Egy ideje látjuk, halljuk, hogy baj van, és valljuk meg, hogy nem csak a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés következményeit látjuk, hanem azt, hogy évtizedek óta rosszul kezeltük a vizet világszerte. Bizonyítékok támasztják alá, hogy most olyan rendszerszintű válsággal kell szembenéznünk, amely egyszerre lokális és globális.
Kollektív cselekedeteink az emberiség történetében először mozdították ki egyensúlyából a globális vízkörforgást, és mindenhol egyre nagyobb károkat okoz. Szembe kell néznünk azzal, hogy a víz problémája egyre mélyül az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség csökkenésével, és mindegyik erősíti egymást.
Figyelemfelkeltő friss jelentést tett közzé néhány nappal ezelőtt a Nemzetközi Vízgazdálkodási Bizottság.
Tény, hogy több mint kétmilliárd embernek még mindig nincs hozzáférése biztonságosan kezelt vízhez. 80 másodpercenként egy öt év alatti gyermek hal meg a szennyezett víz okozta betegségekben. Gyermekek százmilliói vízhiányban nőnek fel, életlehetőségeik pedig erősen csökkentek.
A válság már egész közösségeket és régiókat taszított súlyos élelmiszer-ellátási bizonytalanságba. A víz-energia-élelmiszer kapcsolat, amelyet tovább rontottak az élelmiszerexport-korlátozások, szintén hozzájárult az elmúlt 15 év során bekövetkezett jelentős élelmiszerárak kiugrásához, tovább súlyosbítva a helyzetet. Sürgős intézkedés nélkül a kár felgyorsul és súlyosabb lesz a helyzet ezekben a térségekben. A legnagyobb problémát a pazarlás jelenti: a bányászat, az ipar és a mezőgazdaság például sok vizet használ, ha pedig ezen nem változtatnak, az katasztrófához vezet.
Most azzal a ténnyel kell szembenéznünk, hogy 2030-ra 40%-os hiány lesz az édesvízellátásban, és súlyos vízhiánnyal kell szembenéznünk a vízhiányos régiókban.
A helytelen vízgazdálkodás az emberiség történetében először mozdította ki az egyensúlyából a globális vízkörforgást. Megsértettük a bolygó határait, és mint már látható, a vízválság egyre inkább összefonódik a globális felmelegedéssel és a biodiverzitás csökkenésével, ráadásul ezek egymást erősítik.
- a tiszta vízhez és a higiéniához való egyetemes hozzáférés biztosításának képességét
- az élelmiszer és egészségügy biztonságát
- a fenntartható városok és közösségek működését
- a szegénység és az egyenlőtlenségek megszüntetését
- a kereskedelmet
- az országokon belüli és az országok közötti konfliktusok elkerülését
- A globális vízkörforgást globális közjóként kell kezelnünk, amelyet közösen és mindenki érdekében védenünk kell.
- Az eredményekre és a vízhasználat minden területére koncentráló megközelítést kell alkalmazni.
- Fel kell hagynunk a víz alulárazásával.
- Meg kell szüntetni a pazarló vízfelhasználást ösztönző mezőgazdasági támogatásokat.
- Igazságos vízfelhasználás módon kell rögzíteni a fenntartható és megbízható vízhozzáférést az alacsony- és középjövedelmű országokban.
- Minden eszközzel csökkenteni kell a pazarlást még ebben az évtizedben.
- Át kell szervezni a vízügyi együttműködéseket és meg kell szüntetni a jelenlegi globális vízügyi krízis kezelésére alkalmatlan rendszert.
Magyarországon a kiegyenesített, töltések közé szorított folyók az ártereikkel való élő kapcsolat hiányában gyorsan elvezetik a vizet. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy a vizek szétterítésével és természetes visszatartásával helyet adjunk a folyóknak, lassítsuk a vízkészletek gyors távozását, megtartsuk a csapadékot és a belvizet. Március 22-e a víz világnapja, ennek alkalmából pedig fontos hangsúlyozni, hogy takarékos vízhasználatra és a vizek megőrzésére alkalmas gazdálkodásra van szükség, hogy a súlyosbodó károkat enyhíteni tudjuk.
A 2022-es rendkívüli szárazság az idei évben is folytatódni látszik. Az egész ország számára egyre sürgetőbb, hogy korszerű szemlélettel alakítsuk át vízgazdálkodásunkat, különösen a szárazsággal leginkább sújtott területeken. Jelenleg több vízpótlási projekt zajlik, ezek elsősorban a folyókban lévő vízmennyiség átvezetését célozzák a szárazodó területekre.
A WWF Magyarország arra hívja fel a figyelmet, hogy a mesterséges vízpótlás nem elegendő és nem fenntartható megoldás. A korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vízmegtartásra alkalmas területek kijelölésére a helyben keletkező csapadék megtartása érdekében és annak biztosítására, hogy a víz be tudjon szivárogni a talajba. Ez magában hordozza a területhasználat átalakítását, tehát egyes helyeken fel kell hagyni az eddig alkalmazott termelési módokkal, hogy az időszakosan vízjárta földeket a víz megtartására tudjuk használni. Ha nem lépünk sürgősen, a vízhiány egyre nagyobb károkat fog okozni.
