A japán viaszbogyót több mint kétezer éve termesztik és fogyasztják számos ázsiai országban. Akkora, mint egy nagyobb cseresznye, íze pedig olyan, mint a málna és az eper keveréke, csak kicsit fanyarabb és a gyógynövények ízharmóniájára hajaz, írja az Atlas Obscura.
Külseje rögös, sok apró gyümölcshúsból áll, amelyek a középen lévő maghoz tapadnak. Ezek az aprócska szárak egyedi textúrát kölcsönöznek a különlegességnek.
Ázsiában az emberek fogyasztás előtt jellemzően sós vízbe áztatják a japán viaszbogyót annak érdekében, hogy a kártevőket, szennyeződéseket eltávolítsák belőle.
Jellemzően különböző érettségi állapotban árulják a piacokon függően attól, hogy mi a vásárlók igénye.
Gyakorlatilag csak frissen fogyasztható, mert a gyümölcs természetes védekezőképessége egyenlő a nullával és a kártevők gyorsan tönkreteszik. Emiatt nagyon nehéz is hozzájutni Ázsián kívül, de csomagolva néha feltűnnek európai és amerikai boltok polcain is.
A 2000-es évek elején üdítőket és szörpöket gyártottak belőle, de ezek a termékek nem tudták felvenni a versenyt más, könnyebben hozzáférhető, de hasonlóan egészséges gyümölcsökből készült termékekkel.
