Nagy Zoltánról már írtunk a Sokszínű Vidék hasábjain 2019-ben. A kutatóorvos ugyanis megunva a sok korlátozást és a városi életet, úgy döntött, hogy hazatelepül Erdélybe. A Bekecs-hegy lábánál, egy csendes kis faluban találtak párjával egy 1899-ben épült régi parasztházat, amit közel két év alatt fel is újítottak.
De Zoltánnak komoly tervei vannak, folyamatosan szépíti és gyarapítja új lakókörnyezetét: terápiás állatsimogatót épít, ahol szerevezett csoportokat fogadna, előadásokat, workshopokat tartanának az önellátás, a gyógyítás, a növényi étrend témaköreiben. Ehhez a projektjéhez vásárolta meg a falu másik végében a közel 300 éves, kissé elhanyagolt istállót.
Természetbarát emberek vagyunk a párommal, aki állatorvos. Nem fogyasztunk állati eredetű ételt, és az állataink is teljesen szabadon, a több hektáros legelőn élnek tavasztól télig. Kicsit el akartunk húzódni a világtól, ezért is kerestünk itt menedéket, és kezdtünk el foglalkozni állatokkal
– mesélt a kezdetekről Zoltán, akinek az egyik betege ajánlotta fel megvételre azt a portát, amin a régi istálló áll, és mivel láttak benne fantáziát, meg is vásárolták, és belefogtak a felújításába.
Az istálló kőből és fából épült és a felújításánál is arra törekedtem, hogy csakis természetes anyagokat építsek be, és próbáljam az eredeti állapotában helyrehozni. Természetesen ötvöztem azért a modern kor vívmányaival is, mint a képeken is látható nagy ablakok vagy épp a mosdó, elektromos hálózat is része az épületnek
– tette hozzá a kutatóorvos.
Olyasmi lett, mint egy régi fogadó, de annyira öreg az épület, hogy még a falu legidősebb embere, aki 85 éves, sem tudott nekem plusz információkat adni az istálló történetéről. Ezért hasonló korú és hasonló stílusú épületeket tanulmányoztam az interneten, hogy nagyjából korhű módon tudjuk felújítani
– mesélte kiemelve azt, hogy ragaszkodott a természetes anyagokhoz, műanyagot például egyáltalán nem használt.
A felújítás során arra is ügyeltem, hogy amit csak lehetett, használt anyagokból pótóljam. Ha egy faanyag megmarad valamilyen bontásból, azt nem kell feltétlen eltüzelni, ha még használható
– hangsúlyozta Zoltán, aki hozzátette, hogy Hollandiából is merített több ötletet. Ott gyakran újítanak fel vidéken istállókat, és alakítanak át lakóépületté.
Több szakember is megfordult a két év során nálam, és jó magam is dolgoztam a házon. És nagyon sokat lehet tanulni a YouTube-ról is. A vályogházunkat például lótrágyával tapasztottam, itt senki sem ismerte ezt a technológiát, ezért az internetről tanultam meg, és megcsináltam magam
– mesélte.
Az istálló alsó része már fogadóképes, használható, a felső szint, a csűr még alakulni fog, ott szobák és fürdő épül majd.
Az istállóval több tervünk is van. Mivel nagy a befogadó tere, kiváló hely összejövetelekre, csoportok fogadására, így beilleszthető a terápiás állatsimogató projektbe is. De különböző előadások, foglalkozások helyszíne is lehet. Már meg is hirdettük az első előadást, amit én tartok majd a cannabisról és a rákgyógyításról.
Megtudtuk, hogy szerveződik előadás a gyógynövényekről, az ehető vadnövényekről és más, természettel, önellátással kapcsolatos témákban is.
Zoltán párjával egy közel 10 hektárnyi területen legelteti állatait. Élnek itt szamarak, lovak, pónik, juhok, szárnyasok, kutya és macska is. A 16 kutya között több mentett, örökbefogadott állat is van.
Életmódjuknak és a munkájuknak pedig van egy nagyon fontos küldtetése, ahogy arról a kutatóorvos mesélt. Szeretnék megmutatni, és megismertetni az emberekkel, hogy lehet a természettel szerető harmóniában is együtt élni.
