Facebook / Mauro Morandi
Életmód

32 évig volt egy festői sziget egyedüli lakója, most új életet kezdett

Több mint 32 évig élt remeteként egy festői olasz szigeten, amelynek ő volt az egyetlen lakója, Mauro Morandinak mégis távoznia kellett, írja riportjában a CNN.

Az Olaszország Robinson Crusoe-jaként ismertté vált férfi három évtizeden keresztül volt Budelli gondnoka. Nem volt zaj, nem voltak barátai és nem evett különleges ételeket. Társai csak a macskák és a madarak voltak, egy gyerekágyon aludt és csak néhány ruhája akadt.

Minden kényelmet nélkülözve a szerzetesi létet hirdette a gyönyörű rózsaszín homokos tengerparton. Meseszerű világa viszont egyszer s mindenkorra véget ért.

Évekig harcolt a helyi hatóságokkal a kilakoltatása ellen, miután a területet környezetvédelmi obszervatóriummá akarták átalakítani, de nem járt sikerrel, mennie kellett.

Mauro Morandi idén májusban elfogadta a sorsát. Új életet kezdeni senkinek nem egyszerű, kifejezetten nem egy 82 éves embernek, aki a fél életét távol a világ zajától töltötte.

De tovább lehet-e lépni és? Morandi válasza erre egy hangsúlyos igen.

Soha nincs vége. Én vagyok az élő példája annak, hogy képesek lehetünk egy második, új életet kezdeni. Újra és újra lehet indulni az életben, még akkor is, ha elmúltál 80 éves, mert új dolgokat tapasztalhatsz meg egy teljesen más világban

– mondta a lapnak.

Morandi arról mesélt, kifejezetten boldog, mióta a Budellitől nem messze található La Maddalena szigetére költözött.

Mivel korábban tanárként dolgozott, nyugdíja is van, ebből olyan számára luxusnak minősülő luxustárgyakkal rendezte be új otthonát, amiket korábban nélkülöznie kellett.

Házában van egy teljesen felújított konyha, egy hálószoba, ezúttal már franciaággyal, és amit a legnagyobb luxusnak ítél meg: egy fürdőszoba is.

Az évtizedekig tartó magányosság miatt sokat kellett javítani a kommunikációján, mert félt megszólalni mások előtt. Ma már a közösségi oldalakon is társalog, kifejti véleményét adott témákról. Emellett elkezdte írni önéletrajzi könyvét is.

A Modenában született férfi 1989-ben teljesen véletlenül kötött ki Budellin, amikor épp Polinéziába szeretett volna hajózni. Azonnal szerelembe esett a tájjal, a rózsaszín homokkal és a bámulatos naplementékkel. A gondnok akkoriban vonult nyugdíjba, ezért kapott az alkalmon és átvette a helyét.

Azt mondja, hiányzik neki Budelli csendje, hiszen nem szokott hozzá a kocsik, a teherautók és a motorok zajához, de összességében szereti az új lakhelyét, mert megnyugtató a környezet.

Getty Images

A civilizációba való visszatéréssel újra egymásra talált ifjúkori szerelmével is, így ketten osztoznak a lakáson. Az ételek is elvarázsolják, mert végre olyan dolgokat kóstolhat meg, amire sokáig nem volt lehetősége.

Még mindig elég egyszerű életet élek. Reggel lemegyek a piacra és friss halat vásárolok, annyi kihagyás után újra érezhetem az ízét. A szigeten nem volt hajóm, ezért halászni sem tudtam, kevés élelmiszer állt a rendelkezésemre. Várnom kellett a turistákra, hogy hozzanak nekem valamit a zöldségestől, és ha épp nem jöttek, akkor helyben kellett találnom magamnak valamit. Ha itt bármit meg akarok venni, csak le kell sétálnom a központba

– emlékezett vissza.

Morandi elismerte, hogy egyre nehezebbé vált Budellin lakni, kifejezetten az előző télen, amikor a megszokottnál is hidegebb volt, az időjárási körülmények miatt pedig a napelemmel működő hűtője is megadta magát. Ezért hónapokig konzervételeken élt.

A remete a közösségi médiában dokumentálta a visszatérését az emberek közé, többször posztolt arról, hogy éttermekben eszik, járt az Alpokban, ahol hegyi falvakat is felkeresett. Ide karácsony környékén szeretne is majd visszatérni.

Nagy fordulat állt be e tekintetben is az életében, mert tavaly még arról beszélt, nem tudja máshol elképzelni az életét, csak a lakatlan szigeten.

Reggeli után most már kávézik, elszív egy cigarettát, majd sétálni megy a kikötőhöz, ahol új emberekkel ismerkedik.

Rengeteget sétálok, mert az orvosom szerint ez a legjobb gyógyír a fájó lábamra. De sokszor megkérek valakit, hogy vigyenek haza, ne kelljen a nehéz táskákkal cipekednem felfelé

– mondta.

A koronavírus elleni védőoltás mindkét adagját felvette már. Csodálja, milyen barátságosak a környékbeliek, gyakran hívják meg őt kávézni, ebédre vagy vacsorázni.

Tartottam tőle, hogy nem fogadnak szívélyesen. Boldog vagyok, hogy nem mindenki utál engem, csak azok, akik irigykedtek a korábbi életemre. Mások viszont szeretne, gratulálnak a harcomért és közös fotót kérnek tőlem

– tette hozzá.

Facebook / Mauro Morandi

Morandi tehát elégedett a mostani élethelyzetével is, de visszamenne-e Budellire, ha a hatóságok meggondolnák magukat?

Már nem tartozom oda. Csak abban az esetben lennék újra a sziget gondnoka, ha fizetnének érte. Ingyen nem dolgozom többé

– válaszolta.

Még mindig rendszeresen visszatér egyébként, mert a személyes holmijait egyszerre nem tudta elhozni onnan.

Budelli jövőjéért pedig aggódik. A turisták rendre összeszemetelték a bámulatos tengerpartot, amit aztán ő tett rendbe. De már nincs ott.

Most viszont La Maddalena jelenti az új világát, amit szeretne még jobban felfedezni.

Mindvégig oly közel volt hozzám ez a sziget, és csak most jöttem rá, milyen keveset tudok róla

– zárta a szavait.

Kapcsolódó
Egy izlandi szigeten áll a világ legmagányosabb háza
Közel száz éve nem lakják a szigetet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.