- Az ipari formatervezés, a művészeti iskola után egy életmódváltással kezdődött az új út.
- Egy himalájai élmény hatására húzott túracipőt és elindult a Pilisbe.
- Jógát oktatott, de a vadon hívó hangja miatt elhagyta a tornatermet.
- Majd megszületett a jóga, a túrázás és az önismereti terápia gyógyító egysége.
Lengyel Kriszta jógaoktatóként és rekreációs szakemberként kidolgozta a „Meetingmyself” módszerét, amely a vadonban barangolva segít megtalálni önmagunkat; vele beszélgettünk.
„Lépjünk együtt az úton, várlak szeretettel” – erre a mondatára akár mottóként is lehet hivatkozni, hiszen több helyen is így zárja gondolatait, mikor önmagáról és a munkájáról jelenik meg felhívás. De érdekelne, hogy ez a bizonyos út, hol is kezdődött?
A mozgás és a mozgásművészetek régi útitársaim. A gyakorlás, az alámerülés ebben a világban mindig sokat segített, hogy egyensúlyba, harmóniába kerüljek önmagammal és környezetemmel. Segít fennmaradni a mai, gyors tempót követelő, teljesítménycentrikus világban.
Ipari formatervezéssel foglalkoztam és fenntartottam egy művészeti, alapítványi iskolát. De mindkét tevékenységnél sokkal szerteágazóbb és több volt a feladat, mint a rendelkezésemre álló idő, és ez bizony nyomás alatt tartott, én pedig nem tiltakoztam, hagytam, hogy magával ragadjon a mindennapiságnak ez a sodra. Nyilván a cél motivált, amiben végig hittem és bíztam is. Majd mikor így eltelt 25 év, éreztem valami nincs rendben. És ez az érzés nemcsak belül, a lélek világában tört fel bennem, hanem már a fizikai testem is jelezte, hogy elég, változtatnom kell.
Az utolsó pár évben már kéthetente volt torokgyulladásom, ami ágynak is döntött rendszerint. Közben kétszer is felszedtem 20 kg-ot, az egyiket két hónap leforgása alatt. A betegségektől és a súlyfeleslegtől is hamar megszabadultam mozgástechnikák és a pulzuskontroll segítségével, de ezt mindig megelőzte egy erős felismerés, döntés.
Tudtam, hogy gyökeres változásra van szükségem, még a magánéletemben is.
És mikor történt meg ez az újratervezés?
2010-ben végre beláttam és megértettem, hogy az önérvényesítés és az önmegvalósítás nem ugyanaz, se nőként, sem az élethivatás területén. Elkezdtem a testem reakcióit figyelni. Egyre éberebben szemléltem a mindennapokat és beléptem azokba a csodákba, melyek mellet eddig észrevétlenül elmentem. Egy himalájai élményből merített inspiráció túracipőt húzott a lábamra és elindultam a Pilisbe. Az iskolát eddig csak menedzserként szemléltem, míg végre a harmadik felkérést elfogadva tanítani is kezdtem.
De mivel egy irányzatnál sem köteleződtem el, megszületett egy saját válogatás a Meetingmyself, mint praktikus, mindennapokban is használható gyakorlatok kivonata. Most pedig már érzem, hogy a helyemen vagyok, végre igazán élek, napról-napra új emberekkel és helyzetekkel találkozom.
Segítem az embereket eljutni a felismeréseikhez, nem azt mondom meg, hogy mit csináljanak, hiszen az mind fenn van a világhálón is, abban segítek, hogyan tegyék azt.
Kifejtené, hogy milyen irányokban rajzolódott ki az ön oktatási útvonala?
Több jógaiskola tanfolyamát végeztem el, évekig gyakoroltam tai chi chuan-t is és rekreációs sportoktató képesítést is szereztem, de ahogy már említettem az életmódváltásom és a belső és külső utam, küldetésem keresése közben kialakult egy saját irányvonal, ahol a figyelem a te személyes kérdéseden van, a tudatállapoton és az idegrendszeren (a mozgásterápia, relaxációs, meditatív tréningek területén). Kezdetben jóga- és energiagyakorlatokat, meditációs technikákat használtam beltérben, majd ezeket a módszereket ötvöztem a sportos gyaloglással és a természet, a vadon hívó hangját követve kiléptem a tornatermekből.
Milyen pluszt adott a vadon, a természet?
Az ember minden nap tanul, ha az élőt figyeli, hiszen önmaga is egy minden pillanatban változó rendszer, és része egy másik, nagyobb, minden pillanatban változó rendszernek.
Ezért, ha kellően nyitott, ráhangolódik a természetre és reagál az őt körbeölelő közegre, akkor mint egy tükörben felismeri önmagát. Később pedig a tapasztalat útján meglátja az állandó és a változó közötti törvényszerűségeket.
Kezdi megtalálni vagy épp megrajzolni a határvonalakat, a saját határvonalait is. Tudni fogja, hogy az elé kerülő akadályok leküzdésében mikor kell a passzivitást és az aktivitást előhívnia.
Ezek az élmények bizonyos technikákkal megélhetőbbek, életszerűbbek lehetnek?
Igen. Ebben a környezetben minden lélegzetnek ereje van. Figyelem, hogy mi a különbség, ha veszem a levegőt vagy hagyom átáramolni magamon. A tájban lenni egy tágulásélmény, és ez az élmény a napi rutinban is megjelenik, jobban érzékelem magam bizonyos helyzetekben, ha tudom, hogy mire kell figyelnem. A mozdulatsorok, formagyakorlatok tanulása a tér minden irányába való látást, éberséget, figyelést jelentenek, a test és tér viszonyát, a végtagok helyét egymáshoz és a környezethez képest is.
Meetingmyself-nek nevezte el ezt a módszert, mit is jelent ez pontosan?
Úgy láttam – saját tapasztalatom után is – hogy a statikus térből ki kell mozdulni ahhoz, hogy még több és még pontosabb önismeretet szerezhessünk.
Ha lefordítjuk, akkor a meeting myself jelentése Találkozás Önmagaddal. Ez lett a márkanevem, mely többféle egyéni és csoportos foglalkozást takar, ami minden esetben valóban rólad szól!
Azt gondolom, hogy a jóga ősi rendszere mást jelent itt Európában, így alkalmazott jógaként a stresszoldás, a minőségi alvás és önismeret került a fókuszomba. Az előbbieknél főleg az energiaáramoltatás, a relaxáció és meditáció gyakorlatait alkalmazom.
Ez olyan, mint egy tüneti kezelés, praktikusan beépíthető a mindennapjaidba, átírhatod velük a szokásaid.
Mivel az órák után gyakran kaptam személyes kérdéseket, a sok beszéd helyett alakult ki egy saját gyakorlatsor, ez viseli konkrétan is a Meetingmyself nevet. Ez egy jógaterápia/önismereti óra, ahol a gyakorlás közben, elmélyülve te magad jössz rá a válaszokra, én a folyamatot segítem.
Hét éve ezeket a módszereket ötvöztem a sportos gyaloglással, a nordic walkinggal, így lényegében sportosan kirándulva egyszerre visszük be a természetbe lényünk és hozzuk közel önmagunkhoz az egész, teremtett világot. Ez mivel csoportos óra itt tiéd az élmény, a lehetőség, kérésre folytathatod egyéniben is velem, segítek kihangosítani a lényeget.
Tudom, hogy nem lehet teljes a lista, de mégis, mondana néhány dolgot arról, hogy mi mindenben tud segíteni az embereknek?
Ezek lényegében önismereti és stresszoldó és meditációs foglalkozások és/vagy gyaloglóedzések is, melyek segítik egy új, élhető élet újragondolását, megvalósítását.
A személyiségfejlődésünk kibontakozhat, a foglalkozások az önmagunkkal való találkozás, szembenézés élményét adhatják. És olyan egyszerű és természetes állapotba kerülhet velem az ember, amelyből sajnos ez a modern társadalom, az elvárások, normakövetések kényszere gyakran kitaszítja.
Itt ismét elérhetjük azt az élményt, hogy elégedett nőnek, férfinak, szülőnek érezhessük magunkat, függetlenül attól hány évesek vagyunk, milyen ruhát hordunk.
Eljuthatunk oda, hogy mint a természetben a gyaloglás során, az életünk útjain is könnyebben, magabiztosabban fogunk túrázni. Az élet dzsungelében is egyre többször tudunk majd úgy a köveken átkelni egy patak túlpartjára, hogy nem lesz vizes a cipőnk vagy átmászni egy kidőlt fán, külső szemmel látva kecsesen és könnyedén, belül mégis egy egyhegyű, koncentrált tudatban.
