A gyakran csak Olaszország kis Provence-eként emlegetett Sancto Lucio de Coumboscuro szinte minden értelemben véve egy elszigetelt falu, írja riportjában a CNN.
Ha valaki a Francaiország és Olaszország határvidékén fekvő, de utóbbi államhoz tartozó településre látogat, elköszönéskor elgondolkozhat rajta, vajon a megfelelő helyen járt-e, mert a helyiek nem olaszul, hanem sokkal inkább a franciára hajazó köszönéssel búcsúznak el tőle.
Alig harmincan élnek itt az év egészében, és számukra finoman szólva sem könnyűen a hétköznapok. Coumboscuro lakosságát nagyrészt pásztorcsaládok alkotják, akiknek csordái gyakran farkastámadások áldozatául esnek. Télen gyakori, hogy hetekig nincs áram a településen, az internetkapcsolat pedig meglehetősen gyenge.
A falu rétjei, élénk lilában pompázó levendulamezői ugyanakkor ideálisak a kikapcsolódásra vágyó turistáknak, akik megcsodálhatják a Francia Riviéráig érő panorámát.
Bárok, nagy üzletek és éttermek sincsenek, Coumboscuro csendjét csak időnként töri meg egy-egy itt megtartott esemény. A helyiek viszont éppen ezt a nyugalmat szeretik benne a legjobban, valamint azt, hogy harmóniában élhetnek a természettel.
Nincsen televíziónk. És valójában olyasvalami sosem hiányzik, amid soha nem is volt. Amikor 15 napon keresztül áramszünet van, akkor sincs ok a pánikra, csak előkotorjuk a nagyszüleink régi olajlámpáit
– mondta a lapnak a 25 éves Agnes Garrone.
Mint fogalmazott, az év 365 napjában dolgozik, sosincs szabadságon. Nem ismer sem karácsonyt, sem szilvesztert, mert az állatainak mindig ennie kell valamit. Áldozatokat kell hozni ehhez az életmódhoz, de elmondása szerint megéri, mert olyan csodákat láthat, mint egy bárány születése.
A falu fiatalabb lakói jellemzően egy fényesebb jövő reményében elköltöznek, de Garrone és fiútestvérei úgy határoztak, az őseik földjén dolgoznak inkább.
Ők üzemeltetik a település egyetlen vendégházát, ahol tradicionális ételeket szolgálnak fel a turistáknak. Napközben együtt fedezik fel ezt a sajátos világot, mert fontosnak érzik, hogy megőrizzék az örökséget, amit szüleiktől kaptak.
A provanszáli hagyományokat fesztiválokon, koncerteken, művészeti kiállításokon, dialektikus versenyeken próbálják megőrizni és ünnepelni is egyben. Gyerekek és felnőttek számára egyaránt tartanak nyelvórákat is annak érdekében, hogy a nyelv ne haljon ki.
Az UNESCO 2010 óta veszélyeztetett nyelvként tartja számon a provanszált, Coumboscuro egyike azon kevés völgyeknek, ahol még ezt beszélik.