Legtöbbünk számára a járvány a kényszerű magányt jelentette, mások számára azonban alkalom nyílt arra, hogy az egyedüllét alatt önmagukat kutassák. És hol lehetne jobban megtenni ezt, mint a sarkkörön?
Valójában Valentina Miozzo egy lépéssel még ennél is tovább ment. Norvégia legtávolabbi, északi részére költözött – az Északi-sarkkörön belül – nemcsak a világjárvány közepén, hanem éppen akkor, amikor közeledett a 24 órás sarki éjszakák ideje, írja a cnn.com.
Az észak-olaszországi Miozzo túravezetőként dolgozott, olaszokat kísért külföldi utakon, és emellett az olaszországi fenntartható utazásokról vezetett népszerű blogot.
Az életemet mindig úton töltöttem – évente körülbelül hat hónapig voltam távol az otthonomtól
– mondta el Miozzo.
A világjárvány aztán az ő életét is megállította. Túravezetőként nem volt munkája, így folytatta a blogot és online promóciós munkát végzett. De miután Olaszország átesett a világ egyik legsúlyosabb elzárásán, és 2020 nyarán úgy tűnt, a vírus látszólag kontroll alatt van, a lábai ismét viszketni kezdtek.
Így amikor szeptemberben megkeresték az Instagramon keresztül azzal az ajánlattal, hogy menjen a sarkkörre vendégházat vezetni, nem sokáig hezitált a válaszon.
Féltem-e? Nem. Remek lehetőségnek tekintettem, hogy olyan helyeket keressek fel, amiket talán soha nem választottam volna én úti célnak. A világnak ezt a részét nem ismertem, és lenyűgözött a lehetőség
– említette Miozzo, aki két nap gondolkodás után elfogadta az ajánlatot, és egy hónappal később megérkezett Kongsfjordba, közel 3900 kilométerre északra korábbi otthonától.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A különbségek nem is lehettek volna nagyobbak. Modena egy 185 000 lakosú város, amely ételeiről, Michelin-csillagos éttermeiről és a 12. századi katedrálisról ismert. Kongsfjordnak viszont csak 28 lakosa van.
A legközelebbi szupermarket 40 kilométerre van, a legközelebbi kórház 320 kilométer, és a repülőtér – ami csak egy apró, lokális repülőtér – 40 kilométerre
– mondja Miozzo.
A helyiek csak egy-két hetente járnak boltba – mindaddig, amíg az utak szabadok. A berlevågi repülőtér és szupermarket felé vezető út kanyargós, szűk, sziklákkal határolt tengerparti út, rossz időben járhatatlan.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Valentinanak nem voltak elvárásai, mikor elindult, csupán kíváncsi volt. Persze elképzelése azért volt arról, mire vállalkozik.
Tudtam, hogy nagyon-nagyon elszigetelt helyre megyek, erre figyelmeztettek. Tudtam, hogy ez extrém út lesz, és tudtam, hogy a hely a sarkvidéki tundrán van, de soha nem voltam Norvégiában. Nem sokkal megérkezésem után aztán megkezdődtek a sarki éjszakák
– mondta el Miozzo, akinek hihetetlen élmény volt két hónapot teljes sötétben élni.
Nem volt zavaró, sőt, a fénnyel nehezebb együtt élni. Május közepétől július közepéig Kongsfjordban nincs napnyugta, a test nehezen fogadja el, hogy éjszaka van, amikor hétágra süt a Nap, ezért nehezebb aludni. Ez az egy dolog bosszantó, de egyébként ez egy fantasztikus életmód
– mondta az örök utazó. Állítja, a rendkívüli viszonyok nagyon fontos dologra tanították meg. Arra, hogy ha az ember teljesen elszigetelten él, akkor befelé fordulva megtanulja az energiát megtalálni önmagában. És ez egy csodálatos felfedezés.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Miozzo nem először tölt hosszabb időt külföldön, 18 évvel ezelőtt három évet élt Londonban, de az utóbbi időben inkább a melegebb éghajlatú országokra koncentrált.
Három hónapot töltött Indiában, Indonéziában és Szenegálban, valamint egy évet Délkelet-Ázsiában. Ez még inkább meglepővé teszi a döntését arról, hogy az Északi-sarkra utazik, de ő állítja, lehetetlen összehasonlítani az Északi-sarkvidéket más területekkel, mert itt egyszerűen semmi nem olyan, mint bárhol máshol.
Az éghajlat, a fény, a sötét – minden más. Valódi tundra, ahol fák nem nőnek. Vörös és sarkvidéki rókák, rénszarvasok, bálnák, delfinek, orkák és sok tengeri madár él itt, és fókák, akik nagyon kedvesek
– emlékezett Valentina.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A vírus miatt Norvégiában voltak korlátozások, de Kongsfjordban nem volt egyetlen Covid-19-es eset sem, a falu szélsőséges elszigeteltsége azt jelentette, hogy az élet a szokásos módon folyt.
A világjárvány mindenképpen befolyásolni fogja az emberek egymással való interakcióit, hiszen az olyan dolgok, mint az ölelés, a normális emberi interakció részét képezték, de mostantól ebből kevesebb lesz. Hiszem, hogy megpróbálunk majd más módon kommunikálni, és máshogy fejezzük majd ki érdeklődésünket egy másik kultúra iránt
– mondta a blogger.
Miezzo úgy látja, megváltoznak majd az utazási szokások is, és reméli, egyre többen szoknak majd rá a fenntartható utazási formára, a lassabb ütemű utazásra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Miozzo végül tovább maradt Norvégiában az eredetileg tervezettnél, de a két hónappal meghosszabbított út véget ért. Mégsem Olaszország felé indult, hanem észak felé, a rendkívül távoli Svalbard-szigetvilág felé, ami a bolygó legészakibb, egész évben lakott települése, és ahol az emberek jegesmedvékkel osztoznak az utcákon.
Szép kapcsolatokat alakítottam ki a kongsfjordiakkal – olyan, mintha családot hoztunk volna létre. Most már kötődöm hozzájuk, így a jövőben mindenképpen visszatérek látogatóba
– vallotta be a blogger.
