljuk a másikat.

“Hát engedd, hogy halljam a szót, a békéltetőt, a vigasztalót”

Hagyd, hogy teret kapjon körülötted a csend. Hagyd, hogy elmondhasd magadnak, hogy mire van szeretnél igazán és hagyd, hogy a másik is elmondhassa, mit szeretne tőled. Ne nyomd el sallangokkal, elvárásokkal, szokásokkal, megfelelési kényszerekkel. Ha erre képes leszel, tisztábban hallod majd a szót, a lelked pedig megbékél.

“Engedd, hogy érezzem én, hogy van még kiút és van még remény”

Van úgy, hogy nehézségekbe ütközünk. Ilyenkor a legfontosabb a csend. A fejedben tomboló gondolatok, az érzések sokasága kavarog benned, hogy tisztán láthass tőlük, fordulj befelé, ne kint keresd a megoldást és ebben a csendben meghallhatod azt is, amit az univerzum, Isten (kinek mi) üzen neked. A környezetünk megfigyelése, mindenfajta ítélkezés nélkül, tisztán figyelés, szintén hozzásegít bennünket ahhoz, hogy rátaláljunk a csendre és abból merítve az akadályokat is könnyebb átugrani. De nem szükséges az sem, hogy valami rossz legyen az életedben. Felemelő érzés a reményről, mint egy állandó támaszról beszélni, ami ott van mögötted, ha szükséged van rá, és bármikor érte nyúlhatsz.

A csend megteremtése egyszerűbb, mint gondolnád. Ne beszélj! Csak figyelj! Érzékeld, hogy a csend ott van minden mögött. Állandóan jelen van. Egyszerűen hagyd, hogy bejöjjön és formáljon. Merd hallani a csendet! Nem fogsz semmivé válni, az élet továbbra is áramlani fog benned. Engedd, hogy átjárjon, és ott maradjon veled!

Írta: Mészáros Ivana, szeretetmentor, coach

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.