Piros bogyóktól roskadoznak a som fák Tóth Péter zselicszenpáli birtokán, írja a sonline.hu.
A gazdálkodó a lapnak arról beszélt, 2013 őszén telepítették az ültetvényt, kerestek egy tájba illő, helyi körülményekhez alkalmazkodó növényt, és a választásuk a húsos somra esett. Hozzátette: ma már több mint két hektáros az ültetvény, és a som most fordult termőre. Hat-hét év kellett, mire az oltványból termő cserje lett.
Nem intenzíven termeszthető ez a gyümölcs, rettentően kézimunka igényes, valószínűleg ez az oka, hogy visszaszorult az elmúlt 50–100 évben. Korábban hazánkban is jelentős volt a termesztése, Törökországban és a Kaukázus térségében nagy mennyiségben foglalkoznak vele
– emelte ki Tóth Péter.
Megjegyezte, az aszályos idő a somnak sem kedvezett. Tavaly szeptemberben talajba telepített csepegtető rendszert szereltek be, így tudnak öntözni és ennek köszönhetően sikerült a gyümölcsöknek megfelelően fejlődniük. Jó termésre számítanak.
Hálókat húztak ki a bokrok alá az ültetvényen, erre potyognak az érett szemek. Másfél hónapig tart a somszüret, minden nap összeszedik a lehullott bogyókat. A munkából kiveszi a részét mindhárom gyerek és a szülők is.
A gyümölcs beltartalmi értékei alapján szuperélelmiszer, nagyon magas a vitamintartalma. Különösen gazdag C-vitaminban és flavonoidokban
– mondta el Tóth Péter.
A zselici termelő hozzátette: a húsos som sokféle módon feldolgozható, készítenek belőle lekvárt, szörpöt és új termékekkel is kísérleteznek. Raknak el fagyasztva is és a gyümölcspépből aszalványt állítanak elő, a szárított magokat is felhasználják, a felesége és a kislánya ékszereket, karkötőket készít belőle.
Hitvallásunkká vált, hogy újra megteremtsük a som kultuszát, hiszen a megye neve, múltja összefügg a növénnyel és bízunk benne, hogy a zselici gasztronómia meghatározó részévé válik
– zárta a gondolatait.
