Életmód

Csodavilágba csöppent a fiatal magyar pár Új-Zélandon

Dolgoznak és kalandoznak.
  • Lévay Zoltán István (31 éves) földmérő mérnök és Andrasic Barbara (34) grafikus dizájner 2022 végén indultak útnak.
  • A Working Holiday (munka és nyaralás) vízumnak köszönhetően egy éven át tartózkodhatnak a távoli országban, de van lehetőség hosszabbítani is.
  • Megérkezésüket követően Zoltán földmérőként dolgozott, Barbara egy nyomdában helyezkedett el, később mindketten dolgoztak egy barackfeldolgozó üzemben.
  • Soha és senki nem éreztette velük, hogy bevándorlók lennének, mindenki nagyon kedves és segítőkész.
  • Az ezerarcú Új-Zéland lélegzetelállító természeti csodái lenyűgözték őket.
  • Kinti életük eddigi legnagyobb tanulsága az, hogy lehet máshogy csinálni, lehet újra értelmezni a dolgokat, és igenis lehet élvezni az életet.
  • Javasolják, hogy mindenki merje követni az álmait, mert nem a pénz, nem a nyelvtudás, hanem csakis az elhatározás tudja megváltoztatni az ember életét.

Történetüket – kérdéseinkre válaszolva – Zoltán foglalta össze a Sokszínű vidéknek.

“Évek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy kipróbálnám magam Magyarországon kívül, más környezetben, más kultúrában, valahol, ahol még nem jártam. Kezdetben a nyelvtudás hiányossága és az anyagi források hiányosságának gondolata tartott vissza, ma azonban tudom, hogy egyik sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember kalandozásra adja a fejét.

Sok évi várakozás, tervezgetés és esélylatolgatás után leginkább a 2020-21-es év hozta meg a fordulópontot.  A koronavírus-járvány előtt erősen érett bennem a gondolat, hogy itt a vége és tényleg nekiindulok, de az elhatározást megtörték az utazási korlátozásokkal lezárásokkal tarkított hónapok.

A világban kialakult az országban is tapasztalt helyzet sem az otthon maradás gondolatát erősítette. Látni szerettem volna, hogy tényleg minden részén ugyanolyan-e a világ?

Korábban jártam ugyan néhány helyen Európában, egyszer volt szerencsém Ázsiába is eljutni, de ezek rövidebb kiruccanások voltak. Nem tartottam igazán releváns információnak, amit az ember 1-2 hét alatt tapasztalt, vagy akár mások beszámolóiból hallott.

Elképzeléseim, elvárásaim, reményeim voltak a külföldi élettel kapcsolatban, de “hiszem ha látom” alapon mindenképpen menni akartam. Ehhez a gondolatisághoz csatlakozott időközben párom, Barbara.

Andrasic Barbara (34) grafikus dizájner. A Vajdaságban született, szerb-magyar kettős állampolgár. Hét éve költözött Szabadkáról Budapestre a jobb élet reményében. Lévay Zoltán István (31) földmérő mérnök, tősgyökeres budapesti. Az iskola melletti diákmunkákat leszámítva csak földmérésben dolgozott, jelentős tudásra és tapasztalatra szert téve a szakmában.

Elkezdtük nézegetni a lehetőségeket. Valamennyire mindketten beszéltünk angolul, én az utólagos diploma átvétel miatt nyelvvizsgára is készültem, így mindenképpen csak angol nyelvű országok jöhettek szóba. Európában nem akartunk maradni, az USA nem igazán fogta meg egyikünk fantáziáját sem.

Voltaképpen három lehetőség maradt: Kanada, Ausztrália és Új-Zéland.

Fejlett, felvilágosult, befogadó, jó gazdasági helyzetben lévő országok, irányított, kipróbált migrációs rendszerekkel. Megpróbáltuk a lehető legtöbb információt begyűjteni a lehetséges célországokról, illetve a kiutazási és tartózkodási lehetőségekről. Megnéztük a lehető legtöbb angol és magyar nyelvű videót, cikkeket olvastunk még bevándorlási ügynökökkel is felvettük a kapcsolatot.

Kanada elég hamar kiesett, mivel sem az éghajlata, sem a bevándorlási rendszere nem igazán tetszett. Sokáig Ausztrália volt a cél, mivel rokonaim is élnek ott, akik még a második világháború után vándoroltak ki. Az ő gyerekeik nagyjából egy korosztályúak velünk.

A végső elhatározásban két barátunk segített. Egyikük Zoli, aki egy beszélgetés során megjegyezte, hogy “ha én mennék valahová, az biztosan Új-Zéland lenne, hiszen az egyik legcsodálatosabb ország”. Másikuk Tamás, aki párjával együtt követtek bennünket, és most itt vannak ők is Új-Zélandon. Tamás korábban járt, itt és ódákat zengett az itt eltöltött időről.

Ezek hatására beleástuk magunkat az országról fellelhető információkba, és a hírek igaznak bizonyultak.

A teljesség igénye nélkül Új-Zéland a Föld egyik legdemokratikusabb országa, amely mind élhetőség, biztonság és gazdasági szempontokból a világ élvonalában van.

Különleges természeti adottságainak köszönhetően elképesztően változatos, egyedi tájak, illetve unikális flóra és fauna alakult ki itt.

Galéria

Csodavilágba csöppent a fiatal magyar pár Új-Zélandon

Fotó megosztása:

A legjobb példa erre a világ egyik legaranyosabb állata a kiwi madár, ami több helyen megjelenik az ország szimbólumrendszerében is, például az új-zélandi légierő címerállata, sőt a helyiek magukat is kiwinek nevezik.

Új-Zéland paradicsomi hely azok számára, akik szeretik a természetet, és nincsenek oda azért, ha sok ember veszi körül őket. Új-Zéland lakossága hozzávetőlegesen ötmillió főre tehető egy nagyjából Nagy-Britannia méretű területen, amely két nagyobb és több kisebb szigetből áll.

A legközelebbi szárazföld Ausztrália körülbelül 1500 kilométerre van, a második az Antarktisz. Egyébként az egész szigetcsoport köszöni szépen jól el van a Csendes-óceánban, távol mindentől, meglehetősen egyszerű bürokratikus rendszerrel, ami igaz a bevándorlásra is.

Keresgélés közben bukkantunk rá az úgynevezett Working Holiday (munka és nyaralás) vízumra.

Lényegében ez a vízum egy olyan speciális turista vízum, ami munkavállalást is lehetővé tesz, természetesen bizonyos szabályok mentén, amely az egyes országokból érkezőkre változó.

Magyarországról minden évben száz 18-35 év közötti fiatal kaphatja meg ezt a lehetőséget. Jelentkezni online formában kell, ahol egy jelentkezési ív kitöltését, illetve a vízumdíj befizetését követően, az elektronikusan megküldött vízum megérkezésétől számítva, egy év van a felkészülésre, majd az Új-Zélandra való belépéstől kezdődően egy évig érvényes.

Van lehetőség hosszabbítani is három hónapot, ha az ember legalább három hónapot dolgozik idénymunkásként gyümölcsszedésben vagy másfajta mezőgazdasághoz kapcsolódó munkában.

A járvány utáni újra nyitáskor jelentkeztünk, ami nem volt egyszerű mert néhány perc alatt elfogytak a helyek. Végül nem csak mi ketten, hanem Bogi és Tamás – az említett baráti pár – és még egy barátunk, Kitti is csatlakozott a magyar delegációhoz.

Különböző időben, eltérő tervekkel, de mind az öten elindultunk 2022 végén, hogy bevegyük Aotearoát, avagy a “hosszú fehér felhő szigetét”, ahogy a helyi őslakosok, a maorik nevezik Új-Zélandot.

Azt is elhatároztam, hogy néhány elődömhöz hasonlóan dokumentálni fogom a kint történteket, ezáltal segítséget és inspirációt vagy akárcsak szórakozást nyújtva az érdeklődőknek.

Így indítottam el a hangzatos Kiwiszlek nevű YouTube csatornát, hogy minél több embert tájékoztassunk.

Mi úgy döntöttünk, hogy Aucklandben a legnagyobb városban kezdünk, ami nem azonos a fővárossal Wellingtonnal, hogy elintézzük a helyi munkavállalás feltételeit, illetve pénzkeresettel megteremtsük a további utazgatások alaptőkéjét. A helyi adószám, bankszámla és lakcím igazolás intézése csak néhány napot vett igénybe, de rövidebb is lehetett volna, ha még alaposabban utána nézünk a dolgoknak.

A városokban van tömegközlekedés, de azokon kívül elég nehéz autó nélkül közlekedni.

Mivel a távolságok is nagyok, így autóvásárlásra adtuk a fejünket, mely jól tükrözi az ország bürokratikus rendszereinek egészét.

A használtautó hirdetés megtalálásától odáig, hogy a nevemre került az autó, mindössze 3 nap telt el, de csak azért, mert a nemzetközi átutalás beletelt 2 napba. Elképesztően egyszerűen és gördülékenyen tudnak itt történni a dolgok, persze itt sincs kolbászból a kerítés.

Új-Zéland kitettsége miatt sok importcikkre szorul így nem tartozik az olcsó országok közé, de a fizetések tükrében nem is olyan drága. A kiwik nem igazán követik a politikát, és rendkívül jól megtalálják az egyensúlyt a kemény munka és a kiteljesedett magánélet között.

Néhány napos keresés után mindketten elhelyezkedtünk új munkahelyeinken. Én egy ausztrál kivitelező cég földmérője és részidőben álltalános munkásaként, Barbara pedig egy nyomdában.

Soha és senki nem éreztette velünk, hogy bevándorlók lennénk. Azért is nehéz lett volna, mert itt körülbelül minden második ember bevándorló, vagy legalább az egy-két generációs felmenői azok voltak. Mindenki nagyon kedves és segítőkész.

Az első három hónapunk itteni életünk kialakításával, munkával telt, és a felkészüléssel a további kalandokra.

A táj, a környék magával ragadott minket. Természetfilmekbe illő dzsungelek, gigantikus sziklaformációk, fekete homokos tengerpartok váltják egymást. A természetes hőforrások, az ásványvíz tisztaságú tavak és patakok vagy akár a homokdűnék és legelők mind az ezerarcú Új-Zéland lélegzetelállító csodái.

Az első három hónap után összecsomagoltunk, elbúcsúztunk az új barátainktól és útra keltünk egy körutazásra az Északi-szigeten. Végre megtapasztalhattunk Új-Zéland igazi ízét, a hátizsákos utazó életformát, ami nem mindig könnyű, főleg, ha az ember egy teljes életet hagy hátra lakással, autóval, egzisztenciával. De egy percét sem bántuk.

Galéria

Csodavilágba csöppent a fiatal magyar pár Új-Zélandon

Fotó megosztása:

Talán az itt töltött utazásaink legnagyobb tanulsága az, hogy lehet máshogy csinálni. Igenis lehet újra értelmezni a dolgokat, és igenis lehet élvezni az életet. Mindenkinek azt javasoljuk, hogy merje követni az álmait, mert nem a pénz, nem a nyelvtudás, hanem csakis az elhatározás tudja megváltoztatni az ember életét.

Nincs ok félelemre, olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy.

Miután bejártuk az Északi-sziget nagy részét, városokat, nemzeti parkokat, annál is több óceánpartot, dél felé vettük az irányt. A Déli-szigeten aztán megtapasztaltuk, hogy ez bizony szebb az északinál.

Lassan kezdtünk kifutni a megspórolt pénzből így újra munka után kellett néznünk. Találtunk is egy remek és tanulságos munkahelyet, egy lekvárokat és szószokat gyártó cég barackfeldolgozó üzemében.

Néha ajánlatos szakítani a megszokásokkal és valami teljesen újba kezdeni. Nem mondhatom, hogy életünk munkája volt, de rájöttünk, itt nem mindig az eszéért fizetik az embereket. Ennek egyik fő oka, hogy Új-Zéland jóléti állam, ahol néha csak azért használják a régi, jól bevált, sokszor akár elavult, vagy nem elég hatékony módszereket, mert nem szorulnak rá az ügyeskedésre.

Itt, ha becsületes vagy és keményen dolgozol, hovatovább, ha van egy jó ötleted, akkor kellemesen vagy akár nagyon jól megélsz belőle.

Nem feltétlenül gondolkodnak el az innováción, vagy azon, hogyan lehetne hatékonyabban csinálni, hiszen így is működik, így is jó, akkor minek ezzel terhelni az agyunkat.

Ez nekünk egész furcsa volt, rossznak nem mondanám, viszont rájöttünk, hogy az amúgy is nagy szakemberhiánnyal küzdő szigetországban elképesztő piaci rések vannak, amit kihasználva könnyű karriert építeni és ez jó lehetőség bárki számára az önmegvalósításhoz.

A pénzkeresés mellett sok új embert ismertünk meg a világ minden tájáról.

Közel 30 ország, vallás, kultúra „képviselőit” Amerikától Afrikán át Ázsiáig mindenhonnan. Ezek az emberek teljesen jól vannak egymással, mindenki elfogadó és nyitott a másikra, akár a Közel-Keletről, Európából vagy Dél-Amerikából jött. Természetesen itt is találkozik az ember bűnözéssel, hajléktalannal, vagy fura fazonokkal, de elhanyagolható a társadalom egészéhez képest.

Miközben dolgoztunk és értelmeztük a körülöttünk lévő világot, elérkezett az idő, hogy szembenézzünk a Déli-sziget igazi arcával. Ha bárki megnézi a Gyűrűk ura filmeket – mivel az egészet itt forgatták – kaphat egy kis ízelítőt az itteni tájakról. Földöntúli csodák, elképesztően gyönyörű természet.

Összegezve: mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy életében legalább egyszer keresse fel a hosszú fehér felhő országát és merüljön el abban a sok csodában, amit Új-Zéland kínál.

Persze mindenki hozzon magával füstölt szalonnát és pálinkát, de ha egy kevés töltött káposzta kerül a csomagba vész esetére, az sem árt. Jó sör és bor van itt is elég.”

Ha bárkit érdekelnek a bővebb élménybeszámolók és szeretné követni a Zoltán és Barbara kalandozásait, akkor a Youtube-on a Kiwiszlek csatornán keresztül megteheti.

A cikkben látható fotókat Andrasic Barbara készítette.

Kapcsolódó
Magyar faluból indult világgá, ma parasztkolbászt készít Új-Zélandon
A manufaktúrában szabad tartású disznóhúsból, családi receptúra alapján készülnek a finomságok.
Olvasói sztorik