A koronavírus-járvány miatt már Magyarországon is kijárási korlátozást vezettek be, amelynek értelmében csak nyomós indokkal hagyhatjuk el otthonainkat. A szokatlan helyzetben pedig a legtöbb ember úgy érzékelheti, mintha lelassult volna az idő és már hónapok óta a lakásban lenne.
Ennek tudományos okai vannak, mert ezekben az időkben az agyunk egy kicsit másként funkcionál, írja az MNN.
Ha visszaemlékezünk bizonyos dolgokra, akkor veszélyhelyzetben ezek az emlékek sokkal részletgazdagabbak, és úgy tűnhet, mintha sokkal több ideig tartottak volna, mint valójában.
Akárcsak a szabadesés
Eagleman azt írja honlapján, hogy a közvetlen veszély hatására az agy úgymond túlérzékennyé válik. Példaként említi egy korábbi kísérletét, amikor azt próbálták meg meghatározni, hogy mennyi információt képes befogadni az agyunk egy adott pillanatban.
A tanulmány elvégzésében profi ejtőernyősök segítettek, akiknél szabadesés közben számítógépek segítségével mérték az agyműködést. Arra jutottak, hogy az agy ugyan nem fogad be több információt az átlagosnál, mégis jóval hosszabbnak érzékeli azt a félelemérzet miatt.
Magyarul ez azt jelenti, hogy szabadesés közben örökkévalóságnak tűnhet, mire földet érünk, mert az agy több képet és emléket rögzít egy általános eseményhez képest.
Bár a koronavírus nem olyan veszélyes, mintha leesnénk egy szikla széléről, mégis ott van a levegőben és tartunk tőle, a félelemérzetünk pedig minden egyes negatív hír elolvasása után növekszik. Ehhez jöhetnek még a közösségi médiában terjedő álhírek, amit az ismerőseink is megoszthatnak.
Kiemelt kép: Getty Images
