December 27.: véget ér a karácsony és mégsem. Az ünnep folytatódik. Karácsony nyolcadában vagyunk, Újév napjáig Jézus születésének, a szeretet győzelmének örömhíre járja át a világot – és ha vigyázunk rá, még utána is.
A kereszten rá bízza édesanyját, Máriát Krisztus és János apostolhoz fűződnek a Szentírás legfontosabb részei: János evangéliuma, benne Jézus búcsúlevelével és a szemtanúként megírt János-passióval. Mindehhez hozzá jönnek János gyönyörű levelei, amelyek szintén a Biblia részei lettek.
December 27. János apostol, a szeretett tanítvány ünnepe. Csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében. Jánosé a nagy szó: Isten a szeretet
– fogalmaz a Magyar Kurír e nap szentjéről.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Megannyi férfi és asszony ezen a napon is részt vesz a szentmisén – sokan egyetlen napot sem hagynak ki az évben és a reggelt a templomban kezdik. Így él édesanyám is, látszik is a tettein, az életén. A mise végén pedig a papjukkal és egymással koccintanak az emberek. Merthogy ez a nap a Jánosáldás, a borszentelés napja.
A Jánosáldás hagyománya már régóta él szőlőtermesztő területeken, azoknál a családoknál, akik ezt a foglalkozást űzik
– olvasható a vinopedia cikkében. Már nemcsak a borvidéken visznek bort a templomba szentelésre. A bortermő területeken viszont minden hordóba belecseppentettek a szentelt borból, ami hitük szerint elősegítette a következő évi jó bortermést.
Emellett a néphit szerint gyógyító ital is a János-bor, valamint távol tartja a rossz szellemeket, segít a házasságban, az egészségben, növeli a szépséget. Másrészt a Jánosáldás az utolsó pohár bor elfogyasztását jelenti búcsúzás előtt, amit egyfajta áldásnak tekintenek: Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is!
– írja a vinopedia.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a Szent János-napi borszentelés a 13. században Németországból terjedt el, majd hazánkban főleg a Nyugat-Dunántúlon és a német ajkú városokban lett népszerű.
A pannonhalmi főapátságban régi időktől kezdve szokásban volt a borszentelés, s az újbort e naptól itták
– fogalmaz a néprajzi lexikon. A megszentelt bort fül- és fogfájás, rontás ellen használtak.
A néprajzi lexikon szerint a Jánosáldás nemcsak december 27-hez kötődik. A Nyitra vidéki magyar falvak lakodalmaiban vacsora után vagy a lakodalom napját követő reggel, mielőtt a vendégek hazamentek volna, énekelték a „Szent János áldása szálljon mireánk…” kezdetű lakodalmas dalt.
Szegeden a halotti torban, Jászladányban az új ház felszentelésekor énekelték. Nagyécsfaluban a borral együtt almát is szenteltettek s torokfájás ellen használták
– írja a lexikon.
A szentelt almából a vályúba is tettek s erről itatták meg az állatokat, hogy egészségesek legyenek. A néprajzi lexikon megerősíti, hogy a búcsúzáskor megivott pohár bort is szokás Szent János áldása nevén emlegetni.
Igyuk meg Szent János áldását!
– Háromszéken ezt mondják. Ne hagyjuk ki mi sem!
Kiemelt kép: Pixabay