Nomád lovasként zarándokolnak Magyarországon

Útjaik során igyekeznek távol maradni a civilizált világtól, a természetre bízzák magukat.
Kapcsolódó cikkek

Véletlenül találkoztak, majd barátok lettek. Ezt követően Búcsi Sándor és Pintér Szabolcs együtt határoztak úgy, hogy lóháton barangolják be Magyarországot. 2013-ban indultak nomád kalandjaikra.

Sándor egy Szabadszálláshoz tartozó szikes pusztán, tanyáján él. Eddig húsmarhákat tenyésztett, jelenleg a „a jövőjét építi”, amivel jobban tud azonosulni.  Szabolcs egy Kunadacs melletti tanyán – a Kiskunsági Nemzeti Park területén – szíjgyártással és lóképzéssel foglalkozik.

A jászszentlászlói kunfakó ménesnél találkoztak 7 évvel ezelőtt, amikor először beszéltek leendő közös zarándoklataikról, kalandos útjaikról.

Én egy 2008-as mongóliai expedíción kóstoltam bele először a hosszabb távú nomád lovastúrába

– mesélte Sándor, míg Szabolcs egy Alföldet átszelő túrán kezdte lovas kalandozásait.

A nomád túrázás ötlete mindkettőjüknél belső indíttatású vágyból fakadt, hogy lovaikkal tapasztalják meg a természet ősi elemeit, így élve meg a zarándoklat élményét.

2013-ban kezdtük együtt a kalandokat kunfakó lovaink hátán néhány napos, rövidebb túrákkal egészen 2017-ig. Abban az évben a Kiskunságból ellovagoltunk a Somogyi-dombságig egy 5 fős csapattal. A következő év őszén már ketten zarándokoltunk el Somogyból az Őrségig 14 nap alatt. Ekkor fogalmazódott bennünk meg az, hogy videón is bemutassuk a magyar tájakat, a benne élő emberekkel mintegy korrajzként, a mi és a lovaink szemszögéből. Útvonalainkat mindig vázlatosan terveztük meg, teret adva a spontaneitás varázsának

– említette a Sokszínű vidék érdeklődésére Szabolcs.

Amit a kunfakó lóról tudni kell

130 – 145 cm magas, az ősi íjfeszítő népek,  a szkíta,  az avar, és a  magyar ló alkatához és tulajdonságaihoz hasonló lófajta.  Kiegyensúlyozott idegrendszerű, de tartásában kevésbé igényes, jó táplálék hasznosítású, kiváló munkaló.

2019 tavaszán indultak el, hogy bejárják a Tiszántúli-síkságot a borsodi mezőségtől egészen a makói pusztákig, érintve a nagyobb kiterjedésű őspusztákat. A körülbelül 350 kilométert 12 nap alatt tették meg.

Ugyanannak az évnek az őszén járták be a Kiskunság főbb tájait 11 nap alatt. Itt napi 30-35 kilométert lovagoltak.

Tapasztalataink szerint megközelítőleg 14 napi ellátmányt tudunk felmálházni lovainkra úgy, hogy ivóvízen kívül ne kelljen mást magunkkal vinni az állatoknak az útra. A mi élelmünket aszalt gyümölcsök, szárított és füstölt húsok, rozscipók és magvak teszik ki

– utalt a „romantikára” Sándor, aki elmondta, hogy lovaikat éjjel pányvakötélre engedik, így azok egészen a másnapi indulásig tudnak legelni.

Útjaik során arra törekednek, hogy amennyire lehet, maradjanak természetes közegben, minél távolabb a “civilizált” települések és utak zajától. Ilyen helyeken alakítják ki esti szállásaikat is.

Kalandjaikról videókat is készítenek

Az előkészületektől a film megvalósulásáig mindent ketten csinálunk. A mai technikai eszközök lehetőséget biztosítanak arra, hogy akár egy egész stábot mi magunk jelentsünk a hátizsákjainkban

– összegzett mosolyogva Szabolcs.

Útiterveik általában az indulás közeledtével körvonalazódnak, addig képlékeny, hogy melyik tájegység lesz a következő cél.

Régóta gondolkodunk egy hosszabb lélegzetvételű, Észak-Magyarország tájait bejáró zarándoklatról, és a Hortobágyra is szívesen visszatérnénk, hogy jobban megismerjük és filmünkkel jobban megismertethessük azokkal, akik követik kalandjainkat. Távolabbi terveink között szerepel egy erdélyi lovas zarándoklat, és a világ más lovagolható vad tájaira is szeretnénk eljutni

– mondták egybehangzóan.

Fotók: Facebook/Patanyomok

Nomád táborhely épült a halálra gázolt magyar vándor emlékére az Őrségben
"Ha egyszer én leszek a király, elrendelem, hogy minden falu végén legyen állatokkal utazóknak pihenőhely."