Mikor nosztalgiázva harsogjuk “ó azok a 60-as évek” szlengjét, akkor a sok egyéb mellett elmondhatjuk azt is, hogy azokban a szép időkben bizony természetes dolog volt a házimunkába bekapcsolódni. Igen, a gyerekeknek is. A 90-es évek végéig ez generációról generációra öröklődött. Az akkori gyerekek életébe többnyire beékelődött, hogy anyunak, apunak segíteni kell az otthoni munkálatokban. Főzésben, takarításban, ház körüli munkában.
A mostani, fiatal generációnál viszont mintha más lenne a helyzet. A szülők többsége elfogult, és hajlamosak túlzottan védeni és kényeztetni gyermekeiket. Nem ítélkezünk, nem általánosítunk, ezek a tények.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Sokan ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy a gyermekkor olyan időszak, amikor még a csemete felelősségmentes életet élhet, hát had élvezze! Ez a logika azért hibás, mert a felnőttkorra fel kell készülni, és egy -két év alatt valljuk meg, nem lehet. Az olyan apró házimunkák, mint az mosogatás, a porszívózás, a vásárlás olyan feladatok, amelyek segítenek abban, hogy a gyerekek sikeres felnőtté váljanak.
A tudomány többször bebizonyította, hogy ha azt szeretnénk, hogy gyerekeinkből kiegyensúlyozott felnőttek legyenek, akkor a házimunkának szükségszerűnek kell lennie.
A Harvard Gazette egy 75 évig tartó longitudinális tanulmányról írt, amelyben kiderült, hogy mi az a két legfontosabb dolog, ami egészséges, boldog és sikeres életet eredményez. Ez a szeretet és a munkakedv. Míg a szeretet az önbecsülésből és a külső szeretetből fakad, a munkakedv abból a felelősségből ered, amelyet az emberek életük korai szakaszában vállalnak. És minél korábban kezdjük, annál jobb…
Ha a gyerekek nem mosogatnak, az azt jelenti, hogy valaki más teszi meg helyettük. Így nem csak a munkától mentesülnek, hanem attól, hogy megtanulják, hogy vannak feladataik, amit el kell végezni, ezáltal is segítve egymást.
A szakemberek azt javasolják, a szülők kezdjék azzal, hogy újradefiniálják a sikerélmény fogalmát. Lássuk be, hogy az élet többet jelent mint egy doktori végzettség vagy egy ösztöndíj megszerzése egy jó hírű egyetemen.
A siker relatív, így fogadjuk el, hogy nem minden gyerek akarja követni azt az utat, amelyet a szülei elképzeltek számára, de nagy valószínűséggel sikeresek lesznek és boldogulnak, ha támogatást és bátorítást kapnak azoktól, akiknek véleményét nagyra értékelik. Ez pedig a gyerekkorral kezdődik.
Életünk szakmai sikere abból származik, hogy gyerekkorunkban elvégeztük-e a házimunkát
– mondta Julie Lythcott-Haims, a Stanford Egyetem dékánja.
A sok és fölösleges tanórán kívüli elfoglaltság helyett eredményesebb lenne, ha apró háztartási munkát iktatnánk be gyermekeink napirendjébe, amiket következetesen ellenőrzünk és időnként jutalmazunk is. Csemeténk így tanulja meg, hogy ha valamire szüksége van, akkor azért meg kell, hogy dolgozzon.
Azok a gyerekek, akik már fiatalon felelősséget vállalnak, azok felnőttként sikeres emberekre jellemző bátorsággal és motivációval rendelkeznek.
Nehéz rávenni a gyerekeket a házimunkára, de mérföldkő a nevelésben, amikor eljutunk arra a pontra, amikor azt teszik, amit mondunk, anélkül, hogy elhúznák a szájukat.
Az otthon végzett munka tehát fontos lépcső a személyiségfejlődésben, de ne felejtsük, a gyerekeknek továbbra is gyerekeknek kell maradniuk. Ne terheljük őket túl, legyen idejük e túl őket házimunkával és felelősséggel abban a reményben, hogy sikeres egyéneket nevelhet. A végén állandóan fáradtak, képtelenek voltak összpontosítani és esetleg rosszul működtek.
A házimunkák nagyszerű nevelőeszközök, említi Julie Lythcott-Haims:
Azáltal, hogy a szülők házimunkára szoktatják gyerekeiket, megtanítanak nekik egy nagyon fontos dolgot: a munkát el kell végezni, mert az élet része. Ez nem csak rólam szól és arról, hogy mire van szükségem ebben a pillanatban.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="269" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
