A hófedte hegycsúcsokat látják meg először a turisták a repülőgépek ablakából, amikor a norvég Spitzbergák szigetcsoportjához érnek, feltéve, ha az év azon felében utaznak, amikor a nap 24 órájában világos van. Az esztendő másik részében sötétség uralkodik a területen, és csak az északi fény ad némi világosságot, igaz, az rendre bámulatos látvány.
A BBC riportja szerint a norvég szárazföldtől közel 800 kilométerre, a Jeges-tenger közepén található Spitzbergákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: ez a világ legészakibb egész évben lakott területe, itt van a világ legészakibb egyeteme, temploma és sörfőzdéje, és ez egyike azon kevés helyeknek a bolygón, ahol bárki letelepedhet.
A történelemkönyvek szerint a szigetcsoportot 1200 körül fedezték fel a vikingek, elsőként pedig holland felfedezők dokumentálták, amikor Kínába szerettek volna utazni 1596-ban. Az ezt követő évszázadokban angol, dán, francia, norvég, svéd és orosz bálnavadászok is megtelepedtek itt. Az első szénbányát John Munro Longyear üzletember hozta létre, ami a legfőbb bevételi forrást jelentette a Spitzbergákon a XX. században. Napjainkban viszont már a legtöbben a turizmusból és a kutatómunkából élnek a helyiek közül.
1920-ig senkihez nem tartozott a szigetcsoport, de az első világháború végén egy kilenc ország által aláírt szerződésben Norvégiához csatolták. A terület ugyanakkor nem használható katonai célokra, és a norvég kormány felel a Spitzbergák természeti védelméért.
Az ideköltözők zöme Longyearbyen városában talál új otthonára. A szigetcsoporton mindössze 40 kilométernyi útszakasz található, a különböző városokat pedig nem lehet autóval megközelíteni. Erre nyáron csak hajóval, télen pedig motorosszánnal van lehetőség. Aki elhagyja valamely város határát, általában fegyverrel teszi ezt, ha netán összefutna egy jegesmedvével. Az óvatosság nem véletlen: a szigetvilágban több mint háromezer jegesmedve él, szemben a 2926 emberrel.
Ugyan bárki élhet a Spitzbergákon, ide születni vagy itt meghalni nem a legideálisabb hely. Nincsenek kórházak, és ha valaki elhuny, akkor a holttestet Norvégia szárazföldjén kell eltemetni.
A szigetcsoporton meglehetősen alacsony az átlaghőmérséklet, nyáron a csúcsátlag is 7 Celsius-fok között mozog, és épp a körülmények miatt választották a Spitzbergákat a nemzetközi magbunker helyszínéül, ahol több mint egymillió vetőmagot őriznek 2008 óta egy esetleges katasztrófára felkészülve.
A hőmérséklet emelkedésével mindazonáltal már ez sincs teljesen biztonságban, a bejáratát 2017-ben például elöntötte a víz, ahogy a jég olvadni kezdett körülötte. A Spitzbergákon 1971 óta 4 Celsius-fokot emelkedett a hőmérséklet, ez a folyamat pedig ötször gyorsabb, mint a világ más pontjain.
Kiemelt kép: Getty Images
