Magyarok a nagyvilágban: ,,Az élet fagyva van s megdermedett”

Az életünk, megszokott rutinunk hirtelen változott meg. Ha akarjuk, ha nem, vissza kell vonulnunk az otthonainkba, elővigyázatosabbnak, körültekintőbbnek kell lennünk – és nem csak magunkért. Oda kell figyelnünk a családunkra és a többi emberre is.

Még csak gyakoroljuk, hogyan kell kevésbé önzőnek lenni, másokért dolgozni, de szerencsére sokan vizsgáznak ötösre példamutatásból, emberségből. Vannak kezdeményezések, amelyek az egészségügyben dolgozókért tesznek, mások az időseket segítik. Vannak akik maszkokat varrnak. Innen is-onnan is nyúlnak a segítő kezek, amik melengetik a kialakult helyzetben feszültségtől terhes szívünket.

Miközben nap-nap után alkalmazkodunk az egyre gyarapodó szigorításokhoz, az új helyzethez, igyekszünk legyőzni a bennünk lappangó feszültséget és félelmet. Sokan soha nem voltak még csak hasonló szituációban sem, ezért ezek az érzések is természetesek.

Nem csak mi érzünk így, nem csak mi alkalmazkodunk, hiszen a koronavírus az egész világot sújtja. Mi a Sokszínű vidéknél most megkérdeztük ismerőseinket a világ különböző pontjai, ők és az ország, ahol jelenleg élnek, hogyan éli meg ezeket a nehéz mindennapokat:

Chicago – USA

Andrejszki Dóra Chicagóban teniszedző és klubmenedzser. Náluk még nincsen kijárási tilalom, ennek ellenére sokan maradtak az otthonaikban. Van, aki nyugodt, mások félnek, pánikolnak. Minden oktatási intézményt bezártak, Dóra pedig elveszítette az állását. De nem pánikol.

Március 20., péntek volt az utolsó nap, amikor még tudtam dolgozni. Elvileg április 7-ig kell zárva lennünk, de kizártnak tartom, hogy ez így legyen. Sokan azt mondják, szerintük az iskolák már idén (évben a tanévben) nem nyitnak ki. Ha ez így lesz, nem hiszem, hogy mi ki fogunk tudni nyitni a közeljövőben. 15-en vagyunk a munkahelyemen, akik teljes munkaidőben dolgoztunk. Mivel ez egy családi vállalkozás és elég fiatal a klub, 2014 végén nyitott, ezért még nem tudták bevezetni a fizetett szabadságot, vagy hogy ebben a helyzetben valamennyi fizetést kapjunk, amíg nem tudunk dolgozni. Mindannyian munkanélküliek lettünk tulajdonképpen

– mondta el Dóra, hozzátéve, hogy alig vannak már emberek az utcákon. Csak vásárolni vagy kutyát sétáltatni mennek ki…

Az üzletek nagy részben ki vannak fosztva. Szinte sehol nem lehet WC papírt, csirke húst, és kézfertőtlenítőt kapni. A megbetegedések száma nő, és csak idő kérdése, hogy mikor fognak teljes körű karantént elrendelni.

Az én személyes véleményem szerint kissé megkésve reagál az USA a járványra, és emiatt még mindig terjed a vírus. Felháborítónak és szomorúnak tartom, hogy ebben az országban így el vagyunk maradva a teszteléssel. Csak  úgy tesztelnek, ha van beutaló az orvostól, és csak azokat, akiknek már tüneteik vannak. Én nem félek attól, hogy esetleg beteg leszek, de megrémít a tudat, hogy másnak tovább tudom adni

– tette hozzá Dóra, aki azt sem titkolta, nehéz a Budapesten élő család nélkül, de imádkozik és reménykedik, hogy ennek az időszaknak minél előbb vége lesz.

Görögország

Nemes Angéla 15 éve él Görögország egyik csodálatos kis gyöngyszemében, a magyarok által is közkedvelt Sartiban, amelynek hivatalosan bejegyzett lakossága alig ezer fő.

Jó egy hónapja még csak figyelgettük a híreket a kínai eseményekről, egészen két héttel ezelőttig, amikor közölték velünk, hogy Görögországban bezárják az iskolákat. Kijárási tilalom nincs, de mindenki magától vonult karanténba. A fiatalok és az idősebb korosztály a nehezebb kérdés, akik nem tudnak megülni a tojásaikon – ahogy a görögök fogalmaznak

– mondta Angéla.

A hölgy kenyeret süt, böjtös sütiket keresgél, mert a böjt időszakát élik. A családanya otthon tanul a lányával, mert egyelőre nem indult be az online oktatás. Egy nap egyszer jár vásárolni, maszkban és kesztyűben. Mint említette, Sartiban – főleg esténként – félelmetes csend van. Hallani a madarak csicsergését, aki kicsit jobban befelé fordul, még önmagát is hallja…

Hirtelen mindenre lett időm. Kár, hogy egy vírusnak kellett rászabadulnia az emberiségre ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy értékeljünk dolgokat, amiknek nem tulajdonítottunk jelentőséget a rohanó világban. A félelem árnyékában némileg megnyugtat, hogy kicsi faluban élünk, ami arra ad reményt, hogy itt talán nem vagyunk annyira veszélyeztetettek

– említette bizakodva Nemes Angéla.

Hollandia

R.M. Tímea a holland-belga határon él már 10 éve. Ott is, mint mindenhol múlt pénteken kezdődött az őrület. Csak, míg Magyarországon lisztért folyt a harc, a belgák WC-papírért verekedtek.

Mikor a belgák kihirdették, hogy bezárnak mindent, polgáraik ellepték a holland-belga határ menti holland városokban az éttermeket, sörözőket. Ennek hatására a hollandok is bezárták éttermeiket vasárnapra, s kihirdették, hogy a coffeeshoppokat is bezárják, este hattól április 6-ig. Hollandia negyede, a belgákkal együtt ekkor kilométeres sorban állt a vidító fűért. Hétfő estére ezt a rendeletet be is vonták, mert nem akarták, hogy az utcára menjen a bűnözés eme formája ismét. S bár az iskolák, szórakozóhelyek, s minden nem létfontosságú munkahely is bezárt, azért még mindig sokan járnak-kelnek az utakon. Persze főleg az idősek, akiknek pedig 80%-ban megoldott a gondozás és az ellátás. De ők „bátran” az utcán és a boltokban csoportokba verődve járnak továbbra is

– mesélt a holland állapotokról Tímea.

A hollandoknál még nincs kijárási tilalom, de a belgáknál már igen. Ez pedig problémás, mert sok az ingázó a két ország között. Így az élelmiszeriparban vagy más nélkülözhetetlen iparágban dolgozók, kaptak egy papírt, amivel átkelhetnek a határon, miután megmérték a lázukat.

A holland lakosság nagy része- egyébként- viszonylag nyugodt, hiszen mehet, amerre akar, csak be kell(ene) tartaniuk egymástól a másfél-két méteres távolságot. A hollandok sokat kritizált elnöke nem akar kijárási tilalmat kihirdetni, viszont megkért mindenkit, hogy maradjon otthon, s csak akkor menjen ki, ha nagyon muszáj. Nagy a nyomás rajta, mert az úgynevezett csoportos immunrendszer erősítést célozta be járható útként. S egy olasz orvos kritizálja is és rettenetesen veszélyesnek tartja, amit tesz. Egyelőre azonban Mark Rutte kitart, igaz nem tudni meddig áll ellen, hiszen csütörtökre plusz 409 főre emelkedett a fertőzöttek száma. Amivel 2400 fölé ugrott a regisztrált megbetegedések és 79-re a halálozások száma

– mondta még el Tímea.

Románia – Érmihályfalva, Partium

A koronavírus bennünket sem kímél, ez a világjárvány befurakodott a mindennapjainkba, átvette az irányítást az életünk felett. Sajnos Románia nagyon megszenvedi a rengeteg külföldről hazarohanó vendégmunkás jelenlétét, hiszen felelőtlenül érkeznek nap mint nap fertőzött területekről, nem törődve a következményekkel. Épp ezért az országban már meghaladta a 300-at a fertőzöttek száma, és nyilvánvalóan egyre több lesz. Bihar megyében, ahol mi lakunk, szerencsére még csak 5 bizonyított beteg van, Érmihályfalván egy sem, de a helyzet percről percre változhat

– mondja Boros Emőke, érmihályfalvai tanárnő és színésznő.

Nagyon furcsa, ijesztő napokat élnek, állítja. Szükségállapot van az országban – ezt a szót eddig csak könyvekből ismerték, most pedig teljesen át kell alakítaniuk az életritmusunkat annak reményében, hogy hamarosan sikerül győzniük.

Akárcsak máshol, Érmihályfalván is iskolák, óvodák, bölcsődék zárva, éttermek, szórakozóhelyek, piacok, határlezárás. Kesztyűben (jobb esetben!) vásárló emberek, hirtelen az egekig csapó árak. Az ellátás még nem akadozik, egyelőre meg lehet vásárolni a szükséges dolgokat.

Városunk lakosait két csoportra lehetne osztani : az egyik fele, aki nem veszi komolyan a helyzetet, úgy gondolja, hogy vele nem történhet baj, épp ezért sétálgat, barátokkal találkozik, éli a mindennapi életét. És ott van a másik réteg, akik elővigyázatosak, féltik a családjukat és önmagukat, így próbálják a kijárást a minimumra csökkenteni. Véleményem szerint az ország helyzetén csak a kijárási tilalom segítene, mert egyszerűen a lakosság nagy része felelőtlen.
Ami a várost illeti, nem gondolom, hogy pánikolni kellene, de elővigyázatosan élni a mindennapokat. Nem kell rettegve elbújni, de a lakásban megtalálni a tartalmas időtöltést úgy, hogy közben vigyázunk egymásra. Kicsit meg kell állni, hogy aztán újult erővel mehessünk tovább

– mondja Emőke.

Nem könnyű ez a helyzet, de kellő odafigyeléssel át lehet vészelni. Ahogy a helyzet romlik, a kilátások is egyre borúsabbak, újabb és újabb szigorítások lépnek életbe, de ki kell tartani, nincs más választás.

Románia – Magyarvalkó, Erdély

Az erdélyi magyarok is aggódva figyelik a fejleményeket. A nagyobb városokban talán feszültebb a hangulat, a kisebb településeken viszont – egyelőre – nyugodtabban telnek a mindennapok.

A városok zajától távoli, alig 200 lelket számláló Magyarvalkón mindenképp, bár itt is csendes a falu néhány utcája, az emberek otthonaikba szorultak. Mindennapi kenyerük megvan, napjában kétszer szállítja egy mozgó boltos egy közeli pékségből.

Én nem félek, mert élnünk kell még. Rendszeresen főzöm a csipketeát, mézet teszek bele, mert ezekben sok a vitamin, házi zöldségekből főzök

– említette érdeklődésünkre a 75 éves Kis Katalin.

A nyugdíjas asszony a falun élő emberek ilyenkor szokásos tavaszi kerti munkálataival van elfoglalva. Magyarvalkón tiszta a levegő, a kert pedig igényli a törődést, hiszen hamarosan vetni, ültetni lehet.

Azt hallottam a kolozsvári rádióban, hogy nagyon kell figyelni, mert a levegőben is benne van a vírus. Ezért én is jobban vigyázok magamra

– mondta szűkszavúan a néni.

Spanyolország, Kanári-szigetek, Tenerife

Sajtos Gábor a Kanári-szigeteken, Tenerifén él vállalkozóként, feleségével Krisztinával. Abban a tekintetben szerencsésnek mondhatják magukat, hogy irodájuk online, ezért mindig is home-officeban dolgoztak, így az itt érvénybe lépett a kijárási tilalom csak annyiba változtatta meg az életüket, hogy nincsen jelenleg érkező ügyfelük. Tenerife rengeteg válságot élt már át, így hatalmas a gyakorlata, ami most előnyére válhat.

Ahogy látjuk, a világban nagy a félelem és nem is maga a vírus, hanem a bizonytalanság miatt. Ezért most mindenkinek a legfontosabb, hogy mérleget készítsen magának, családjának és vállalkozásának, hogy nyugodtan tudjon átlendülni ezen az időszakon

– mondta Sajtos Gábor.

Bár a sziget nagy részét befolyásolja a turisztikai szektort ért változás, az emberek fegyelmezetten tartják be a kiszabott karantént, melynek eredménye a kis számú megbetegedés.

Olyan csodás közösségben élünk, ahol minden este 19 órakor a teraszon tapsolással köszönjük meg a most is értünk dolgozok munkáját és kitartását. Új hősök születtek

– említette a vállalkozó.

A kormány folyamatosan hozza meg a turisztikai ipart védő döntéseket, de a legfontosabb, hogy az érintettek felkészüljenek a jövőre.

Továbbra is legfőbb célunk, hogy ügyfeleinknek és partnereinknek fenntartsuk vagy növeljük azt a magas színvonalat, amit munkák során eddig is biztosítottunk. Felkészültünk minden eshetőségre és a szerint tájékoztatjuk ügyfeleinket

– összegezte Sajtos Gábor.

Olaszország

Kelemen Oszkár és családja több mint 10 éve az észak-olaszországi Palazzolo dello Stellában él családjával.

Viszonylag nyugodtan telnek a nehéz napok, s mint mondta, talán jó is, hogy az élet lelassult. Újra hallják a madarak énekét, a természet lélegzését. Betartják a szabályokat, hogy csak boltba – ők 1-2 alkalommal hetente – gyógyszertárba mehetnek a településen belül.

A boltokban van minden, drágulás nincs. Itthon süti a feleségem a kenyeret, ami finomabb a boltinál. Nincs pazarlás, jobban odafigyelünk mindenre. Van idő olvasni, relaxálni. A szomszédokkal jókat beszélgetünk, viccelődünk ablakon, erkélyen keresztül

– avatott be minket a mindennapokba a fiatalember.

Egyik nap zenélnek, a másik nap énekelnek. Naponta 13 órakor kiállnak az erkélyre: ilyenkor hangos tapssal köszöntik az egészségügyi dolgozókat. Ez egész Olaszországban így van.

Vannak idősebbek is itt, akiknek segítünk bevásárolni. Vannak olyanok, akiknek elfogyott a készpénzük, azoknak összedobjuk. És persze aggódunk az otthoni családtagokért, akik távol vannak tőlünk. Magával a vírussal nem foglalkozunk, más a véleményünk erről, mint a legtöbb embernek. Ez az EGO halála

–mondta kendőzetlen őszinteséggel Kelemen Oszkár.

Svédország

Az emberek  nem pánikolnak, maszkot sem nagyon hordanak és nem méregetik egymást gyanúsan. Egyedül a wc papírt halmozzák, de semmi másból nincs hiány a boltokban. A dolgok folyamatosan változnak, a parlament megteremtette a jogi hátterét az iskola/óvoda bezárásoknak. Ez nem azt jelenti, hogy biztosan be is zárják ezeket az intézményeket, csak most már megvan rá a jogi lehetőség. Eszerint azoknak, akik társadalmi szempontból fontos munkát végeznek – egészségügy, gyógyszertár, élelmiszerbolt, tömegközlekedés, közoktatás, energiaszektor és még egy csomó más terület –, továbbra is lehetőségük lesz arra, hogy iskolába, óvodába vigyék a gyerekeiket, akkor is ha egyébként a többiek számára zárva lesz a suli, ovi. Plusz azok a gyerekek is járhatnak, akiknek ez valamilyen speciális igényük miatt fontos

– mondta el a Sokszínű vidéknek Gonda Zsuzsanna, aki családjával Svédországban él és óvónőként dolgozik, hozzátéve, azok a szülők viszont, akik számára bezár az iskola, óvoda, elmehetnek majd gyesre vagy gyedre, legalábbis erre a döntésre kéri a kormány a parlamentet.

Bronx – USA

Fábián-Nagy Gábor New Yorkban, Bronxban él feleségével és két lányával, és New Jerseyben dolgozik egy nemzetközi költöztető cégnél. Ő az autószállításért felelős. A konténerekbe náluk pakolják be a kocsikat, ő intézi a vámpapírokat is. Az iskolák, óvodák már bezártak, ahogy a mozik, bárok és éttermek is. Szünetel a sport, az NBA, NHL, NFL ligák is. Elindult a pánikszerű vásárlás, a wc papír, kézfertőtlenítő szinte mindenhol elfogyott.

Nálunk fel van töltve a fagyasztó, egyelőre jól elvagyunk, de nem tudjuk meddig lesz ez így, nagy a bizonytalanság. Az utcák kihaltak, a Times Square-en senki, ilyen szerintem sosem volt még New York történelmében, a metrószerelvények is szinte üresen közlekednek. Az iskolából azt az értesítést kaptuk, hogy egyelőre április 20-ig tart zárva, de ez biztos változni fog. Nálunk a cégnél most vezették be, hogy aki tud, otthonról dolgozik. Maszkot mi nem hordunk, de sokan hordanak a városban. A sűrű kézmosást viszont alkalmazzuk. A lányoknál a foci és a kori is szünetel, viszont a karateórát a klub a gép előtt, online megtartja. Hétfőtől 15 napra lezárják a várost, nem nyithat ki semmi, csak az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak, és egy katonai anyahajót is iderendeltek a Hudsonra, ha nem lenne hely a betegeknek

– mesélt a New York-i helyzetről Gábor.

Svájc

Molnár Ágota Stansban dolgozik kozmetikusként évek óta. Húsvétkor szeretett volna hazajönni Debrecenben élő édesanyjához, ami mostanra erősen kérdésessé vált.

Ágota személy szerint fél, hiszen allergiás asztmája van, ami miatt egyébként is hajlamos a légúti megbetegedésekre, és járványtól függetlenül is gyakran köhög. A kozmetikai-, fodrász és masszázsszalonokat már bezárták a múlt héten, így otthon van, legfeljebb a friss levegőre megy ki rövid időre, és akkor is kevéssé forgalmas helyeket választ.

Az éttermek és a vendéglátóegységek a héten bezártak, a vonat- és buszjáratokat a felére csökkentették az országban. Bevásároltam valamennyire, de mivel egyedül élek, ez nálam nem jelent túl nagy mennyiséget, bár a vásárlási láz hozzánk is begyűrűzött, a tartós élelmiszereket és a wc-papírt itt is folyamatosan pótolják a szupermarketek

– mesélt a svájci helyzetről Ágota, hozzátéve, az ország a nyilvános parkok bezárását és a kijárási tilalmat is tervezi, de egyelőre még nem vezették be.

Közel van Tessin, olaszul Ticino kanton, ami a legfertőzöttebb most Olaszországban. A kórházakban nagyon sok megbetegedés és haláleset történt az elmúlt napokban ott, a svájciak pedig korábban gyakran átruccantak napozni és pihenni a kedvelt területre. Ezt most nem tehetik, ráadásul sokan megfordultak ott a járvány kirobbanása előtt, így duplán rossz a közhangulat.

Luxemburg

Fodor Réka és családja néhány éve költöztek ki Luxemburgba a családfő munkája miatt. Az ottani helyzetről Réka így mesélt:

Március 12 én, csütörtökön délután minden szülő a kormányzattól kapott egy e-mailt, amiben megírták, hogy előreláthatólag 2 hétig zárva lesz az iskola. A rendezvények, koncertek el lettek törölve vagy halasztva, az éppen zajló filmfesztivált félbehagyták, közösségi terek, sportcsarnokok, uszodák szintén zárva tartanak. A kijárást is napról napra szigorították, már az éttermek, cukrászdák kávézók, pékségek is csak elvitelre dolgozhatnak, beülni már sehova nem lehet. Játszótereket is lezárták. Boltba, gyógyszertárba, bankba és postára lehet menni. Az élelmiszer boltok az árukészletet folyamatosan töltik, azonban a WC papír polc az első bejelentés óta üres. A 2 m távolság betartására is ügyelnek, az üzletekbe sok helyen egyesével engednek be. Maszkot viselő embereket alig látni, mivel nem kapható

– mondta el Réka, aki azt is megemlítette, Luxemburgba naponta 200 000 ember jár be a határon túlról dolgozni (az egészségügyi dolgozók 70 % ingázik), ezért a határ teljes lezárása képtelenség. Van ugyan zár, de az itt dolgozók munkahelyi igazolással átjárhatnak.

A rendőrök ellenőrzik az autókat, járókelőket. Listázták, milyen okokkal lehet kint tartózkodni, aki megszegi, komoly büntetésre számíthat. Aki teheti, már rég home officeban dolgozik, de az iskolai bezárás miatt azok, akiknél nem megoldható a home office, kérhetek “családi szabadságot”, amelyet az állam fizet. A WHO tanácsa alapján rengeteget tesztelnek, már egy “drive through” labort is felállítottak. A miniszterelnök (Xavier Bettel) naponta jelentkezik, legutóbb azt nyilatkozta, hogy kerül, amibe kerül, mindent megtesznek, hogy megálliítsák a vírust. Fontosabbak az emberi életek, mint a pénzügyi mutatók. Luxemburg mottója pedig ez: BLEIFT DOHEEM!

És mert a luxemburgiak szeretik az adatokat: napi átlag 750 embert tesztelnek, ezzel az EU-ban ők a legtöbb tesztet fogyasztók/használók.

Brazília

Brazíliában is megváltozott az élet a koronavírus megjelenése és terjedése után. A 210 milliós országot is váratlanul érte a világjárvány. Tibor, a Salgótarjánból elszármazott fiatalember feleségével és két kisgyermekével a több mint húszmilliós nagyváros, Sao Paulo agglomerációjában egy kisváros fallal körülkerített kertvárosában él.

Amióta bekövetkezett az első haláleset és az elnök kihirdette a rendkívüli állapotot, azonnal bezárták az iskolákat, egyetemeket, betiltották a rendezvényeket. Bezárták a bevásárlóközpontokat, ami itt is egyre nagyobb pánikot kelt, az emberek elkezdték felvásárolni a készleteket

– mondta a Sokszínű vidék érdeklődésére Tibor.

Brazíliában a kormány 20 ezer forintnak megfelelő gyorssegélyt ad a nagyon szegény családoknak, elhalasztotta a most esedékes adóbevallást és adóbefizetést őszre, és hatalmas összeget különített el  bizonyos szektorok, különösen  a  kisvállalkozások kieső jövedelmének enyhítésére.

A bizonytalan jövőtől való félelem már nagyon is érezhető a mindennapokban. Nálunk sem járnak iskolába a gyerekek, megváltoztak a mindennapjaink, hetente egyszer megyünk bevásárolni – és nem mondom, hogy nem félünk…

– összegzett a fiatalember.

Ausztria

Kata 9 éve él Gasteinertalban, egy osztrák völgyben. Bár a változást ők is érzékelik, nem olyan drasztikus, mint a nagyvárosokban, mivel az élet feléjük alapból csendesebb.

Az iskolák, óvodák nálunk is bezártak, az éttermek csak 10-15 óra között lehetnek nyitva. A szankciók ugyanazok, mint amiket Magyarországon is bevezettek csak az itt élő emberek sokkal fegyelmezettebbek, boltban is maximum 10-15 emberrel lehet találkozni, a távolságot is megtartják. Az idősek nem járkálnak ki – én is intézek mindent a két házban élő idősnek. Szerda éjféltől az egész völgyet lezárták, csak komoly indokkal mehetsz ki, ez kicsit ijesztő volt, de birkózunk a helyzettel

– mondta el Kata.

Szlovákia

Polgári László tanár-újságíró feleségével a Rimaszombathoz közeli Tornalján él, és látva a gömöri és nógrádi magyarság bugyraiból feltörő mély elkeseredést, kissé szomorúan éli meg a helyzetet.

A mélyszegénységben és évek óta agóniában élő lakosság nagy része megrohanva az üzleteket itt is a bespajzolás mellett döntött. Sokan éppen a külföldi munkavállalásból menekültek haza, és ott lóg fölöttük Damoklész kardja: nekik és a velük érintkezőknek bezárt karanténban kell maradniuk. Tompa Mihály szavaival élve: az élet fagyva van, s megdermedett

– kezdte Polgári László.

Az örök optimistaként hiszi és vallja, hogy minden rosszban van valami jó, mert nem csak a Szlovákiában élő magyarokkal, hanem minden emberrel elszaladt a ló

A felfordult világnak, a pénzhajhászásra, a természet eszeveszett  irtására, az elhidegült baráti, családi, emberi  kapcsolatok megromlására talán gyógyír lesz a mostani helyzet. Hiszem, hogy a fejekben átrendeződnek az értékrendek, egymás szeretete és megbecsülése más normák szerint történik majd, és egy természetbarát, boldog jövőről beszélhetünk a járvány elmúltával

– mondta a tanár-újságíró.

Kiemelt kép: MTI/EPA/EFE/Enric Fontcuberta