Kiváló asztalos lett a magyar focistából Amerikában

Forgács András története megmutatja nekünk azt is, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés, de ha olyan munkabírással és alázattal dolgozik valaki, mint ő, akkor mindig talpon lehet maradni, és végül megtaláljuk az élethivatásunkat.

Kapcsolódó

Régi házakat varázsol újjá Amerikában a fiatal magyar pár

Magyarországon sosem találkoztak, majd amikor kimentek a tengerentúlra, összehozta őket a sors.

Sportoló családban született András, aki Gyöngyösön látta meg a napvilágot, de kézilabdás édesanyjával és focista édesapjával Szegedre költözött egy évesen, mert az apát leigazolta a SZEOL. Nem is volt kérdés, hogy “Kisfori” is focista lesz, mint a nagy.

Az egész gyerek- és ifjúkoromat a labdarúgás határozta meg, már az általános iskolában testnevelés tagozatos suliba jártam, és ha épp nem fociztam, az ablakból lestem a felsősöket, akik tesiórán rúgták a bőrt. Közülük később többen is az NB I-ben futballoztak, oda készültem én is

– emlékezett vissza az álmodozó gyerekkorra András, aki keményen edzett, rúgta a labdát az iskolai csapatban és a SZEOL-ban, járta végig a korosztályos csapatokat, hogy focista lehessen. Tizenhét évesen léphetett be a felnőtt csapat öltözőjébe.

SZEAC néven az NB III-ban játszott akkoriban a Szeged, éppen átszervezték a bajnokságot, és nekünk sikerült feljutni az NB II-be.  Sajnos az utolsó edzésen egy fejelésnél felugrottam és ráestem a csapattársam térdére, elszakadt a combizmom

– mesélte András, aki a felépülést követően már nem került vissza a keretbe.

Pizzafutárként kezdett el dolgozni, de közben öt héten át, napi két edzéssel készült, hogy tegyen egy próbát a visszatérésre. A Szeged akkor jutott fel az NB I-be.

Sajnos nem kellettem, így sokat már nem gondolkodtam, mikor megjött Amerikába a 10 éves vízumom 2001-ben. Egy kétgyermekes házaspárnál találtam szállást és a cégükben 10 dolláros órabérben kezdtem el takarítani és kertészkedni. De mivel a Balatonhoz hasonló, szezonális területen működött a cég, költözni kellett

– beszélt az első amerikai időszakról András, aki 20 év alatt, négy magyarországi látogatás mellett 27 alkalommal költözött.

András kertészsegédként talált munkát, majd hazautazott 2002-ben, hogy teljesítse az akkor még kötelező sorkatonai szolgálatot. Mint mondta, ez az út megtetszett neki, de nagyon kevésnek érezte a fizetést szerződéses katonaként. Két évet kellett volna várni egy békefenntartói kiküldetésre, így inkább visszament az USA-ba.

Belekóstoltam az építőiparba, először sepregettem, felemeltem, letettem ezt-azt, ahogy azt a segédmunkásoknak kell

– mesélte nevetve, majd hozzátette, hogy volt olyan időszak, mikor szeméttelepen talált, majd rendberakott bringával járt dolgozni akár esett, akár havazott.

Lassan rátalát az igazi hivatására: ácssegédként kezdett dolgozni, lehúzott 3-4 évet az építkezéseken, közben másodállásban volt pincér, ajtónálló, biztonsági őr, parkoló őr, sofőr, miközben egyre jobb lett az angol tudása is.

2008-ban lett saját vállalkozásom. Eddig 12 nagy cégnek építettem alvállalkozóként az elmúlt 15 évben, de a Covid óta, most már majdnem 3 éve csak saját klienseknek építek. Így több a kereset és kevesebb a stressz

– tette hozzá András, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy nagyon sokan elhiszik, hogy amerikai álom vár rájuk, pedig nagyon kemény munkával lehet csak egyről a kettőre jutni itt is.

Ráadásul a nehézségek az Egyesült Államokban is megtalálnak, a problémákat nem lehet elkerülni, megoldani viszont annál inkább

– emelte ki a magyar asztalos, aki saját példákat is mesélt, hogy érzékeltesse a küzdelmes mindennapokat.

Engem kezdő vállalkozóként ért el a 2008-2009-es válság, amit megfejelt egy magánéleti is, majd brutálisan drága fogorvosi ellátások és édesapám balesete is megviselt, de soha nem adtam fel, inkább keményen melóztam, hogy rendbe tegyek mindent

– és csak úgy zárójelben jegyezte meg András, hogy a válságot követő adótartózására 200 százalékos büntetés érkezett. Ma 1500 dollárért bérel egy garzonlakást, édesapjának Magyarországon 300 dollárért egy kétszobásat (ami az USA-ban épp tízszer annyi lenne).

De a magyar virtus és a focistaként is elsajátított nagy munkabírás és állóképesség jellemzi Andrást, aki mint mondta, mindig talpra áll és boldog, hogy ezt az utat járja.

Én magyar ács és asztalos vagyok itt az Egyesült Államokban, és azt tervezem, hogy egyszer majd hazaköltözök. Akkor pedig egy magyar ács és asztalos leszek szülőhazámban. Nem könnyű az élet itt sem, de nem cserélném el azt az utat, amit járok semmiért sem

– jegyezte meg András, aki úgy fogalmazott, hogy ő az utcáról tanulta meg a szakmát, kicsit úgy, mint egykor Puskásék a foci alapjait a grundon.

Kapcsolódó

Elmentek nászútra és vállalkozók lettek a Kanári-szigeteken

Olykor háborgó óceánt, sziklás, fekete-homokos tengerpartot, hegyeket, erdőket és nyüzsgő tengerparti életet kínál Tenerife.