Repülő emlősök életét kutatja a maroslelei biológus

Ezerrel pörögnek, ultrahangokkal tájékozódnak és tetemes mennyiségű szúnyogot fogyasztanak. A kínaiak ősidők óta a szerencse jelképének tartják, az emberek többsége mégis a nemszeretem állatok közé sorolja őket.

Kapcsolódó

Barbár módon verték le a téli álmukat alvó denevéreket egy miskolci épületről

Az állatmentők rengeteg magatehetetlen, átfagyott és halott denevért találtak a helyszínen.

Minden fajuk védett

Paulovics Péter biológus évtizedek óta kutatja a repülő emlősök életmódját, szokásait. A denevérek Maroslelén élő barátja legtöbbet hegyvidékeken dolgozott, 1993-tól 20 éven át a Bakony erdeiben.

Ez a munka – pláne akkoriban – faunisztikai felmérést (hálóval történő befogásokat, épületek padlásainak, tornyainak átvizsgálását, telelő denevérek számlálását barlangokban), valamint gyakorlati védelmi tevékenységet -odútelepítést, barlanglezárást, padlásátalakítást, denevér mentést, és ismeretterjesztést – foglalt magában. Végeztük a denevérek gyűrűzéses jelölését is Dr. Topál György nyomdokain Dobrosi Dénes útmutatásával

– mesélte lapunknak a szakember, aki időközben a szegedi egyetemen, biológus szakon végzett.

Péter odúk kihelyezésével segíti a településeken élő fajokat. A mesterséges denevérodút az állatok alulról, függőleges felületen felmászva egy résen át közelítik meg. A felfelé kapaszkodó denevér két alkarján a csuklónál megmaradt hüvelykujj és az azon lévő tűhegyes karom segítségével kampóz felfelé, mintha jégcsákánnyal hegyet mászna.

Teljesen a felülethez tud lapulni, tehát rá is igaz, hogy ahol a feje befér, ott átmászik. Ez azt jelenti, hogy 2 centiméteres rés még a nagyobb fajoknak is elég, a kisebbek 1-1,5 centiméteren is bemásznak. A függőleges felület elég, ha gyalulatlan deszka, azon már biztonsággal megkapaszkodnak az állatok.

Hangokkal látnak

Az emlősök egy különleges, meglehetősen ősi rendje (Chiroptera, jelentése kézszárnyú) a denevéreké. A kis termetű, főként rovarevő, gyors anyagcseréjű emlősök, leginkább a cickányokhoz hasonlítanak. Éjszakai életmódjuk miatt a cetekéhez hasonló, de annál jóval tökéletesebb ultrahangos tájékozódás képességet kellett kifejleszteniük.

Egy repülő denevér a másodpercenként átlagosan tízszer kiadott, erős hangimpulzusok visszaverődésének segítségével egy folyamatosan változó, filmszerű képet „hall”. Természetesen ez fekete-fehér, viszont maga alá, a háta mögé, sőt, egy lyuk mögötti üregbe bele is “lát”. Az állat fel sem száll addig, amíg el nem kezd “kattogni”. Ha valaminek a részleteire is kíváncsi, akkor másodpercenként akár 100-at is a kiált, mindezt 20 és 160 kHz közötti tartományban a fajok többségénél minden egyes hangimpulzus nagy magasságban kezdődik, és egy századmásodperc alatt az oktávjára esik le, azt mondhatjuk, hogy Zámbó Jimmy és Maria Callas is elszégyellhetné magát mellettük

– fűzte hozzá Paulovics Péter.

Pörgés az életük

A repülés roppant energiaigényes, egy aktív denevér „pörög” is rendesen, pulzusa percenként 2-400 körüli átlagosan, de elérheti az 1000-et is vadászat közben. Testhőmérséklete ilyenkor 40 fok körüli. Mégsem rövid életűek, a természetben gyakran átlépik a 10 éves kort, a gyűrűzéssel bizonyított rekordok szerint a kisebb fajok akár 30 és 40 évig is élnek. A mérsékelt övezetben elterjedt családok fajai téli álmot alszanak, így lassabban is öregednek. A torpor állapotban a magas pulzus lecsökken akár percenként 20-ra, miközben fél óránként csupán egyszer vesznek levegőt.

Hívatlan vendégek

A denevérek éves ciklusában egy igen fontos időszak kezdődik július közepén. A nyári időszakban az utódnevelés idejére különválnak a hímek és a nőstények, utóbbiak szülőkolóniákat alkotnak. Normális esetben a nyár végére a fiatalok kirepülésével dupla akkora a kolónia, mint előtte.

A fiatalok első útjaikat anyjukkal együtt teszik meg, és később is sok mindent tőlük tanulnak. Miért lenne más egy fiatal denevér, mint bármely más emlőskölyök? Igazi csibészek, és vagánykodás közben azt is megtanulhatják, hogy hibázni, tévedni is lehet. Gyakran elhibázzák a célt, és betévednek egy nyitott ablakon át a lakásba…

Mit tegyünk, ha denevér került a lakásba?

• Ne essünk kétségbe, ne bántsuk őket, mert védettek! Ők is érző lények, nem tehetnek semmiről.
• Puszta kézzel ne fogjuk meg, de a bátrak bőrkesztyűvel megfoghatják. Nem kell erősen szorítani, inkább két markunkkal alkossunk zárt gömböt. Még jobb, ha egy törülközőt (sálat vagy sapkát) dobunk rá, azzal vesszük körbe. Ha az állat repült, nem sérült, mehet is kifelé, de CSAK SÖTÉTBEN!
• Nappal meg kell várni a következő alkonyatot, addig egy cipősdoboz méretű papírdobozban helyezhetjük el, aminek előzőleg szöggel lyukakat ütünk az oldalán. Egy tépés papír kéztörlő a doboz aljára elég alomnak.
• Ha napnyugta után repked az állat a szobában, megpróbálhatjuk, hogy kitárunk minden ablakot és lekapcsoljuk a villanyt, de sokszor így sem találnak ki a denevérek.
• Mindig egy bizonyos magasságból engedjük el az állatot, felemelt tenyerünkből, de jó az ablakpárkány is. Sose dobjuk fel a denevért, magától másszon elő, repüljön el!
• Ha láthatóan sérült vagy gyenge az állat, nem repül, lassan mozog, ne próbáljuk gondozni. Legjobb, ha teljes nyugalomban, sötét, lehetőleg hűvös helyen, a fent leírt dobozban helyezzük el, és értesítjük a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot. Vagy ők vagy más szakember fog jönni az állatért.
• Ha késik a segítség, a legfontosabb teendő az itatás. Egy PET palack kupakjában kínált, az orrához érintett kevés víz, ha elfogadja és iszik, csodákat tehet.
• Ha több állat (vagyis kolónia) jelenlétét érzékeljük a redőnytokban, falban, eresz alatt, padláson… gipszkarton vagy kátránypapír mögött… villanyóraszekrényben, és nem bírjuk elviselni, mindenképpen a nemzeti parkot értesítsük.

Kapcsolódó

Elkezdődött a denevérek násza

A denevérek násza nyár végén, ősz elején zajlik, ilyenkor az állatok nászbarlangokat keresnek fel.