Egy lovarda, ahol a lovaglás mellett a felelős állattartást is megtanulják a gyerekek

Hazai és külföldi kutatások is igazolják, amit már régóta tudunk: a közvetlen környezetünkben, a velünk együtt élő állatok jótékony hatással vannak közérzetünkre. Sőt, bizonyos helyzetekben egy szeretett állat puszta jelenléte is gyógyerővel bír. Mivel a ló az elmúlt évezredek folyamán mindvégig az ember segítőtársa volt, így a lovak és emberek közt szoros kötelék fonódott.

Így érzi és ezt tapasztalja Mészáros Zoltán is, aki az idén nyitotta meg Tápióbicskén a Gyurgyalag Lovasudvar és Állatsimogatót.

7 éves korodban csöppentél a lovak világába. Mi az, ami a lovak szerelmesévé tesz valakit?

Elsőként az állatok közelsége vonzott, a nyugalom, majd az erő és a gyorsaság, amit a hátukon ülve lovasként élhettem át. Kezdetben sokáig csak lovagoltam, majd az évek során kipróbáltam magam a fogathajtás szakágban is, eredményesen. A versenyeken jó helyezéseket értem el, de közben lótartóvá is váltam, és a velük való mezőgazdasági munkákat is eltanultam, mint a szántás, szőlő fedése, nyitása, boronálás. A mai napig szerves résztvevője vagyok a helyi hagyományőrző programoknak, és egy ilyen rendezvényen találkoztam a párommal, Balaton Eszterrel. Ő szintén gyermekkora óta lovagol, és megfogalmazódott bennünk az ötlet, hogy létrehozzunk egy lovasudvart, aminek szerves része lesz a közösségépítés is.  A lovasoktatói vizsgája után alakítottuk ki a lovardát. Olyan helyet szerettünk volna, ahol a gyerekek nem csak lovagolhatnak, hanem megismerkedhetnek az őshonos magyar állatfajokkal is. Szeretnénk, ha  állatokkal való bánásmódot is elsajátíthatnák a hozzánk betérők, hogyan, mikor és mivel etetjük a jószágokat, melyik állat hogyan viselkedik, esetleg ha beteg, hogyan ismerhetik ezt fel.

Jókai Mór írta: Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.  Ennek igazságát az érti igazán, aki valaha ült már lóháton.

Ez egy folyamat, és minden nap tapasztaljuk a mondás igazságát, hiszen a lovaglás nem csak sport vagy közlekedés, hanem az önmegismerés egyik formája. A lovasnak össze kell hangolnia a mozgását a lóéval, folyamatosan figyelnie kell az állatra, annak hangulatára, rezdüléseire, miközben elengedhetetlenül koncentrálni kénytelen saját magára. A ló puszta jelenléte is nyugtató hatással bír gyermekekre és felnőttekre egyaránt.

A lovassport felelősségre tanít, sikerélményt ad, lecsitít, lelassít a rohanó hétköznapokban. Mi mindenben segíthet még? 

Számtalan előnyét sorolhatjuk a lovaglásnak. Javítja a mozgáskoordinációt, fejleszti a tartást, az izmokat, a koncentrációs képességet. A ló természete és megjelenése tiszteletre nevel, fejleszti az intelligenciát,  türelmet és az empátiát. A lovasterápia ma már hazánkban is elérhető, eredményessége pedig bizonyított. Vannak azonban olyan egészségügyi problémák, amelyeket a lovaglás önmagában is orvosolhat. Képes javítani a tartási rendellenességeken, sőt, a magatartási nehézségeken is. A lóval töltött idő, és a róla való gondoskodás bizonyítottan kedvező hatással van a személyiségre, a lélekre.

Ebben az évben sikerült elindítani az első nyári tábor 2 kurzusát is. Milyen tapasztalatokkal zártátok? 

Nagy örömünkre  a táborunkban szép számmal és nagy örömmel vettek részt a gyerekek. Hihetetlenül jó volt látni, hogy milyen önfeledten és felszabadultan töltötték az időt ebben a környezetben. Ez amolyan különös világ volt számukra, ahol nem volt rohanás, csak szaladgálás, nem volt telefon és egyéb kütyü, és meglepő módon igen gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez, és ügyesen felfedezték, sokszor egymástól tanulva, hogy hogyan is kell igazán játszani. Megtanulták, hogy a lovak a barátaink, hogy vigyázni kell, rájuk, gondoskodni kell róluk. Megtapasztalták, hogy milyen az, amikor igazán bepiszkolhatják magukat, hogy nem baj, ha annyira meleg van, hogy ruhástól ugranak a vízbe, vagy egész nap mezítláb szaladgálnak a homokon, a fűben. A számháborúzás alatt hogyan tudnak csapatként együtt dolgozni, hogy megtalálják a másik csapat „kincsét”, és egymást védve a többi csapattagot kiejthetik.

A lovaglás mellett változatos kézműves programok és természetjárás is színesítette a programot. Mi volt a kedvenc? 

A csemeték a kreativitásukat megcsillogtathatták az agyag formázásával, gyúrásával. Szinte hihetetlen, hogy ennyire egyszerű anyagokból miket lehet készíteni, ami használati tárgyként is funkcionál, nem csak díszként. Készültek poháralátétek, poharak, bögrék, és ezen kívül medálok, kulcstartók. Több gyerkőc is megjegyezte, hogy ez neki mennyire megtetszett, így biztos, hogy az első lépések, az indíttatás sikerült, mint ahogyan a természetben való sétáink is jó motivációt jelentenek a jövő tekintetében. Például távcsővel figyeltük a körülöttünk szárnyaló gyurgyalagokat, de nem maradt el a vadszilva- és, vadalma fáról való szüretelés sem. Egymásnak segítve szedték le a gyümölcsöket, amiket elsőre félve kóstoltak meg, hiszen ki tudja, milyen lesz az íze? Édes volt. Imádták.

Számotokra mi volt az apró vagy nagy csoda, ami miatt azt mondjátok, hogy ezt érdemes, és csak így érdemes a továbbiakban is csinálni?

Érdekes volt látni, ahogyan ezek a gyerekek rácsodálkoznak mindenre, hogy mi mindent nyújt nekünk a környezetünk, hogy nekünk mit kell tennünk azért, hogy az állatokon vagy épp a növényvilágon segítsünk. Megtanulták értékelni az egyszerű dolgokat is, hiszen a gyermeki boldogsághoz valóban nem kell sok. Elengedtük a mindennapos megfelelési kényszereket, nem kellett figyelni, hogy most melyik ruhadarabunkhoz melyik cipő illik, hiszen sokszor cipő sem volt rajtunk! Hagytuk magunkat elmerülni az “itt-és-most”-ban, és együtt élvezni annak minden pillanatát.

Kapcsolódó

Felemelő videón a hortobágyi ménes idei első vágtája

Idén is benépesült a puszta.