Speier Sára életébe akkor robbantak be a vakvezető kutyák és kiképzésük, mikor édesanyja 2018 tavaszán a Nők Lapjában olvasott a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány kölyöknevelői programjáról. A cikk és az alapítvány munkája nagyon felkeltette az egész család érdeklődését, ezért Sára utánanézett, hogyan működik a program, aztán nem sokkal később jelentkeztek is kölyökképzőnek. Akkor tavasszal az alapítványnál született 10 labrador retriever kiskutya, ők vártak nevelő gazdikra.
Mi részt vettünk egy előzetes tájékoztatón és egy érzékenyítő foglalkozáson. Itt elmondták, mi hogyan fog történni, hogyan kell nevelni a kutyákat, igazából minden kérdésünkre választ kaptunk. Akkor eldöntöttük, hogy biztosan megpróbáljuk. Júniusban meg is érkezett hozzánk 8 hetesen Kürtös, a sárga labrador kölyök. A szokás az, hogy a kölykökkel 6 hetesen csinálnak egy tesztet, amely eredményei alapján választanak nekik nevelő gazdit. Ez a teszt ad képet a kiskutya személyiségéről
– mesélte el Sára a Sokszínű vidék kérdésére, aki azt is elmondta: ahhoz, hogy valaki csatlakozzon a kiképző programhoz, nem kell, hogy tapasztalt ,,kutyás” legyen.
Kezdőként is bele lehet vágni. Bárki alkalmas, aki vállalja, hogy az Alapítvány által elvárt szempontok alapján neveli fel a kutyust. A kutya érkezésekor a nevelő és az alapítvány a feltételeket egy szerződésben rögzíti, a neveléshez minden támogatást megad. Nagyon jó érzés, hogy a kiképzők segítségére és tanácsaira bármikor számíthatunk
– említette Sára.
A fajtát a tekintve az alapítvány labrador retriever kölyköket tenyészt és képez ki. Fontos, hogy a kutya egészségügyileg alkalmas legyen, jó legyen a látása, hallása és mozgásszervileg megfelelő legyen, mert a vakvezető kutyák nagy igénybe vételnek vannak kitéve. Stabil idegrendszerrel kell rendelkezniük, kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak kell lenniük minden szituációban.
A kölykök 8 hetes korukban kerülnek a nevelő gazdákhoz és körülbelül 1 éves korukig maradnak ott. Ez idő alatt a kölyöknevelő szocializálja a kölyköt, lehetőleg minél több helyre magával viszi, hogy mindenféle inger érje és megtanítja az alapvető engedelmességre. Az Alapítvány biztosítja a nevelés költségeit (úgy, mint orvosi költségek, etetés, felszerelés). A nevelő pedig vállalja, hogy havonta egyszer részt vesz a szervezett kölyöktalálkozón és a kötelező orvosi vizsgálatokon, ugyanis a kiskutyák egészségügyi alkalmasságát folyamatosan szűrik
– mondta Sára.
A kölyöktalálkozókon a képzők kiképzés formájában gyakorolják az engedelmességi feladatokat, ezen kívül nyilvános helyeken is gyakorolják a közlekedést: bevásárlóközpontokban, tömegközlekedésen. Mind a kutyusnak, mind a gazdinak ez egy nagyon jó program. A kutyáknak van lehetősége a szabad játékra, és miközben a 20-30 kutya egy csapatba verődve játszik, a gazdák megosztják egymással tapasztalataikat és élményeiket. Ezáltal a kölyöktalálkozó közösségi élménnyé válik.
Mi a feladata egy vakvezető kutyának?
- Tudnia kell, hogy amikor rajta van a hám, gazdája mellett, kicsit előtte haladva, egyenletes tempóban, nem túl erősen húzva „vezessen”.
- Segítenie kell a gazdáját az irányok megtartásában, és főként abban, hogy véletlenül se lépjenek le a járdáról.
- Megállással jeleznie kell a le-és fellépőket: a járdaszéleket és a lépcsőket.
- Tudnia kell az irányokat (jobbra, balra, előre, fordulás), a buszmegállót, helyet kell keresnie a buszon, oda kell tudnia vezetni gazdáját a zebrához, épületek bejáratához, bankautomatához.
- Ha lehetséges, ki kell tudnia kerüli az embereket, az úthibákat és az összes olyan, a járdán lévő akadályt, amik a gazdájának nehézséget jelentenének.
- Tudnia kell, hogy néha meg kell tagadnia a kapott parancsot: utasításra sem megy tovább előre, ha az úton gödör tátong, vagy azt egy kikerülhetetlen akadály zárja el.
Ha a kutya egészségügyileg alkalmas, akkor 1 éves kora körül megtörténik az átadás. Ilyenkor a kutya egy kiképzőhöz kerül, akinél mintegy 6 hónapot tölt el, mielőtt megismerkedik a látássérült gazdájával
– összegzett Sára, aki arról is mesélt, milyen volt első neveltjüktől, Kürtöstől megválni.
Nagyon fájdalmas volt számunkra a Kürtöstől való elválás, mert egy nagyon fantasztikus kutyát nevelhettünk, rengeteg élményt éltünk át együtt és csodálatos volt vele az eltöltött egy év. Nagycsaládban élek, így minden családtag számára nehéz volt a búcsú. Személy szerint én az elválás után, elhatároztam, hogy többször nem vágok bele a kölyöknevelésbe és nagyon el voltam keseredve. De amikor meghallottuk, hogy Kürtös mennyire igyekszik megfelelni a kiképzőnek és mennyire ügyes, akkor ez megnyugvást jelentett számunkra. Bennem ez akkor fordult át teljesen, amikor megtudtam, hogy a látássérült gazdi mennyire örült az első találkozásnál Kürtösnek
– mesélt Sára a nehéz búcsúról. Azóta megismerkedett Kürtös gazdájával és látta, hogyan dolgoznak együtt kutya és gazdi.
Látni, hogy az új gazdi milyen hálás, azért, hogy ilyen csodás kutyát neveltünk neki, nagyon nagy élmény volt nekem is. Fantasztikus párost alkotnak és nagyon szoros kötelék alakult ki közöttük
– mondta Sára.
A család jelenleg a második kölyköt neveli. Prizma 4 hónapos sárga kan labrador. Január óta van a családdal, és ők nagyon örülnek, hogy újra a részesei lehetnek a programnak, nagyon élvezik a nevelést és a megszerzett tapasztalatokkal könnyebben is boldogulnak.
Nagyon sok új tapasztalatot szereztem és rengeteget tanultam a kutyák viselkedéséről, neveléséről, tanításáról és gondozásáról a kiképzők által. Olyan tudással gazdagodtam, amelyet később is felhasználhatok, akár ha saját kutyám lesz. A kutyák által pedig új ismerősökre is szert tettem. Hatalmas érzelmi töltés is a kutya nevelése, nagyon sok szeretetet kapok a kutyától. Nekünk előtte sosem volt benti kutyánk, most ezáltal megtapasztalhattam milyen, ha a kutya mindig velünk van. Most már nem is gondolom, hogy tudnék máshogy kutyát tartani
– osztotta meg személyes érzéseit a kiképzésről Sára, aki hozzátette, nagyon nagy sikerélmény volt számára Kürtös felnevelése és most is minden egyes új dolog megtanulását sikerként éli meg Prizmával is.
Kürtös nagyon jó babysitter volt. Amikor unokaöcsém kint volt a kertben, mindig a közelében volt és figyelte. Gyakran homokoztak együtt, volt, hogy Kürtös csak befeküdt mellé a homokozóba és onnan figyelte, és közben bele is szenderedett, máskor besegített ő is az ásásba. Kürtösből is és most Prizmából is hatalmas szeretet áradt a világ és mindenki felé. Csodálatos állatok, és én hálás vagyok a velük töltött időért
– említette Sára.
Kiemelt kép: Speier Sára
