Madárfotósról számos alkalommal hallhattunk már, elég csak Máté Bencére, a világhírű magyar természetfotósra gondolni. A Kecskeméten élő Szabó Eszter azonban a fényképezőgép helyett színesceruzát és ecsetet ragad, így örökíti meg madarakat, és apróbb-nagyobb állatokat.
Eszter a kecskeméti Kóborló Antikváriumban dolgozik, és szabadidejében meseszerű grafikákat készít.
A fiatal alkotó Szegeden ismerkedett meg a rajzolás alapjaival, korábban művészettörténetet és esztétikát is tanult. Hazánkban élő, színpompás madarakat ábrázoló grafikáit saját motivációból készíti, csak ritkán dolgozik megrendelésre.
Olyan családban nevelkedtem, ahol mindenki kreatív pályán mozog, anyukám kulturális programszervező, apukám karikatúrákat készít, a testvérem pedig fényképez, így szerencsére folyamatos támogatást és értő figyelmet kaptam tőlük. Természetessé vált számomra, hogy nagy tere van a művészetnek az életemben
– mesélte Szabó Eszter a Sokszínű vidéknek.
A mesebeli erdő
Eszter a közelmúltban költözött Dabas külterületére, egy láperdő mellé, izgalmas és inspiráló környezetbe érkezett. Régóta álmodott a mesebeli lápok hangulatával, az erdőbéli vizekről, a szúnyogokról, az erjedő, egymásba bomló növényekről.
A természet közelsége létértelemben és inspirációs forrásként is fontos számára. Eleinte leginkább szentimentális lelkületben járta be a környéket, gondolkodni, meditálni járt ki az erdőbe, parkokba.
Egybe folyó, hatalmas és megnyugtató zöld közegnek gondoltam, de valami átfordult. Talán az volt a fordulópont, amikor olvastam a parazitoid rovarokról, illetve, amikor először tűnt fel, mennyi féle madárhang tölti be az erdőt. A lényeg, hogy ez a zöld massza egyszeriben elkezdett részleteket, történeteket mesélni, majd összefüggésekre rávilágítani.
Bevonzotta a madárvilág
Egy szép nyári nappal kezdődött a madaras történet. Bár Esztert a tollasok mindig érdekelték, nem gondolta, hogy komolyan foglalkozik az ábrázolásukkal. Két éve egy barátja javasolta, hogy próbálja ki a digitális rajzolást. Az újonnan megismert technika lehetőségeinek tesztelésére kezdett Eszter madarakat rajzolni.
Kezdetben karikatúrába hajló, viccesebb grafikák voltak, később, amikor elkezdtem „rendesen madarászni”, a rajzok tanulmány jelleget öltöttek. A grafikák sokat segítettek egy-egy faj jellegzetes bélyegjeinek megtanulásában.
Eszter azon a verőfényes napon Márta Krisztina újságíró barátnőjével Bankovics Attila ismert ornitológus társaságában kilátogatott a Péteri-tóhoz. A tóparton rengeteg szebbnél szebb fajt megfigyeltek. Szerencséjükre, nemcsak halvány, futó jelenségként jelentek meg az állatok, hanem szinte „kiültek a szemük elé” a madarak.
A fények éppen úgy világították meg őket, hogy kirajzolódtak a részletek. Ekkor megértettem, mit is kell pontosan figyelni az adott madáron. Egyébként, a „mesterem” a párom, ő természetvédelmi őr és madarász, széleskörű tudással és nyitottsággal, jó pedagógiai érzékkel, így rengeteget tanulok tőle
– vallott a madárfestő.
A kunsági grafikus elsődleges forrása a természet, elbűvölik a természeti jelenségek, az élőlények változatossága. Szívesen rajzol rovarokat, növényeket, de a képzeletbeli, vagy akár mélytengeri lények világa sem áll távol tőle.
Az alkotás elsősorban gondolkodás, szintetizálás, egyfajta vizuális jegyzetelés Eszter esetében. Igaz, hogy az elmúlt időszakban realisztikusabb módon fogalmazza meg a látványt, de ez elsősorban a formák értelmezése miatt szükséges, ugyanis jobban szereti az absztrakt, szürreálisabb megközelítést.
Meghökkentő megoldások
Szabó Eszter kísérletező művész, impulzív alkotónak tartja magát. Olajfestékkel vagy hagyományos, sokszorosító grafikai technikákkal nemigen alkot, mert számára ezek túl időigényesek.
Leginkább toll- és ceruzarajzokat, akvarelleket, valamint digitális grafikákat készítek. Ez utóbbihoz hozzátartoznak a szkenneléssel készült képek, ezeket borzasztóan élvezem. Volt egy időszakom, amikor mindent beszkenneltem, a növényektől kezdve a szőrszálakon át, tényleg mindent.
A kecskeméti képzőművész Kormányos Ákos Töredezettségmentesítés című kötetéhez illusztrációkat is készített. A kötet verses vallomás a mozgássérültek életéről, a testi fogyatékosságról, az azzal való együttélésről.
Ákos nagyon őszintén, nyersen és érzékletesen írt, ugyanakkor van a szövegeiben egyfajta lírai finomság is. Talán pont az őszinteségből fakadó intimsége tetszik. Az ember anyagi esendőségével és méltóságával kapcsolatos illusztrációt szerettem volna készíteni, ezért azt találtam ki, hogy nyers hússal dolgozom. Pontosabban: nyers húst szkenneltem be
– mesélt a speciális technikáról a kreatív hölgy.
Ákostól a szokatlan munkához szabad kezet kapott, órákon keresztül készültek a különös nyomatok. Eszter eközben többször rosszul lett, nem is annyira a nyers hús, mint inkább az ablaktisztító tömény szaga irritálta. Az erős vegyszerrel kellett lemosnia a szkenner felületét egy-egy beolvasás után.
A végeredmény azonban kárpótolt mindenért, úgy érzem, a képek kifejezetten szépek lettek. A nyers hús maga az anyagi lét, a súlyosság, a digitális térben mégis a szkennelés folyamata során kialakult homályos foltok és megtörések könnyedséget, éteribb hangulatot adnak a képeknek
– emlytette Szabó Eszter.
A boldogság kertje
A sokoldalú grafikus számos szervezet felkérésére készített már munkákat, a Greenpeace mellett a Kiskunsági Nemzeti Park számára is alkot. Az idei projektek közül kedvence a „Madaras grafikák a Kiskunsági Nemzeti Parknak” elnevezésű, még folyamatban lévő együttműködés.
Eszter és párja a közelmúltban költözött kertes házba. Hatalmas a kert, így az albérlet korlátolt lehetősége után végre szabadabban viszonyulhatnak az állattartáshoz. Jelenleg papagájok, kacagógerlék, koronás levéllábú sáskák, és halálfejes csótány (nagyon szép díszrovar) alkotják a faunát, de nagyon szeretnének fácánokat és juhokat is tartani.
Idén még csak egy apró veteményesben „gazdálkodunk”, de már virágzik a borsó, úgyhogy én szuperboldog vagyok! Az igazság az, hogy városban nevelkedtem, nincs nagy gyakorlatom a kertészkedésben. Jelenleg minden élményszerű számomra, de szerencsére a párom gyakorlottabb, így az ő szakértelmében „boldog a kertünk”
– fejtegette a kreatív hölgy.
Rácsodálkozni a „Nagy Egészre”
Szabó Eszter szerint a rácsodálkozás, a nyitottság és az értelmezés hármassága a legfontosabb. Ha az ember ezt a három dolgot észben tartja és gyakorolja, rájön, hogy mennyiféle módon közelíthet egy adott jelenséghez, hányféle logika révén épülnek a rendszerek, és mennyire változatos módon épülhet be az adott információ.
Ezek átlátásához jó, ha van olyan eszköztárunk, ami segít letisztítani, rendezni és formába önteni gondolatainkat. Számomra ez a legfontosabb, legyen az írás, rajz vagy bármely alkotótevékenység.
A cikk fotóit Szabó Esztertől kaptuk.
