A tömény pálinka végig jelen volt a magyar nép hagyományaiban, bizarr szokások is kapcsolódtak az ízletes nedűhöz. A bama.hu Burján István néprajzkutatót kérdezte a pálinkás hagyományokról, népszokásokról.
A pálinka mindig is tisztító szereppel bírt a hagyomány szerint, a cefrébe sosem tettek cukrot. Használták fogfájásra, torok- és gyomorfájásra, sebek gyógyítására egyaránt. A fájó ízületeket pálinkába mártott liliommal borogatták, mely szintén a (szűzi) tisztaság jelképe volt. A gyermek születésekor apjuk gyakran félretett egy üveg pálinkát, hogy később, gyermekük nagykorúvá válásakor, vagy esküvője alkalmával fogyasszák el.
Ambivalens az ital szerepe, hiszen a pálinka mindig jelen volt a magyarok életében, sokszor másodlagos szerepet játszott a bor, néha a sör mellett is. A tiszta szőlőből inkább bort készítettek, a pálinka pedig gyakran a maradékokból készült
– mondta a portálnak a szakember.
Ugyanakkor egyes vidékeken, paraszti étkezéseken ünnepi szerepet szántak a pálinkának, amelyet belső fertőtlenítésre is használtak. Idegenbe utazva kiváltképp előszeretettel fogyasztották étkezés előtt.
A pálinkához számos szokatlan, ma már igen bizarrnak mondható népszokás is kapcsolódik.
Elődeink szerint a pálinkával férjet is lehetett fogni. A lányok havi tisztulásuk idején a tisztulás egy cseppjét keverték a pálinkába, amit a vágyott férfinak kínáltak
– említette Burján István.
A férjeknek, akik túlzottan rabjai voltak az italnak, feleségük egy elhunyt habzó szájából vagy a halott mosdatásához használt vízből cseppentett a pálinkába, ezzel itatva alkoholista urát, remélve, hogy ez véget vet az italozó kedvének
– mondta érdekességként a néprajzkutató, aki azt is hozzáfűzte: a Vajdaságban találkozott olyan szokással, hogy egy fej savanyú káposztával fogyasztották az italt.
