Szerelemről és boldog békeidőkről mesélnek a magyarcsanádi gyűjtő falvédői

Lánczné Milós Katalin szívén viseli Magyarcsanád sorsát, a település értékeit csokorba gyűjti és igyekszik megőrizni az utódoknak. A lelkes lokálpatrióta 40 évig dolgozott védőnőként Királyhegyesen, Kecskeméten, Magyarcsanádról ment nyugdíjba, jelenleg az „unokázás” mellett különleges hobbijának is hódol.

A település közösségi életének aktív résztvevője, Magyarcsanád díszpolgára egy látványos gyűjteménnyel büszkélkedhet, falvédőket és polccsíkokat őriz otthonában.

Harminc éve a szülei hagyatékának felszámolása közben született meg Katalin fejében a gondolat, hogy valamit meg kellene menteni az utódoknak, az utókornak.

Konkrétan megfogalmazódott bennem, hogy az édesanyám kézzel varrott falvédői lesznek ezek az ereklyék. Ezt tovább gondolva kezdtem el gyűjteni a feliratos falvédőket, polccsíkokat, szekrénydíszeket, kefe és fésű tartókat, kancsó terítőket, tálcakendőt és stelázsi csíkokat

– mesélte Lánczné Milós Katalin a Sokszínű vidéknek.

A kezdeti sikerek gyorsan szaporították a gyűjteményt, és az asszonyt arra ösztönözték, hogy rendszerezze és némi tudatosságot vigyen a gyarapításába. Folyamatosan kutatta, kik és milyen célból készítették a falvédőket, és annyira beleásta magát a témába, hogy mára az értékes kézimunkák csanádi szakértőjévé vált.

Megérinteni a múltat

A páratlan gyűjtemény közel 300 darabból áll, 35 szekrénycsíkkal és stelázsi csíkkal. A polccsíkok némelyikén is látható rövid felirat, úgy, mint békesség, rendesség, takarékosság, tisztaság. A textilek nagyobb része Magyarcsanád településről származik, de néhány darab távolabbról általában helyi emberek távol élő rokonaitól került Katalinhoz.

Személyes kapcsolat alakul ki a falvédők, az ajándékozók és köztem. Saját gyermekkori élmények emlékek elevenednek meg az egyes darabokon, kötődés a múlthoz. Közös családi ebédek a falvédők társaságában, vacsorák, szegényes ételek, beszélgetések, konyhaszag és ínycsiklandó illatok.

A régi falusi élet mindennapos tartozékai sok mindent elárulnak a készítőkről, környezetükről és családjukról.  A falvédők tarkák, színesek, egyszínűek, vidámak és szomorúak – egy szóval beszédesek. A feliratokat olvasva egy különleges „életérzést” tapasztalunk, a betű nélküli jelek is mély érzéseket hoznak felszínre. Ilyen „jelek” például a rozsdafoltok, szakadások, zsírfoltok, penészvirágok.

Többszörösen gazdagodtam a gyűjtés alatt, hiszen minden kézimunka mellé, kedves történetek is társulnak. Az ajándékozók életének a születéstől a halálig szemtanúi voltak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egy jobb, egy polgárosult élet felé fordulást, vágyat fejeznek ki. A sete-suta rajzok, a helyesírási hibáktól terhes rímek – mind mosolyt és együttérzést ébresztenek

– sorolta a díszpolgár.

Az uraságtól levetett holmik

A hagyományőrző sokat és szívesen mesél ezekről a pompás darabokról az érdeklődőknek. A gyűjtő szerint kezdetben a tehetős polgárasszonyok kezdtek falvédőket varrni. Szerették volna a nagy festők, ismert képeit utánozni, de ritkán jártak sikerrel.

A 19. század végi kritikusok olyannyira értéktelennek tartották a különleges falidíszeket, hogy a polgárasszonyoknak elment a kedve tőle, sőt, gyakran rangon alulinak tartották a velük való bíbelődést. Közben szépen lassan a munkás- és parasztasszonyok is megtanulták a készítés fortélyait.

A szabadkéményű konyhákat a „takaréktűzhelyes” lakókonyha váltotta fel – a sparhelt és az ördögmasina (öntöttvas kályha). Nem volt akkora füst a helyiségben, így a díszítésre is lehetett gondolni. Az étkezőasztal és a tűzhely közeli falrészt részesítették előnyben, de készült „borító” a falvédőn kívül konyha asztalra, gyúró deszkára, mosogató padra, szenesládára, szennyesládára, szekrények és kredencek polcaira is.

Ezeknek a díszeknek a nagyobb része keskeny, csíkszerű alakban szabott és varrott textil volt. Persze festett papírból is árultak falvédőket, ezeket gyakrabban lehetett cserélni olcsóságuk miatt.  A speciális alkotások a fal épségét védték, és a helyiséget díszítették, illetve egyszerre töltötték be mindkét funkciót.

Tipikus falusi karakterek

A kemencére is rögzítettek falvédőket, hogy védjék, amikor a padkára kucorodott a család apraja nagyja. Ugyanezt a díszítő-védő funkciót szolgálták az ágy melletti falra készített darabok is. Egyszerű a házban található bármilyen textil elfogadott volt, mint alapanyag. A varráshoz használt cérnák, fonalak is az adott időszak szegényes gazdasági állapotát tükrözik, viszonylagos olcsóságuk is segítette terjedésüket.

Az ábrázolt motívumok, alakok jellegzetesek, kevésbé változatosak: a jó háziasszony, a bájos gyerekek, galambok, cicák, madarak és a férfi gyakori szereplői a falvédőknek.  Egyértelmű groteszkséggel mutatja a délceg udvarlót és a „háziasra szabott” férjet. Ezek vezettek oda, hogy nem vált népművészetté ez a tevékenység, inkább, mint tömeg művészetet említi az irodalom. A hímzett feliratos falvédők pedig túlnyomó részt hamisak és giccsesek

– fejtegette a gyűjtő.

Örök emberi értékekről szólnak

Mivel a háziasszonyok elsősorban a konyhát díszítették velük, legnagyobb számban a konyhai tematikájú darabok maradtak fönn. Felirataik takarékosságra, mértékletességre, rendre, tisztaságra intenek, dicsérik a háziasszonyt, invitálják a vendéget.

• A vendégek nem is rossz, ha a konyhára hasznot hoz.
• Sütni főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz.
• Szomszéd asszony elmehet, itt pletykázni nem lehet
• Rendesség és tisztaság ékesíti a konyhát.
• Ne gyere be a konyhába, ne avatkozz a nők dolgába

A szobai falvédők, inkább a szerelem témájába sorolhatóak, szövegük sok esetben népdal, nótarészlet, operett vagy éppen aktuális „sláger” szöveg. Vágyakozást, lelki állapotokat, hűtlenséget leíró szövegek:

• Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.
• Ha van szíved, neked is fáj.
• Melletted nincsenek hétköznapok.

A háborús és hazafias feliratok között is sok az érzelmi túlfűtöttséget, honvágyat kifejező relikvia:

• Oly távol messze van hazám, csak még egyszer láthatnám.
• Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar.
• Bármerre visz sorsom útja, haza vágyom csendes kis falumban.
• Horthy Miklós katonája vagyok.

A vallásos ihletésű darabok áldást kérnek, készítői szeretetet, békességet reméltek. Nyugalmat adnak a könyörgések, biztonságot kérnek Istentől a házra, lakóira, betérőkre, vándorokra:

• Házi áldás
• Egészség a bejövőnek, békesség a kimenőnek.
• A szeretett soha el nem fogy.
• Egyetértés, szeretett vezéreljen tégedet.
• Isten áldása lebegjen e ház felett.

Lánczné Milós Katalin szerint a később készült, modern falvédők feliratai nem a régiek felújítását, másolását jelentik, sőt. Megjelenik rajtuk Zámbó Jimmy, Elvis Presley, John Lennon, Zalatnai Sarolta, Charlie, de a viszkis rabló – Ambrus Attila – is. Ezek távol állnak Katalin lelkivilágától, nem tartja őket hagyományőrzésre méltónak.

Boldog korok emlékei

Jóllehet, a falvédők torzítanak, mégis erős a leleplező erejük. Van, aki szerint sokkal közvetlenebbül tükrözik a valóságot, mint némely művészeti alkotás. Egy biztos: minden időben érvényes bölcsességeket hirdetnek, és elsősorban a háziasszony szemléletét tükrözik.

Ártatlan, konyhacentrikus boldogság vágyat sugároznak: a főzés, gondosság, tisztaság, és a „konyhapénz” fontosságát, és nem utolsó sorban a sokszor kimondatlanul is főszerepet játszó férj, férfi szerepét. Nem véletlen, hogy sokan szeretik és gyűjtik a hangulatos darabokat.

A falvédők a nemzet hagyományainak kosarában húzódnak meg. Kedvesek számomra, mert egy időben, faluhelyen szinte csak ezek jelentették a kultúrát, mégis boldogok voltak az emberek. A legidősebb és legértékesebb alkotás egyébként 1933-ban készült, és Leonardo Utolsó vacsoráját idézi. Ugyanilyen kedves számomra az 1939-ben készült, kettő darab nagyméretű (ágyhoz készült) falvédő is, ezek áldást, békét, jókívánságokat hordoznak

– vallott a hagyományőrző, akinek nem mindennapi gyűjteményét közel két évtized alatt Apátfalvától Magyarcsanádon és Makón át Hódmezővásárhelyig számos kiállításon megcsodálhatták már az érdeklődők.

Kapcsolódó

Régi falvédők üzenete - Ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek

Akinek volt falun élő nagyija, az bizonyára jól emlékszik a porta elhagyhatatlan díszeire.